Ma erőt vettem magamon és az egyéb dolgok helyett a futást prioritáltam munka után. Csodás volt. Bő 7 hónap után újra rövidben futni, pedig egyenesen mennyei.
SZÁMLÁLÓ 28053 km
2020. április 22., szerda
Tesztelni, tesztelni
Csak azt tudnám, mi a jó életnek kell nekem állandóan széthajtani magam, és tesztelni, hol a határ? Mi bajom van nekem?
Egyébként egész jól kezd menni, extrém meredek emelkedőkön is szökellek. Csak egy napot akartam kihagyni, de egy nemalvás sorozatba futottam bele, és tegnap már elég gáz voltam. Mára sikerült pihenni egyet, viszont cserébe kezd rohadt meleg lenni.
SZÁMLÁLÓ 28041 km
Egyébként egész jól kezd menni, extrém meredek emelkedőkön is szökellek. Csak egy napot akartam kihagyni, de egy nemalvás sorozatba futottam bele, és tegnap már elég gáz voltam. Mára sikerült pihenni egyet, viszont cserébe kezd rohadt meleg lenni.
SZÁMLÁLÓ 28041 km
2020. április 20., hétfő
Korlátozó intézkedések
A hülye ötlet még pár napja fogalmazódott meg bennem: mi lenne, ha a budakeszi látogatás erejéig némi korlátozást vezetnék be, és nem használnám a tömegközlekedést?
Nem mondom hogy épeszű ötlet, testvérek közt is 26 km legalább oda-vissza. Várakozásaimmal ellentétben a visszafelé is sikerült, pedig készen álltam arra, hogy ha baj van, feloldom a korlátozást és felszállok egy nyamvadt buszra.
Sokkal jobban ment mint vártam, az uccsó kilométerek sem voltak vészesek, persze itt-ott ez-az fájt már, de az a minimum, nem voltam én igazából felkészülve ilyesmire. Még akkor sem, ha pontosan tudjuk, nem ugyanaz 26 egyben mint két részletben, köztük hidratálással, pörkölttel és galuskával.
Azért az jó érzés, hogy 8 hónapja nem mentem ennyit egy nap.
SZÁMLÁLÓ 28032 km
Nem mondom hogy épeszű ötlet, testvérek közt is 26 km legalább oda-vissza. Várakozásaimmal ellentétben a visszafelé is sikerült, pedig készen álltam arra, hogy ha baj van, feloldom a korlátozást és felszállok egy nyamvadt buszra.
Sokkal jobban ment mint vártam, az uccsó kilométerek sem voltak vészesek, persze itt-ott ez-az fájt már, de az a minimum, nem voltam én igazából felkészülve ilyesmire. Még akkor sem, ha pontosan tudjuk, nem ugyanaz 26 egyben mint két részletben, köztük hidratálással, pörkölttel és galuskával.
Azért az jó érzés, hogy 8 hónapja nem mentem ennyit egy nap.
SZÁMLÁLÓ 28032 km
2020. április 19., vasárnap
Idén ez lesz a nyár?
Nem tudom mi történt velem, de már második hete, képtelen voltam hétköznap futni. Hétvégén még csak, csak eljutok, de hétköznap teljesen reménytelen.
A múlt hétiről sem írtam semmit, talán, mert nem is igazán volt mit írni róla.
Tegnap, idén először, csak egy rétegben és élveztem a már-már nyárias időt.
SZÁMLÁLÓ 27993 km
SZÁMLÁLÓ 28006 km
A múlt hétiről sem írtam semmit, talán, mert nem is igazán volt mit írni róla.
Tegnap, idén először, csak egy rétegben és élveztem a már-már nyárias időt.
SZÁMLÁLÓ 27993 km
SZÁMLÁLÓ 28006 km
2020. április 17., péntek
Lappangási idő
Három napig lappangott az erő, a szokásos harmadik napi mélypont után ma már sokkal jobban ment, széthajtottam magam 300 m szinttel.
Sajnos a lábfeltörés réme fenyeget, új cipővel előfordul, de sajnos rendes zoknim sincs és nem tudok hol venni, minden boltot kifosztottak már a zombik.
2x9 meg 2 erősítés után a
SZÁMLÁLÓ 27979 km
Sajnos a lábfeltörés réme fenyeget, új cipővel előfordul, de sajnos rendes zoknim sincs és nem tudok hol venni, minden boltot kifosztottak már a zombik.
