...mióta nem versenyezhettem. Persze voltak virtuális versenyek, de azért az nem az igazi.
Csak a péntek körül tudatosult bennem, hogy két éve pont ez az uppsala-i volt az utolsó... Most visszatértem a tett színhelyére azzal a biztos tudattal, hogy annál rosszabb úgysem lehet.
Persze most csak a 21-en indultam, annál meg minden szombaton többet megyek már hónapok óta. Most, hogy a gyógyszer miatt csak lassan futhatok, nem éreztem szükségesnek a rápihenést, úgysem tudom amúgy rendesen kihajtani magam, úgy nem is tudok lefáradni meg leharcolni magam. Merésznek hangzik egy 30 után félmaratont nyomni, de ez most egy teljesen más helyzet így.
Sikerült igazolni, hogy az utolsó éjszakai alvás nem befolyásolja a teljesítményt az én szintemen. Ha befolyásolta volna, akkor nagy szarban lettem volna. Hagyjuk is.
A helyszínen már elég lelkes voltam, régi Zöldgömb-ös emékeket idézett ez a kis verseny. Izgalom nem sok volt a táv miatt. Igyekeztem szolidan kezdeni, nem lehettek nagy elvárásaim. Egy 2 óra körüli időnek már örültem volna, de igazából annál is lassabb tempó volt a reális. Most annyit tudtam tenni az ügy érdekében, hogy a cél előtt több mint 24 órával vettem be az utolsó pirulát, reméltem hogy így nem fog már nagyon akadályozni.
Nem akadályozott. 2 órán belüli tempóval indultam, pár kilométerig figyeltem magam, utána fel mertem tolni a tempót 5.30-as ezrekig is. Valószínűleg az a kényszer, hogy csak alacsony pulzussal edzhetek, némi hasznot is nyújt, most a verseny közben azt éreztem, hogy gazdaságosan és alacsony pulzussal haladok. Nem vadultam, de azt már éreztem, hogy a 2 óra könnyedén meglesz, és ha nem rontom el, jó kis futás lehet ebből...
11-12-nél azt éreztem, hogy picit még rá is tehetek. Elkezdtem előzgetni, a sorstársak fáradtak, én meg pont azt éreztem hogy nem, ennél hosszabb távokhoz vagyok szokva. Fokozatosan gyorsultam, és előzgettem. Plusz jó érzés volt hogy jöttek fel a két évvel ezelőtti horrorisztikus emlékek, amikor delíriumban csoszogtam ezeken a kilométereken, most meg könnyedén haladok.
16-19-ig jött a java: kemény emelkedők, fél-öklömnyi kövekkel felszórt mély utak, gyökerek közti ugrabugra, nagy kövekre fel és le... És azon kaptam magam hogy kifejezetten élvezem a plusz kihívást. Még itt is tudtam fokozni a tempót, ami elég jó jel, ez már tisztességes futás, nem valami gagyi csoszogás... Az utolsó 2 km-en már nem vigyáztam a pulzusra se, mindent bele, még előztem is - 5 percen belüli ezrekkel toltam ezt a részt a célig. Szuper élmény volt.
Hivatalosan 1.50.42-es álomidővel értem be, én kicsit rövidebbet mértem, 1.53 körül lett volna reálisan, de figyelembe véve a körülményeket, béta blokkolót, a februári törést, a nehéz pályát, azt hiszem ennél jobban egyszerűen nem sikerülhetett volna ez a verseny és a visszatérés. Még a 28. helyezés is jól hangzik a 79-es mezőnyből.
Tök jó lenne ha lehetne még pár ilyet tolni az idén.
SZÁMLÁLÓ 32214 km
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése