Edzzünk, edzzünk, de ne hülyén!

Bevallom, ma kizárólag azért mentem el futni, hogy én lehessek az, aki a számlálónkat 100 fölé tornássza. Kb. 8 húzódással a lovaglóizomban, és a medence környékén, valamint harapós izomlázzal indultam el a tegnapi foci miatt. Hát, aki hülye, haljon meg - lehet erre mondani. Erre még rájön az, hogy - ezt magam sem tudom megmagyarázni, miért - igencsak lendületesen indultam neki a János-hegynek. Teljesen más dimenzióban futottam, mint az eddigi idei "kímélős" kis edzéseken. Valamiért jól esett széthajtani magam. Felfelé tök jól ment; lefelé az említett húzódások miatt a hosszú, peckes futólépések annyira nem voltak viccesek. Zúztam, mint atom; 13-at terveztem, de 10-nél még úgy éreztem, ráhúzhatok még 3-at. És ezt nem kellett volna tennem. Az utolsó emelkedő betett, 14-nél elfogytam, és a végére vánszorgássá alakult az erődemonstráció. Éhes lettem, elfogytam. Még a végén azért összeszedtem magam, de az utolsó 2-3 km nem esett kifejezetten jól.
Hát így jártam. Tapasztalataim szerint az ilyen kis sokkszerű edzések hasznosak, és jókat lehet gyorsulni tőle, de ezt ki kell pihenni szombatig. Mit csináljak, nem tudtam ellenállni a szép, bár kissé szeles időnek. Szeretem az ilyet nagyon. (Csak azt nem, mikor felérek a hegyre, és lefelé pofába kapom a hideg szelet, csuromvizesen. Az nem olyan jó.)
Kissé túlbecsültem a pillanatnyi állapotomat. De fogadjátok tőlem szeretettel ezt a 16 km-t mellyel a

SZÁMLÁLÓ 109,5 km

-re módosult. Jó edzéseket! Ja, és külön gratula Svennek az idei első hosszúért! Még ilyeneket!