Óda az öltözőszekrényhez

Jó nekem.
Felkerekedek edzeni, amikor épp a legjobb pillanat van rá. Lemegyek a névvel ellátott öltözőszekrényemhez, szépen átöltözöm, lefutom (egész jól ment, pedig nem siettem), utána kulturált körülmények között nyújtok, zuhanyozom, majd folytatom a melót.
Ha ezt valaki 10 éve elmeséli, körberöhögtem volna.

SZÁMLÁLÓ 21154km

Hó előttem, hó utánam

Sikerült elcsípni egy viszonylag csapadékmentes időszakot (nem mintha zavart volna ha nem). Könnyedebbre vettem az edzést, de pusztán óvatosságból; egyáltalán nem éreztem a tegnapit. Dzsuvakka ráadta a tartalék gányt, de egyébként minden rendben volt.
Jó volt olvasni, hogy Aneron ismét a pályán!

SZÁMLÁLÓ 21144km

Back

Uhm....nem ugy alakult a januar, ahogy kellett volna. Sok volt a kihagyas es meg mindig nem gyogyultam meg (semmi para, csak valami makacs poszt-megfazasos ize lehet).   Februarban kezdtem csak ujra es hat nem megy olyan konnyeden mint nektek, de feladni azert nem fogom.....

SZÁMLÁLÓ 21134km

Szaggatott

A szemerke előbb csendes esőbe, majd visszafelé kitartó havasesőbe váltott. Nem bántam, jól ment és jól esett. Volt lendület, de nem toltam túl a dolgot, nem szaggattam szét magam, csak a plakátokat.

SZÁMLÁLÓ 21074km

A jégsárgány

Volt minden, jég, dzsuva, ami kell. Szerencsére a bokáig érő sár és a tükörjég elmaradt, de a talaj végig gondoskodott a szórakoztatásomról.
Valami elképesztő lassan mentem. Egy pillanatig sem gondoltam, hogy maraton után 4 nappal szárnyalnom kellett volna, abszolút semmi gondom nincs vele, pusztán tényként állapítom meg, hogy úgy araszoltam, mint aki mindjárt kimúlik végelgyengülésben. Érzésre valahol a nagyon rühellem és a kifejezetten élvezem között helyezkedett el úgy, hogy mindkettőből volt benne egy kicsi.

SZÁMLÁLÓ 21064km

Nem Félünk a Félmaratontól. Nem esz meg, csak megkóstol...

Nagyszerű élmény volt a szerdai közös szülinapi futás. Én reggel 5kor keltem, 7től fél11-ig tanítottam, pont ott az Árpád hídnál, így nem volt erőm izgulni a futás miatt. Nem voltam nagyon felkészülve. (Nem szokásom, úgy tűnik). 11-re beestem az Atlétikai Centrumba, ahol Pali már teljes díszben, indulásra készen várt, Marci meg előkészült a frissítésekkel. Adtam magamnak időt öltözködni, kellet egy kis befelé fordulás. Mire felöltöztem, Pali már túl volt az első körön és mikor kiléptem, már irdatlanul szakadt a hó, az a pici szemcsés jeges, én pedig sapka  és kesztyű nélkül csak úgy 'á la nature' nyomtam, szóval az első köröm alatt szinte csukott szemmel botorkáltam, arcbőrömet szurkálták a jégdarabok, és a hajam is befagyott. :) Megvolt az alaphangulat. Muszáj megemlítenem, hogy az első kör alatt már leesett a ragasztásom, amit a véres kidörzsölődés ellen eszközöltem, szóval be kellett szaladnom lecserélni. Ittam pár kortyot, és mentem a második körre, aminek az első két percében leizzadtam az új ragasztást, végig húzogattam, igazgattam magam, ez nagyon kizökkentett, szóval a második kör szar volt, és eldöntöttem, hogy leszarom az egészet, legfeljebb nyoma lesz a futásnak. Ittam, magamhoz vettem egy csokit és mondtam Marcinak, hogy a maradék kettőt egybe csinálom, nem kell frissíteni, visszafordulok 5,2-nél, így biztos nem adom föl és legalább Palit is látom. Megörültem a saját hülye és vakmerő tervemnek, letéptem a maradék ragasztást, és nyomtam neki mint állat, végül is volt nálam egy csoki. Tökre fájt, de nem bántam, az uccsó körben kétszer is találkoztam Palival. Szuper volt, láttam, hogy ügyes, mosolyog, megörültünk egymásnak, hülye karlendítésekkel és hajlongásokkal üdvözöltük egymást, jó érzés volt. Beérkezve azért éreztem, hogy durván véresre dörzsölt a szar melltartóm, és a szarrá szakadt nadrágom, de nem vette el az örömöm. Palinak már csak két köre volt, megvártam és frissítettem, de láttam, hogy iszonyú szuperül megy, mosolyog, még ha fáradt is. Nagyon pozitív élmény volt, büszke voltam magunkra. Az volt csak a célom, hogy 2:30 alatt beérjek a hóban-fagyban, hogy tuti legyen, hogy áprilisban ennél gyorsabban megyek majd. Sajnos a dörzsölős, ragasztgatós történet miatt 2:36 lett a vége, de ez nem számít. Csütörtökön megvettem életem első elképesztően fantasztikus téli futógatyáját, (eddig Pali 20 éves agyonhasznált gatyáját hordtam) és új melltartót is veszek a héten. A nagy félmaraton farkas csak megkóstolt, de nem evett meg, nagyon boldog vagyok. Mindenkinek ilyen szuper élményeket kívánok a maradék télre. :)