2x9 meg 2 erősítés után a
SZÁMLÁLÓ 27979 km
2020. április 16., csütörtök
Megfertőzve
Nyilván sokadszorra nem olyan meglepő, mikor egy kihagyás után az embert elkapja a hév, és mint akiben valami furcsa vírus dolgozik, elkezdi tolni ezerrel megint.
Az első futások most már egy éve rettenetes derékfájdalommal szoktak járni, Piri is mindig bedurran, most is alig bírtam járni, de ez nem akadályozhatott meg a tegnapi második edzésben. Utána csakazértis lenyomtam az 40 perces kis erősítésemet is.
SZÁMLÁLÓ 27961 km
Az első futások most már egy éve rettenetes derékfájdalommal szoktak járni, Piri is mindig bedurran, most is alig bírtam járni, de ez nem akadályozhatott meg a tegnapi második edzésben. Utána csakazértis lenyomtam az 40 perces kis erősítésemet is.
SZÁMLÁLÓ 27961 km
2020. április 14., kedd
Nehéz légzés és végtagfájdalom
Szerencsére a fenti tünetegyüttesért nem a vírus, hanem a Gellért-hegy volt most a felelős. Ma némi késedelemmel megérkezett az új futócipőm, a GLS nem volt a helyzet magaslatán, de végre egy hónapos kihagyás után ismét találkozhattam a kilométerekkel.
A mozgáshiány már annyira akut volt, hogy pár napja elkezdtem erősíteni, csak egyszerű, szobában végezhető dolgokat. Régen tudtam már, hogy kéne ilyesmit is csinálni, a hatás engem is meglepett. A derékfájás vagy két egységnyit csökkent, plusz a futás alatt is meglepően energikusnak éreztem magam, dacára az emelkedőknek, és a rettenetes izomláznak (lefelé konkrétan csuklott össze alattam a lábam).
A vírus egyéb előnyei közé tartozik, hogy nem kell az embereket kerülgetni. Csak meglátják hogy jövök, izzadtan, taknyom-nyálam egybefolyik, maga vagyok a cseppfertőzés, úgyhogy úgy pattognak el az útból mint a nikkelbolhák.
SZÁMLÁLÓ 27952 km
A mozgáshiány már annyira akut volt, hogy pár napja elkezdtem erősíteni, csak egyszerű, szobában végezhető dolgokat. Régen tudtam már, hogy kéne ilyesmit is csinálni, a hatás engem is meglepett. A derékfájás vagy két egységnyit csökkent, plusz a futás alatt is meglepően energikusnak éreztem magam, dacára az emelkedőknek, és a rettenetes izomláznak (lefelé konkrétan csuklott össze alattam a lábam).
A vírus egyéb előnyei közé tartozik, hogy nem kell az embereket kerülgetni. Csak meglátják hogy jövök, izzadtan, taknyom-nyálam egybefolyik, maga vagyok a cseppfertőzés, úgyhogy úgy pattognak el az útból mint a nikkelbolhák.
SZÁMLÁLÓ 27952 km
2020. április 7., kedd
Szombati
A szombati dokumentálása elmaradt.
Gyönyörű napos idő. Minden ideális volt egy kitűnő edzésre. Azon töprengtem, mennyire megváltozott az erdő a korona óta. Rengeteg ember mindenütt, akik az edzőterem helyett itt élnek szociális életet. Sokáig nem merenghettem ezen, mert a testem tiltakozni kezdett. Sehogy sem ment. Nem esett jól, lassú volt és nehézkes.
Egy enyhe hőemelkedéssel vészeltem át a hétvége hátralévő részét és nagyon sajnáltam magam.
SZÁMLÁLÓ 27943 km
Gyönyörű napos idő. Minden ideális volt egy kitűnő edzésre. Azon töprengtem, mennyire megváltozott az erdő a korona óta. Rengeteg ember mindenütt, akik az edzőterem helyett itt élnek szociális életet. Sokáig nem merenghettem ezen, mert a testem tiltakozni kezdett. Sehogy sem ment. Nem esett jól, lassú volt és nehézkes.
Egy enyhe hőemelkedéssel vészeltem át a hétvége hátralévő részét és nagyon sajnáltam magam.
SZÁMLÁLÓ 27943 km
2020. március 29., vasárnap
2020. március 27., péntek
Dopping
Magam is meglepődtem, honnan maradt még erő a hét végére. Gyönyörű idő, tavaszi futószett, szubjektíve pörgős edzés. Kimondottan jól esett és felpörgetett.
SZÁMLÁLÓ 27915 km
SZÁMLÁLÓ 27915 km
2020. március 25., szerda
Vissza a régi kerékvágásba
A múlt héten sikerült kétszer is eljutnom futni, de elfelejtettem írni róluk.
