Ultrabalaton 2012

Ami történt:

Pénteken kaptunk 10+1 mikrobuszt, amik a kísérőautóink voltak az Ultrabaltonra és azokat szépen felmatricáztuk. A kötelező körökhöz tartozott még a városban való fényképek elkészítése, így 2 órás araszolás a dugóban, majd irány a Balaton. Ennek egy részéből könnyen kimaradtam, mert a +1-es autóval azt a programot kaptuk Dömével, hogy az eltévedt, elkésett, vagy problémás futókat szedjük össze a városban, de így is odaértünk Zánkára, ahol a NIKE foglalt nekünk szállást az ifjúsági táborban.

Lepakolás után irány a tihanyi tésztaparty és városnézés. Szereztünk egy adag alkoholt is estére, mert mire visszaértünk a szállásra már egy DJ várt minket és rengeteg üdítő, szóval kezdetét vette egy rövid fejtágítás a futásról, majd a hajnalig tartó tánc, ami miatt másnap kicsit nehezebb volt a felkelés, mint az eredetileg terveztük volna :)

A rajt:

A rajt 14:00-kor volt, így elég egyértelmű volt mindenki számára, hogy meleg lesz, ezért is csodálkoztam, mikor a speaker (így hívják a bácsit, aki vicces próbál lenni a mikrofonnal?) azt állította, hogy a rajtnál mindenkinek a hivatalos UB-s pólót kell viselnie, ami hála a jó égnek fekete volt. Nyilván ha revolvert fognak a fejemhez, csak akkor lettem volna hajlandó erre a tettre, mert a 38 fok magában is elég sok volt és 15 perc alatt megszáradt a vizes sapkám is...

A rajt után egész jó tempóban mentem, de az már az első szakaszon érezhető volt, hogy a rám tervezett 3 x 5km-es szakaszokkal bajok lesznek. 5 km-enként volt frissítés, de ennyi idő alatt az ott bevihető 2-3 pohár víznek a többszörösét izzadtam ki, ráadásul a gyenge hátszél miatt úgy éreztem, mintha a levegő megállt volna  körülöttem és alig kapnék oxigént. A biciklis kísérőmnél nem volt elég folyadék, de ha lett volna akkor sem tudott volna adni, mert az elején kicsit elkavarodtunk egymástól és az emelkedőkön nem tudott utolérni, így végül csak a második ellenőrző pont előtt ért oda és mint derült égből a villámcsapás odadobtam neki a chipet és a pólómat (rajtszám miatt), hogy mostantól MUSZÁJ futnia. Ekkor már igazán rosszul voltam és alig álltam a lábamon. Remegtem, nem láttam és egyenesen biciklizni is alig tudtam, így szerintem érthető, hogy a következő 5 km-es szakasz arról szólt, hogy megtaláljam szegény lányt (aki hirtelen leváltott engem). Sok embert támogattak az út szélén, vagy locsolták őket vízzel, de szigetről ismerős keményebb arcokat lehetett látni kidőlni. Gyakori volt a mentő is és szinte az összes csapat átírta az addigi terveit és idő előtt váltott.

A verseny:

A kettővel azutáni váltóponton elszabadult a pokol. A bringásunk defektet kapott egy ismeretlen helyen és nem volt nála telefon sem, így volt egy elveszett emberünk ráadásul megszűnt a biciklis kíséret a 20. kilométernél, így a lehetséges frissítés is. Végül, mikor a rendőrök nem engedték, hogy visszafele menjünk az autóval (mondván túl sok autó jönne velünk szembe), 40 perc eszeveszett bolyongás után úgy döntöttünk hátrahagyjuk a biciklisünket és a futásra koncentrálunk. Az új taktika az volt, hogy rövid 4-10 km-es szakaszokat váltunk, ami nagy odafigyelést igényel, de így könnyebb a frissítés is és a tempó is jobb. Lassan el-el maradtak mögöttünk az ismerős NIKE-s kisbuszok, az idő is kezdett hűlni és 70 km környékén már úgy tűnt, hogy a csapatok első felében vagyunk, ráadásul valaki elhozta a biciklisünket is az út széléről így újra 10-en mentünk bele a szürkületbe.

Tovább semmi nem történt. Felcsavartuk a tempót, folyamatosan mentek az átlag 5 km-es szakaszok egész éjjel és nem csak nekem, de mindenkinek nagyon jól ment.

Reggel:

Reggel még inkább pörgősre váltottunk és a végén a 11 km-es szakaszt is 3-ba osztottuk, mert túl sok jelentkező volt, túl kevés szakaszra. Rájöttünk, hogy annak ellenére, hogy nálunk nem volt senki, aki kimagaslóan jó futó lett volna, mégis baromi jó idővel haladunk és furcsa, de szinte nem is lassult a tempónk, sőt a végére még kicsit javítottunk is. 212,2 km után ledobtuk a kocsit Tihanyba és 9-en kocogtunk az ellenkező irányba, hogy végül együtt futhassunk be.

A 233 induló csapat közül a 33. helyet értünk el és, ha csak a 10 fős csapatokat nézzük, akkor a 21.-ek vagyunk, a NIKE csapatai közül pedig a legjobbak!!! :)

Befutó idő 17:48:08, ami szinte pontosan 5 perces ezreket jelent 212 km-en keresztül.

A számlálónkat pedig valójában nem annyira sokkal növeltem, de az élmény és a küzdelem nagy volt.

SZÁMLÁLÓ 7996 km