SZÁMLÁLÓ 21048km

Not that EASY LIKE SUNDAY MORNING

Volt egy rövid ötöském múlt vasárnap, a nagy szigetfutást megelőzően. Hétfő óta nem bírtam rávenni magam a mozgásra, vasárnap Pali látta rajtam már, hogy szétvet az ideg, de mégsem indulok. Elővette hát csavaros és kétértelmű mondatkáit, melyek kedvesen próbáltak abba az irányba lökdösni, hogy menjek ki egy kicsit mozogni. Na, ettől olyan kurva ideges lettem, hogy nagy, indulatos mozdulatokkal, csapkodva felvettem a cuccom, becsaptam az ajtót és kitűztem az erdőbe. Havas, jeges, sehol senki, nyomtam neki, szídkozódtam, bőgtem, haragudtam a világra meg Palira, és egyszer csak 3 kilométernél pukk, mintha elvágták volna, kidurrant a méregzsák. Mosolyogtam, és hálás voltam Palinak a finom (és rizikóval bevállalt) pöccintgetésekért. Valószínűleg a stressztől nem láttam magam, ő meg igen, mindenesetre megint megállapítom, hogy a futás még soha nem tett rosszat. Még akkor sem, ha indulatból mentem el. Tanulságos sztori.

SZÁMLÁLÓ 21027km

41@42 után is van élet

A tegnap esti intenzív tollas után (azt nem mondom hogy minden labdát elértem, amit szoktam) már nem is hangzik olyan hülyén a mai örömkocogás. Kifejezetten jól esett egy lightos kis futás, azzal a tudattal, hogy "Igen, megcsináltam!" Ami a legjobb, hogy kiégésnek nyoma sincs, várom a további kihívásokat, és semmilyen gyorsulási tervem nincs, aminek meg kéne felelni. Ez a felkészülés is azért lett ilyen jó, mert nem magamra erőltettem valamit kívülről, hanem nyomtam ahogy tellett tőlem, és megnéztem, mi jön ki belőle.
Visszafelé még egy goebbelsi óriásplakátot is sikerült megrongálnom, ami tiszta haszon.

