Pihenten jobban megy a futás. Szeretem ezeket az alkalmakat, amikor a robotpilóta mindent elintéz helyettem, nem kell figyelni, döntéseket hozni, a tempó beáll magától, hogy egy kicsit feszegesse a komfort határait, én meg csak nézek ki a fejemből és utazom. Mostanában hetenként általában jön egy ilyen visszajelzés. Még atrocitás sem ért, csak egy vérmókus nézett ki magának.
Széteső, ritmustalan, nyögvenyelős reggeli futás. Az utolsó kilométerre összeállt valami mozgásféle, és a legharapósabb izomláz is kiengedett és végre lötyögve fájt, de nem vagyok még túl a tollas-sokkon.
20 km-n át vártam, hogy a csütörtöki intenzív tollaslabda során agyongyötört izmaim legalább egy kicsit bemelegedjenek, és enyhüljön bennük a csikorgó izomláz. Utána már beletörődtem, hogy ma ez nem fog menni. 2 óra körül így is megvolt, de az biztos, hogy emlékezetes futás marad, és nem csak a cipőavatás miatt... Tudtam én, hogy nem vagyok normális, de ez most tényleg kurvára fájdalmas edzés volt. Új cipőcském elég állat, persze ezt el is vártam tőle, mert ennyiért régebben két jó cipőt vehettem volna... Még jó hogy a varrások nem dörzsölték ki a lábam. Ja, de buta vagyok, hiszen azok nincsenek is benne!...
Komolyan azt hittem, hogy ezt már soha többet nem fogom csinálni, de az utóbbi hónapok jót tettek a hátammal, és a körülmények szerencsés együttállása tollast eredményezett. A technika és a gyorsaság persze megkopott az elmúlt 10 évben, de a hajtás a régi volt. Remélem lesz folytatás is.
Ha arra gondolok, hogy két hónapja elképzelhetetlen könnyedséggel és tempóban futom a félmaratoni edzés levezetését, akkor úgy érzem, elértem valamit. A futóidő is lassan beköszönt, ma 8 fok várt rám, ez ideálisnak mondható.
Nagyon furán ébredtem és iszonyúan szédültem. Úgy gondoltam, hogy egy kis futás biztosan jót tesz majd. Nos, igen az elmúlt, de továbba is nagyon tüskés maradtam. SZÁMLÁLÓ19309km
Meg egy kulonbseg koztem es DrF kozott, hogy o tudja, hogyan kell okosan lazulni, amikor kell es hogy mikor kell kihajtani magat.... En meg csak probalkozom, aztan lesz amilyen lesz. Most epp megint lassu, de kevesbe fajdalmas.
Lehetett volna például ma 35 fok, de helyette fincsi felhős-szeles 15 volt. Emellett bebizonyíthattam volna magamnak, milyen tökös gyerek vagyok 21-en, de inkább egy nyugisabb verzió mellett döntöttem. Jó döntés volt, úgy éreztem lassú vagyok, de végül 1.55 körül lett meg, anélkül, hogy hajtottam volna.
Minimális kis csörtetéssel megúsztam a ma reggelt. A lábam pörgött, én meg néztem ki a fejemből. Különösebben nem tettem oda magam, mégis haladtam. Azt hiszem, az a nagy titok, amit Sven is írt: a jó edzés, amikor több energiád marad, mint volt, és ehhez általában nem kell megszakadni, csak egy kicsit kilépni a komfortzónából. Az év egyik legszebb napja: kezdődik a tanév!!! Höhöhö!!!
A hétvégi gyengélkedés után egy rövid kis erdei kört mentem meló után. Nem volt gyors, hanem olyan futás volt, ami után több energiám volt, mint előtte. SZÁMLÁLÓ19244km
Mivel magamhoz képest nagyon sok a kilométer (az augusztust 181-gyel zárom), félek a sérüléstől és igyekszem ésszel élni, amikor csak lehet. Mára például kipihentem magam, és lett volna kedvem hajtani, de nem tettem. Jóleső futás a kora őszi hűvös hajnalon.
A mai edzés egyedüli célja az volt, hogy a 21-et szépen lekeverjem, mint egy jó dj. Ez sikerült. Arra viszont számítanom kellett volna, hogy a többhetes hallgatás azt jelenti, hogy vaddisznóék készülnek valamire. Már felfelé is hallottam őket csörtetgetni, de azt hittem, ennyivel megúszom. Lefelé viszont egy kanyar után ott állt egy szép nagy vadkan. Úgy álltam meg, hogy még vagy fél métert csúsztam felé, de ez talán jól is jött ki, mert jelentős zajjal járt. A vadkan elhúzott, én meg kicsit vacilláltam, hogy el merjek-e menni mögötte. Hiszen sose lehet tudni: lehet hogy csak bekapcsolta a csörtetőjét, és ott vár egy fa mögött, hogy rám ugorjon. Nem tette. Lefelé már csak az alakváltó macskával és 5 kutyával kellett megküzdenem. Kis budakeszi színes: ma három hete kell egy szakaszon a forgalomban futni, mert csinálnak egy 50 méteres járdaszakaszt. Térkővel. Tudjátok, azzal, amit hárman egy délután alatt le tudnak tenni, ha nekiállnak.
Most csak simán szarul ment, amivel tudok együtt élni. Csak lassan tudtam menni, azt viszont semmi nem akadályozta, hogy hosszabbat menjek, 21 lett belőle. És persze a lassúság is relatív, mert így is megvolt kicsivel 2 órán belül. Ezért megérte korán kelni szombaton is az újabb vicces hőhullám miatt.
Köszönöm szépen a jókívánságokat, tényleg túl vagyok az újabb mélyponton. Nem lehet kiszámítani, mikor hogy jön ki a lépés (az ember nem gép), a mai kifejezetten lendületes, jóleső edzés oka például feltételezem nem a késői fekvés és a tegnap este elfogyasztott alkoholmennyiség. Szőnyi Ferenc, aki azóta is rendületlenül fut, a ma reggeli edzésem közben átvette a vezetést Svájcban. Neki még úgy 180 km van hátra, nekem csak 8 óra.
Szuper, hogy újra pörög a blog! Így az ember igyekszik prioritálni az írást, ha van, ki olvassa. A Százados úrnak boldog évfordulót és örömmel látom, hogy a mélypontról sikerült hamar kijönni. Így tovább! SZÁMLÁLÓ19167km