Idén újra tudás útja.
A tavalyi aznapos futás után jobb reményekkel vágtam neki, bár megint sikerült hajnal 2 ig fent lennem :(
Megint sok ismerős volt ott, sok szép lány, és sportos fiúként mi :)
Balázs, Bálint, Éva, Pali, Zsófi, Máté, Balázs, Dani, Orsi.
Nyugodt voltam, nem izgultam. Nagyon jó idő volt, rövidgatya, póló, novemberben. tavaly sapka sál...
1ó50p-et terveztem. A Többiek szépen ott is hagytak az elején, Élveztem végig mióta nincs Band-em, nem igazán tudom, milyen tempóval megyek. Telefonon lévő sima óra alapján hozzávetőlegesen tudom.
Szépen pacsiztunk a többiekkel a rakparton. A fordító után 9km. utolértem Évát, aztán utolértem egy srácot, aki kicsit gyorsabb volt, mint ahogy mentem, de még nem vészes.
A diagramon látható viszonylag egyenes szakaszt mögötte töltöttem szerinte. Mátét is sikerült utolérnem.
Petőfi Hídnál hagytam ott a srácot, aki húzott. Onnantól már nagyon ritkán voltak futók.És kezdtem is azért fáradni, meg tudtam, hogy jön a Lágymányosi, meg Pali által említett Lurdy házas emelkedő.
Körúton borzasztóan szmogos volt a levegő. Nem esett jól.
A vége felé páran lehagytak. De már nem bírtam, akartam akkorát robbantani.
Jól éreztem magam, de tényleg, idei év legjobb versenye volt. Meg talán az is jó, hogy magammal is kezdek egyensúlyba kerülni.
Pontos eredmény még nincs, A telefont chip leszedés közben állítottam le.
kaptunk érmet, ami tavaly még nem volt.
Jövőre ugyan itt.
SZÁMLÁLÓ 14044 km
Nem emlékszem olyanra, hogy a Tudás Útját valaha futottam volna rövidgatyában... Most ez is megesett. És még így is melegem volt közben.
Nem voltam jó passzban, fáradtan, nyomottan mentünk, sok kedvem nem volt a dologhoz. Ott viszont jó volt találkozni Dömével, és amikor kérdezte, hogy mi a cél, 1.50-et mondtam. Ez azt jelentette, hogy bizony nem lehet lazsálni, ki kell hajtanom magam.
Összekapartuk magunkat, és már az is nagy teljesítmény, hogy odaálltunk a rajthoz. És akkor... megszólalt... mit megszólalt, felcsendült... a Himnusz. Hát, ilyet még nem b***tam... Az utolsó bemelegítés és rákészülés pillanataiban mindenki szépen vigyázzba vágta magát, és végighallgatta rövid és vérpezsdítő nótánkat. Szétröhögtem volna magam, ha nem lett volna kifejezetten nyomasztó. De hát mit csináljunk, errefelé haladunk.
Az első km-től kezdve igyekeztem, a tempó úgy a 6.-ban állt össze, addig egy kicsit túl gyorsan próbálkoztam. Onnantól ráálltam arra az utazósebességre, amit reméltem hogy végig tudok tartani. Most kivételesen jól esett a rakparton futni, nem volt tömeg, csak csend, széles pálya, és fátyolos őszi napsütés. 15-ig eseménytelenül telt a verseny, ami azt is jelentette, hogy sikerült eltalálni a tempót. Azért igyekeztem.