SZÁMLÁLÓ 21022km

Az apai-anyai nem elég

Fél éves kőkemény felkészülés előzte meg a tegnapi menetet. 1100 km és sok-sok óra edzés. Mélyről kezdődött, sokáig tartott, míg az első pozitív jelek jöttek, de a végén meghozta a gyümölcsét.
A bő két héttel ezelőtti 30-as vízválasztónak bizonyult. Akkor elrontottam az elejét, és lassabb tempóval kezdtem, mint ami kényelmes lett volna. Nyilván ebben volt önbizalomhiány, és rossz élmények is - évekig folyton rosszul lettem, ha túlságosan magas pulzussal nyomtam. Most viszont - az ésszerűség határain belül - kockáztattam.
Kifejezetten jó mentális és fizikai állapotban indultam, nem fájt semmi, és nem nyomasztottam halálra magam felesleges elvárásokkal. Tudtam hogy fog menni, és hogy jobban is fog menni mint tavaly, legfeljebb belassulok, vagy szenvedős lesz egy kicsit, de felkészültem rá. Ráadásul önzetlen segítségünk is akadt (aki, minthogy ZsóFIKA is futott, kettőnket frissített végig).
A rajt előtt szakadni kezdett a hó, már csak röhögni tudtam rajta. Elindultam gondosan kikalkulált tempómban, de úgy, hogy meglegyen az a bizonyos "a világból is kifutok ezzel a sebességgel" érzés. A hó csak annyiban zavart, hogy a pofámba fújta a szél, nem tudom hogyan, de az egész körön keresztül. Azt gondoltam volna, időnként hátulról fúj. Én, a kis naiv. A latyak sem volt vészes, még ha nem is tapadt annyira a futópálya, mint szokott, akkor sem volt vészes a csúszás-faktor. Az első kör 34, a második 32 perces lett, ami megfelelt az előzetes elvárásaimnak (segítőnknek 32 perces köröket ígértem). Futás közben persze fogalmam sem volt, milyen tempóban megyek, csak saját magamra figyeltem, és nem kérdeztem, hogy haladok.
A harmadik körre elállt a hó, és igen tisztességes futóidő lett, 1-2 fokkal, felhőkkel. Nem nagyon gondolkoztam, befelé figyeltem, és koncentráltam, hogy se túl gyorsan, se túl lassan... Kicsit hamar köszöntött be a fásultság, már nem éreztem magam kifejezetten frissnek, pedig még nagyon sok volt vissza. Kicsit aggódtam, de nem esett nehezemre tartani a lépésszámot. Mint utólag kiderült, a harmadik kört 32, a negyediket 31 perccel abszolváltam.
A féltáv lelkileg jót tett, sokat számított, hogy már kifelé megyek a távból. Kicsit felélénkültem, ami a 30 perces köridőn is látszik, ráadásul a kör végén találkoztam ZsóFIKÁval is. A hatodik viszont nehéz volt, nagyon. Rohadtul fáradt, merev voltam már, és még csak 30-nál jártam. Éreztem, hogy van még energia, de kemény munka volt tartani a sebességet, miközben egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy nem lesz ebből nagy lelassulás. Ha tudom, hogy 6 perccel jobbat mentem a 6 körön, mint legutóbb edzésen, biztos jobban értem a fáradtságot. Küzdöttem, 31 perccel ez is megvolt.
Mikor elkeztem a hetediket, az járt a fejemben, hogy fél éve tulajdonképpen a következő két körre gyúrok. Nehogy már elszúrjam! Küzdelem nélkül biztos nem hagyom magam! Lelkileg is jól esett, hogy végre túl vagyok a leghosszabb edzésen, most már nincs türelemjáték, ami van azt felélhetem. Találkoztam ismét ZsóFIKÁval, a befutója előtt 200 méterrel, láttam hogy jól van, ennek is örültem. Jól voltam, bár mindenem fájt, és akkor Csubi jött és ráadta. 28 perc.
A vége már csak jutalomjáték. Az utolsó morzsákat égettem, de akkor sem lassítottam. Kikerültem a mászkáló kisgyereket, beszívtam az olaszok cigarettafüstjét, és leelőztem a harcos kedvű futótársat. Ez utóbbi már nagyon nem esett jól, mivel begyorsított amikor melléértem, muszáj volt megnyújtani a lépteimet. 40-nél már nem olyan jó poén, kicsit szétesett a ritmusom, feleslegesen felment a pulzus. Valahogy összerendeztem magam. Az utolsó km tartogatta a megzuhanást: elfogytam, szétestem, pár száz méterre muszáj volt lassítanom, és magamba diktálnom a maradék Gatorade-et. Felálltam belőle, és az utolsó pár száz métert a végig megtartott tempóban tettem meg. 30 perc így is megvolt, a vége 4.08, amivel tökéletesen elégedett vagyok. Előzetesen 4.15 köré vártam magam, úgyhogy azóta is nagyon örülök neki.
Megállapíthatom, hogy hosszú utat tettem meg egy év alatt. Megfogadtam, hogy addig futok, amíg jobban nem leszek. Van még munka vele, de kezdetnek nem rossz.