Meló után ma is mentem egy kört.
9+13+12=
SZÁMLÁLÓ 27904 km
Meló után ma is mentem egy kört.
9+13+12=
SZÁMLÁLÓ 27904 km
2020. március 15., vasárnap
Egy pozitív bejegyzés
Hosszúra nyúlt kényszerpihenő után, végre eljutottam futni. A síelés utáni regenerálódás is elhúzódott, valami kórt is elkaptam, de a szombati verőfényes reggelt sikerült kihasználni. Még fagyott, mikor elindultam, de egy a téli álmából ébredező erdő fogadott, madárcsicsergéssel. A tempóról most ne essék szó.
SZÁMLÁLÓ 27870 km
SZÁMLÁLÓ 27870 km
2020. március 10., kedd
Hogy is kell eztet?
A köhögős fos sajnos tönkrevágta a múlt heti edzést, úgyhogy most viszonylag hosszú kihagyás után próbálkoztam megint. Végül is annyira nagyon nem érződött a két hét, alig 2 perccel mentem rosszabbat mint a legutóbbi legjobb kör. Ráadásul igencsak nagy dzsuvában.
Hoztam is egy rossz döntést a 7. km-en: így utólag már látom, hogy a belvízzel elárasztott útszakaszt balról kellett volna kerülni. Így nyertem 50 métert boka felett érő hideg, saras löttyben.
SZÁMLÁLÓ 27857 km
Hoztam is egy rossz döntést a 7. km-en: így utólag már látom, hogy a belvízzel elárasztott útszakaszt balról kellett volna kerülni. Így nyertem 50 métert boka felett érő hideg, saras löttyben.
SZÁMLÁLÓ 27857 km
2020. március 2., hétfő
Befutócsomag
Gondoltam megosztom, miket adtak a versenyen: az érem egyszerűen gyönyörű. Meg aztán ilyen rajtszámom sem volt még, sem táskám. De lehet, hogy a hosszú küzdelem tette ilyen becsessé.
2020. február 27., csütörtök
Kisebb nagyságrend
Ekkora kalandokról nem számolhatok be mint Sven, de régen látott küzdelmet vívtam önmagammal hogy rá tudjam venni magam egy kissé havas edzésre. Nem tudom mi volt ez, már majdnem feladtam, de aztán mégse.
Kedden futás közben még nem éreztem, de szétcsaptam magam rendesen, muszáj volt egy nap szünet. Még ma is mindenem fájt, és fáradt voltam, pontosan éreztem hogy most nem szabad feszíteni a húrt. Könnyedén is 5 perces ezrek, és még élveztem is, így is bőven megvolt egy órán belül.
SZÁMLÁLÓ 27846 km
Kedden futás közben még nem éreztem, de szétcsaptam magam rendesen, muszáj volt egy nap szünet. Még ma is mindenem fájt, és fáradt voltam, pontosan éreztem hogy most nem szabad feszíteni a húrt. Könnyedén is 5 perces ezrek, és még élveztem is, így is bőven megvolt egy órán belül.
SZÁMLÁLÓ 27846 km
2020. február 25., kedd
Lesz, ami lesz - Vasaloppet
Annyi élmény sűrűsödött egy napba, hogy muszáj súlyozni, különben szétfeszíti a kereteket.
A stressz már a verseny előtti éjszakán kezdődött és alig hagyott elaludni. Korán kellett kelni, annak ellenére, hogy a szállás viszonylag közel volt. A reggelbe még egy gyerekléc szerelés is bele kellett férjen, amit előző nap elgelejtettem. Emiatt aztán az egész még stresszesebb lett. Oly annyira, hogy a kapkodásban a telefonom a szálláson maradt. Mindennel együtt: a bilétával, amiért a lécem kaptam volna vissza a vaxolásból, a versenyt visszaigazoló dokumentummal és a Mora-Sälen buszjegyemmel. Azt tudtam, hogy vissza fordulni már nem tudok érte, így elengedtem a dolgot. Mondván lesz, ami lesz, legfeljebb hazastoppolok. Ez, a egész verenyem mottója is lehetne.