A Petőfi-hídon át már a járdára tereltek minket, onnantól jobban kellett figyelni; és jöttek az emelkedők is. Innentől már nehezebb volt tartani a választott tempót, gyorsulásról szó sem lehetett. A Lágymányosi-hídon sikerült még normális állapotban átjutnom, és már-már azt hittem, hogy nem lesz gond, mikor 19-nél eléggé megzuhantam. A Lurdy-házas sunyi, hosszú emelkedőt nem egyszer szenvedtem már végig, most újabb strigula került ebbe a rovatba. Viszont most még lötyögött némi Gatorade az üveg alján, úgyhogy tudtam frissíteni. Nagy küzdelem volt, lassítani kellett, de pár száz méter után azt tudtam mondani, hogy "Na ezt már nem!", és fogcsikorgatva visszagyorsítottam az előző tempóra, a 20-as tábla után pedig még tovább is. Jó iramban, magamat széthajtva beérkeztem; 1.50.10 körüli célidővel, ami azt jelenti, hogy nettóban bőven meglett az 1.50. Hihetetlen, hogy megint ennyire pontosan jósoltam.
Ez komoly siker; nem is feltétlenül önmagában, hanem azért, mert nem jó állapotban sikerült elérni. Éreztem, hogy ha jó napot fogtam volna ki, akkor bizony ennél több perccel jobb is lehetett volna, de ma ennyi ment. Megküzdöttem érte.
SZÁMLÁLÓ 14023 km
Hello!
Egy kicsi plusz. Ennyi ment most a rohadt sok meló mellett. Szerdán elszaladtam a Margit szigetre, egy 6-ost futottam, és teljesen elkeseredtem, hogy nagyon lassan ment, pedig a 21 után azt vártam, gyorsabb leszek.
Ma elmentem Palival az egyetemi futásra, és ott is csak egy kis 6-ost toltam, mindegyik km-em 6 perc körül volt, picit kevesebb, picit több, az én órám szerint 37 percet futottam.
Ez nem a legszuperebb, de azért örültem, mert ez most motivál a jövő szombati siófoki 10km-re, hátha az jól megy majd... Valahogy olyan hülye hétvége is van, fura az idő, mindenki nyomi.
És a futás előtt, mikor már mindenki bemelegített, meg kellett hallgatni a Himnuszt. Ilyet még nem hallottam. What???????? Nagyon fura volt, de tudtam, hogy Pali is ott mosolyog valahol előttem a tömegben. :)
Na azért egy kicsi 12-est hozzá tudok tenni megint. :)
Puszi mindenkinek!
SZÁMLÁLÓ 14002 km
Nem gondoltam volna, hogy a hosszúgatya sok lesz egy novemberi estén... Azt sem, hogy árnyékom lesz még ott is, ahol egyébként kevéske világítás lenne. És azt sem, hogy ebben az évben még a tempóra fogok gyúrni. Úgy érzem, jövök vissza.
SZÁMLÁLÓ 13990 km
Nekiindultam ma is, hogy a megszokott kerékvágásba visszalendüljek, ez bő félmaratont jelentett. Nem éreztem azt a zsibongást, amit a harcra kész midikloriánok jelenléte okoz, ezért csak óvatosan indultam. Egy vérpezsdítő üvöltözés 6-nál az őrült ötkicsikutyás nővel viszont beindította a vérkeringést és a pulzust, onnan már egész lendületesen haladtam. Utána már csak a szembejövő nyugdíjas találkozó okozott kisebb megrázkódtatást (a legmeredekebb, durván köves lejtőn botorkáltam félig a bozótban, és próbáltam kikerülni őket, míg ők érdeklődve figyelték a kísérletet), meg az előzés közben tanulmányozott nordic hungaric walking csapat (ez egy nagyon érdekes sport, lényege, hogy annyira hangosan kell két bottal csörtetni, amit már csak nagyon nehezen tudunk túlüvölteni; és közben nem kell tudomást venni a környezetünkről). Egy jó fokozattal a szokásosnál gyorsabban végül is beértem, és meglepődve tapasztaltam, hogy ugyan kifutottam magam, de egy jó 10 perccel jobbat is mentem; most ez a táv 2.20 körül volt meg. A mai edzést előrelépésként éltem meg.
SZÁMLÁLÓ 13980 km