SZÁMLÁLÓ 21012km

A bosszú

Ősszel sok borsot törtek az orrom alá a vaddisznók. Tegnap végre elérkezett a visszavágás ideje, amikor is a szakács tört sok borsot a vaddisznó karamellizált hagymás-vörösboros körtés gerincére. Ma ezeket a kalóriákat égettem el a maraton előtti utolsó edzésen.
Az mondjuk nem olyan jó, hogy negyedik napja fáj a fejem és a nyakam-vállam tiszta görcs, de egyébként állok a megmérettetés elébe.

SZÁMLÁLÓ 20970km

Runners not dead

Enyhe másnaposságot és posztfesztivalitiszt futottam ki ma a tegnapi Exploited után. Hetek óta nem jártam az erdőben, úgyhogy a híg csúszós sár ellenére is nagyon örültem neki.
Szemerkélő eső, 2 fok, ideális egy szombat délelőtti átmozgatáshoz.

SZÁMLÁLÓ 20963km

Most tényleg

A hétfői elrontott, túlfeszített edzés után már nem volt más választásom, mint lazára venni a formát. Ebben - ha nem is épp ólomból, de valamiféle vas-ólom ötvözetből lévő - lábaim is támogattak. 3 km kellett, hogy valami ritmusa is legyen a mozgásnak, onnan csak utaztam.
Pont a fordítónál bukkant fel a helikopter. Kapkodtam volna a vállról indíthattó rakétám után, de hirtelen nem találtam.

SZÁMLÁLÓ 20953km

Knocked & locked out

A múlt szerdai tízes óta csütörtökön tollasoztunk, szombaton mentem egy hetest, (7-nél elég lett a latyakból, csúszkából, de azért jó volt), vasárnap kirándultunk egyet, szóval mozgolódom, mára meg két szigetkört terveztem, de valami nem engedte. Egy lett belőle. Legjobb tempó, hasítottam, könnyedén, előzgettem, vitt a lábam, míg egyszer csak valami történt, nem tudom, mi fájt, azt sem, hogy pontosan hol, de tudtam, hogy be kell rohannom a wc-re. Hátha az segít. Nem volt wc-papír, a szekrényemhez rohantam, de a nagy pánikban elcsesztem a szekrény kódom, kizártam magam, és ott toporogtam görcsben, pánikban, mikor egy nagyon helyes idősebb futónő odajött, adott zsepit, és mondta, hogy nyugodjak meg, menjek el wc-re, van a portán kulcs, kinyitjuk a szekrényt... Tök helyes volt, látszott, hogy nem most kezdte a futást, történt már vele is egy, s más... Nem tudom, mi volt ez, de azért a tempós ötösnek örülök. A szombati 7-tel együtt azért elkönyvelem. :)

SZÁMLÁLÓ 20953km

Random hate

A bejegyzés eredeti címe Marga-rat Island lett volna. Alig kezdődött el az első kör, máris ott szaladt át előttem a kis aranyos, kis csupasz farkával. Sajnos akkor még nem gondoltam, hogy a legmagasabb rendű életformával találkoztam ma este, és innen már csak lejjebb lesz.
Nagyon élveztem az első kört, felszabadító élmény volt, jó erőben, lendületesen nyomtam, és elgondolkodtam azon, mennyire fasza volt ez a fél éves felkészülés, és készen állok a jövő heti megmérettetésre. Beálltam egy tempóra, és próbáltam tartani, de egyszer csak azon kaptam magam, hogy képtelen vagyok rá, nem tudok befelé figyelni, mert folyton történik valami. Persze a jó idő sokakat kicsábított, de ez a véglény-áradat mégis váratlanul érintett.
Vannak futók, akikben buzog a versenyszellem: ha utoléred őket, gyorsítanak. Igen, nyilván itt dől el az olimpiai kvóta... Aztán vannak akik azt gondolják, gyorsabbak nálad, megelőznek, majd lassítanak. Találkoztam csordával is: elöl ment a főbirka, harmincan meg mögötte, csak akut sérülésveszély árán sikerült kikerülni őket. A sétálókról, andalgókról és egyebekről nem is beszélek, mindennapos történet. Egy percig nem bírtam úgy futni, hogy valami ne zökkentett volna ki.
A harmadik körre már felgyülemlett a gőz, rettenetes feszültség jött ki rajtam az egyre gyorsuló tempóval. Úgy éreztem, feketét izzadok. Reggel óta akivel találkoztam, keresztülgázolt rajtam. A harmadik körben már a hajrában ismét találkoztam a csordával, valami rejtélyes okból ott topogtak a futóúton, és nem tudom mit csináltak. Ekkor már elég gyorsan mentem, messziről kiabáltam hogy jövök, rám se hederítettek. Két ember lépett be elém, neki is mentem mind a kettőnek.
Kissé feszültkén estem be hörögve a célba, meg is álltam nyújtani. Két srác sétált arra, bejöttek a kapun, és mellettem rágyújtottak. Ezt már szinte nem hittem el. Mondtam, hogy jó, akkor bemegyek. Azt hiszem nem értették, mi bajom.

Everything you feel everything you are
Everything you'll ever be you repulse me
It's always about you always come at me
With shit I can't identify you know it makes me
Lose my fuckin' mind all the fuckin' time
Can't control the violence that's spewing from me
Take It

SZÁMLÁLÓ 20941km

Angry birds

Pedig azt hittem, Half life-ozni megyek...
A Kopaszi-gátnál kifelé bokáig gázoltam a kacsákban, nem is nagyon akartak odébb menni, mikor elfutottam közöttük. Kijjebb a gáton jöttek a szokásos varjak, majd a fordítónál nagy számban lopkodtak a szarkák. Visszafelé a kacsák már eltűntek, de helyettük százas nagyságrendben sirályok zúztak.
Jól esett a mozgás, a szerdai futás és a tegnapi tollas helyre tett.

SZÁMLÁLÓ 20925km

”I have nothing to offer but blood, toil, tears and sweat.”

Hát akkor szépen sorjában.

Blood: Tudom, hogy ez számotokra nem probléma, de én még nem találtam olyan futómelltartót, ami bizonyos kilométer szám fölött ne dörzsölné véresre a bőröm. Már hétfőn nagyon gáz volt, ma Pali javaslatára vazelinnel bekentem a sebet, valóban nem fájt, de vér, az bizony volt.

Toil: 5 km-nél kezdtem bemelegedni, addig szenvedtem, mint a szar, minden lépésnél. De azt is élveztem igazából. "Szenvedni fogsz, de örülsz majd neki!" (Ron Weasley)

Tears: Az uccsó 3 km-en elkezdett cseperegni az eső és marha erős szél támad, fújt a szemembe, mint atom, és csak úgy gurultak a könnyeim végig az arcomon, nyakamon, nagyon szuper volt, kifújta a szél a napi stresszt belőlem, az tuti, és így a könny is megvolt.

Sweat: A mai edzés végére rájöttem, hogy működik az izzadásom, neve is lett a nagy ihletettségnek: sweat-control. Röviden a lényeg: Hétfőn nem vettem merinot, egy szál vékony kis felsőben toltam a mínuszokban, ezért úgy fűtött a testem, mint állat, dőlt rólam a víz, de a hideg miatt nem érzékeltem, aztán jól kimaródott a bőröm. Most meg felvettem a merinocskát, és abba izzadtam szolidan, balanszban. :) Szóval ha az izzadásban nincs balansz, az gyilkos tud lenni, akár vér is folyhat, és akkor a jó öreg Winston szavai cirkulálódni kezdenek. Végeláthatatlan körforgás ...blood toil tears sweat blood toil tears sweat blood toil tears sweat blood toil tears sweat blood toil tears sweat blood toil tears sweat blood toil tears sweat blood toil tears sweat blood toil tears sweat blood toil tears sweat blood toil tears sweat blood toil tears sweat blood toil tears sweat blood toil tears sweat blood toil tears sweat blood toil tears sweat blood toil tears sweat blood toil tears sweat blood toil tears sweat blood toil tears sweat blood toil tears sweat blood toil tears sweat blood toil tears sweat...