Az utat már lezárták, mire oda értem, így egy extra, bő kilométeres sétát kellett beiktatnom. Pont, így teveztem... Kicsit magyarázkodi kellett a léc miatt, keresgélni, de aztán csak kiadták. Tévelygés a versenyközpontban, több ezred magammal. Egy idősebb úr, megkérdezte, milyen vaxot választottam a verseny napjára. Majdnem felröhogtem, mert eszembe jutott az alkalom, ahogy a neten böngészve rájöttem, hogy könyvtárnyi anyag van a vaxolásról és egyesek szerint ez kész tudomány. Én meg kiválasztottam a nem annyira hihetetlenül drága opciót, amit a verseny szervezői dobnak fel a lécre. Szóval bevallottam, fogalmam sincs. Itt valahogy megszakadt a dumcsi. Nem is volt baj, mert rohannaom kellett a toi toi-os sorba. Maradt még annyi idő hogy beálljak egy nyomba, fölcsatoljak és gyakorlatilag idultunk is.
Az első kilométer után jött a sokat emlegetett hegy. Lépésben baktattunk fölfelé. Közben igyekeztem szokni a havat alattam - bármily hülyén is hangzik - a szezonban először. Igyekeztem nem belegonodolni, mert ki is állhattam volna a sorból. Majd csak lesz valahogy. Fönt a hegyen kezdtem ráérezni valami mozgásformára. Örültem, hogy a léc jól csúszott, legyen is a többiekéhez bármilyen ódivatú. A nap is feljött idő közben, a hó is egész jó állapotban volt. Eltaláltam az öltözékem is, szóval jó érzéssel faltam a kilométereket. Mondjuk nagyon fura volt látni: 89, 88, 87...
Idővel jöttek a lejtők is. Ez normális hóviszonyok között a legviccesebb rész és itt jöhetne ki az előnye a több évtizedes lesikó múltamnak. Normális hóvszonyok között. Most viszont olvadt-fagyott napokon keresztül és a kevés havat rögtön lekotorták az elsők, így nekünk a tükörjég maradt. Bármennyire is ügyeskedtem egy kisebbet és egy közepesen nagyot estem. A kisebbet fenékre ülve, a másikat sikerült a könyökömre, igen pont arra, amit pár hete egy hasonó alkalommal intéztem el. Azóta sem jött még rendbe.
Az esések margójára: fura egy ilyen verseny, mert senki sem áll meg segíteni, hanem mindenki a jégen egyensúlyozva fohászkodik, hogy az előttem esesett egyén minél előbb tápászkodjon fel, mert sem megállni, sem kikerülni nem fogom tudni. Regeteg csúnya bukás volt. Vézrő fejek, törött botok, sok feladott verseny.
Mindenesetre ellestem egy trükköt, ami sokat segített az út további részén.
30 km és az esések után kezdtem elfogyni. Százasával hagytak le, így a soron következő frissítőpontnál extra szünetet és kalóriabevitelt iktattam be. Féltávig kellett várni, de nagyon megtérült. Újra emberként toltam tovább. Nézelődni, rácsodálkozni is maradt energia, élvezni a versenyt. Erőt adott, hogy tudtam, be fogom tudni fejezni. Hiszen már csak 42 van hátra, ismerős táv.
Aztán jött a fáradtság, vízhólyagok, szétesés. Félmaraton még mindig volt hátra. Utána hol jobban, hol rosszabbul, de beküzdöttem magam a célba. A nap már lement, de még nem volt teljesen sötét. Az én szintemen, talán sosem fog számítani mennyi idő alatt lett meg. Megvan és kész. Ez a lényeg!
SZÁMLÁLÓ 27835 km
A stressz már a verseny előtti éjszakán kezdődött és alig hagyott elaludni. Korán kellett kelni, annak ellenére, hogy a szállás viszonylag közel volt. A reggelbe még egy gyerekléc szerelés is bele kellett férjen, amit előző nap elgelejtettem. Emiatt aztán az egész még stresszesebb lett. Oly annyira, hogy a kapkodásban a telefonom a szálláson maradt. Mindennel együtt: a bilétával, amiért a lécem kaptam volna vissza a vaxolásból, a versenyt visszaigazoló dokumentummal és a Mora-Sälen buszjegyemmel. Azt tudtam, hogy vissza fordulni már nem tudok érte, így elengedtem a dolgot. Mondván lesz, ami lesz, legfeljebb hazastoppolok. Ez, a egész verenyem mottója is lehetne.
Az utat már lezárták, mire oda értem, így egy extra, bő kilométeres sétát kellett beiktatnom. Pont, így teveztem... Kicsit magyarázkodi kellett a léc miatt, keresgélni, de aztán csak kiadták. Tévelygés a versenyközpontban, több ezred magammal. Egy idősebb úr, megkérdezte, milyen vaxot választottam a verseny napjára. Majdnem felröhogtem, mert eszembe jutott az alkalom, ahogy a neten böngészve rájöttem, hogy könyvtárnyi anyag van a vaxolásról és egyesek szerint ez kész tudomány. Én meg kiválasztottam a nem annyira hihetetlenül drága opciót, amit a verseny szervezői dobnak fel a lécre. Szóval bevallottam, fogalmam sincs. Itt valahogy megszakadt a dumcsi. Nem is volt baj, mert rohannaom kellett a toi toi-os sorba. Maradt még annyi idő hogy beálljak egy nyomba, fölcsatoljak és gyakorlatilag idultunk is.