SZÁMLÁLÓ 20915km

Tét nélkül

Továbblépni a hétfői 30-on, csak ennyi volt a terv. Lötyögtem egyet a Dunaparton ebéd helyett. Igazából rosszabbra számítottam. És egy órácska csend is jól esett.

SZÁMLÁLÓ 20905km

#ME TWO

Izgultam Paliért, úgy éreztem, nem jó hangulatban indult el reggel a melóba, éreztem, hogy a 30 miatt nyomasztódik, hát elhatároztam, hogy kimegyek, és én is nyomok valamennyit. A szigeti bejárónál találkoztunk, együtt mentünk, de ő kicsit előbb indult, direkt nem akartam együtt futni. Nem szoktunk olyat... Nagyon boldog vagyok, mert tök jól ment, a két kört nagyjából ugyanolyan tempóban nyomtam végig. Ment volna egy harmadik is, de inkább leálltam, majd elmegyek pár nap múlva megint egy ilyen tízesre. Mire lezuhanyoztam, és kimentem Palinak segíteni, már jókedvűen tolta, látszott, hogy átfordult. :) Jó program, jó élmény, jó házasság. :)

SZÁMLÁLÓ 20895km

6ökör

Ebből azért nem csinálok rendszert...
A hó megszívatott, nem tudtam hétvégén megcsinálni a hosszút, kénytelen voltam ma munka után a Szigeten körözni. Mondanom sem kell, semmi kedvem nem volt hozzá, ráadásul kicsit rá is paráztam a távra. Ennek megfelelően rettenetes csoszogós tempóban kezdtem hozzá a 30-ashoz, és egyáltalán nem élveztem. El is merevedtem a lassú futástól, és végeláthatatlannak tűntek a rohadt körök. A negyedikben jöttem rá, hogy paradigmaváltásra van szükség, és tudok én ennél gyorsabban is menni anélkül hogy elfáradnék. Kezdtem élvezni a dolgot, és azt, hogy a hosszú hónapok munkája érződött az edzettségi állapotomon. Felpörgettem egy kicsit magam, és az utolsó két kört egy órán belül abszolváltam. Az utolsó körben valami Fight Club-szerű önpusztító erő is felszabadult, és nyomtam ahogy a csövön kifért.
3.17 lett a vége, de ez végül is teljesen mindegy, nincsenek időhöz kötött céljaim. Annak ellenére, hogy a végét leszámítva nem esett jól, pozitív visszajelzés volt ez is. Külön köszönet ZsóFIKÁnak a frissítésért és támogatásért!

SZÁMLÁLÓ 20885km

Hej då, Vasaloppet!

Egy hete készültem, vágyakoztam a mai sífutásra. A héten esett vagy 30 centi és várt az erdei futóutam környékén kialakított sífutópálya. Nagyot terveztem, részben, hogy lássam, mennyire reális a nagy verseny. Hát nagyon nem. El kell ismernem, hogy a techikám csapnivaló, a lécem,pedig egyáltalán nem tudom megfelelően előkészíteni.
Nagyon magabiztosan indultam neki, igazából jól is ment. 10 körül érezni kezdtem a sarkam, hogy ez bizony olyan lesz, mint a Tátrában. De egy kis kellemetlenség, miatt nem akartam változtatni a terven. Utólag láttam meg, hogy sokkal rosszabb lett... 15 körül havazni kezdett, amivel semmi gond sem lett volna, ha a lécemre nem tapad rá a hó és nem lassul le iszonyúan. 20-nál teljesen besötétedett és 25-től jött a kálvária és a teljes összeomlás és a döntés, hogy 3-szor ennyit biztosan nem bírnék ki. Edzés sok tanulsággal.
SZÁMLÁLÓ 20853km