Az első kilométer után jött a sokat emlegetett hegy. Lépésben baktattunk fölfelé. Közben igyekeztem szokni a havat alattam - bármily hülyén is hangzik - a szezonban először. Igyekeztem nem belegonodolni, mert ki is állhattam volna a sorból. Majd csak lesz valahogy. Fönt a hegyen kezdtem ráérezni valami mozgásformára. Örültem, hogy a léc jól csúszott, legyen is a többiekéhez bármilyen ódivatú. A nap is feljött idő közben, a hó is egész jó állapotban volt. Eltaláltam az öltözékem is, szóval jó érzéssel faltam a kilométereket. Mondjuk nagyon fura volt látni: 89, 88, 87...
Idővel jöttek a lejtők is. Ez normális hóviszonyok között a legviccesebb rész és itt jöhetne ki az előnye a több évtizedes lesikó múltamnak. Normális hóvszonyok között. Most viszont olvadt-fagyott napokon keresztül és a kevés havat rögtön lekotorták az elsők, így nekünk a tükörjég maradt. Bármennyire is ügyeskedtem egy kisebbet és egy közepesen nagyot estem. A kisebbet fenékre ülve, a másikat sikerült a könyökömre, igen pont arra, amit pár hete egy hasonó alkalommal intéztem el. Azóta sem jött még rendbe.
Az esések margójára: fura egy ilyen verseny, mert senki sem áll meg segíteni, hanem mindenki a jégen egyensúlyozva fohászkodik, hogy az előttem esesett egyén minél előbb tápászkodjon fel, mert sem megállni, sem kikerülni nem fogom tudni. Regeteg csúnya bukás volt. Vézrő fejek, törött botok, sok feladott verseny.
Mindenesetre ellestem egy trükköt, ami sokat segített az út további részén.
30 km és az esések után kezdtem elfogyni. Százasával hagytak le, így a soron következő frissítőpontnál extra szünetet és kalóriabevitelt iktattam be. Féltávig kellett várni, de nagyon megtérült. Újra emberként toltam tovább. Nézelődni, rácsodálkozni is maradt energia, élvezni a versenyt. Erőt adott, hogy tudtam, be fogom tudni fejezni. Hiszen már csak 42 van hátra, ismerős táv.
Aztán jött a fáradtság, vízhólyagok, szétesés. Félmaraton még mindig volt hátra. Utána hol jobban, hol rosszabbul, de beküzdöttem magam a célba. A nap már lement, de még nem volt teljesen sötét. Az én szintemen, talán sosem fog számítani mennyi idő alatt lett meg. Megvan és kész. Ez a lényeg!
SZÁMLÁLÓ 27835 km
Lazulás
Végre elérkezett az a nap, amikor már annyira fáradt voltam, annyira fájt mindenem és annyira nem volt kedvem az egészhez, hogy csak egy laza, de feszes kis edzés fért bele. Nem akartam szenvedni.
Így csak újabb 50 másodpercet faragtam a 11-es körrekordomból.
SZÁMLÁLÓ 27745 km
Így csak újabb 50 másodpercet faragtam a 11-es körrekordomból.
SZÁMLÁLÓ 27745 km
2020. február 22., szombat
Mentális készülődés
Ez a rész megy a legjobban. Most már minden mindegy. A pénteki futást is kihagytam és a szénhidrát feltöltésre koncentrálok.
Az app, pedig:
Vasaloppet vinter 😉
Az app, pedig:
Vasaloppet vinter 😉
2020. február 20., csütörtök
Aggódom
Hihetetlen, milyen nehézkesen ment tegnap. Nehéz volt elindulni, nehéz volt az összes rothadt kilométer. Az idő mondjuk tényleg szép volt, nem kimondott sífutóidő, de szép.
SZÁMLÁLÓ 27734 km
Ilávön
A fáradtságot és fájdalmakat még tetézte egy nemalvás és valami egészen fekete, különlegesen szar mélypont. Az előjelek nem voltak kedvezők, de megint egy olyat nyomtam mint tegnap, szinte másodpercre.
SZÁMLÁLÓ 27722 km
SZÁMLÁLÓ 27722 km
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
