Hát megvolt a 75. feles is. Ki gondolta volna anno '97 novemberében, hogy lesz még 74, és hogy a 75. olyan távol lesz majd Szentendrétől.
Kissé stresszesen indult a dolog, mire a rajthoz értem bedurrant a nap, igazi strandidő lett, pedig egy órával korábban még fáztam. Bevallom eléggé összeomlottam, a nap égetett, én meg a sapkát se hoztam el, teljesen be volt borulva reggel minden. Mintha minden összeesküdött volna ellenem, amúgy is vannak nehezítő körülmények, de ezt a külön a rajtra tartogatott kánikulát nehezen emésztettem.
Végül nem volt olyan vészes, az első körben volt kicsit melegebb, aztán szerencsére jöttek a felhők, azóta megérkezett a hidegfront is.
Az elején csak kapkodtam a fejem, nagyon sok volt az ember meg az inger, és jól bekezdtem. Visszalassulni gáz lett volna, úgyhogy eldobtam az előzetes terveimet, és megpróbáltam a maximumot kihozni a dologból. Nagyon kellett befelé koncentrálni, hogy ne szaladjon el a pulzus, mert akkor rosszul leszek, és a versenynek annyi. Folyamatosan figyeltem befele, igyekeztem a vörös zóna közelében, de kívül maradni. Így persze nem olyan könnyed és élvezetes a futás, nem sokat érzékeltem a pályából meg a környezetből. Az elején rengetegen mentek el mellettünk az előző csoportból, ők voltak a gyorsak, szegényeknek kerülgetniük kellett minket időnként szűk helyeken, ez nem tűnt nagyon jó szervezésnek. Södermalm egyébként elég jól fest, hangulatos kis kiülős helyek mellett futottunk a parton.
Nem az órát figyeltem, csak a belső jelzéseket, igyekeztem nyomni, de nem túlzásba vinni. Az eredmény egy szép egyenletes verseny lett, az elején a virgonc tempóból kicsit visszavettem, de azt viszont sikerült végig megtartani.
10-15 között egy kicsit óvatosabb voltam, de utána már úgy éreztem, a maradék 6-ot csak letolom akármi van, és próbáltam még egy kicsit rátenni, valamicskét sikerült.
19-nél volt egy frissítés, ami kizökkentett, figyelni kellett a poharakra meg mindenre, és akkor megszaladt bennem valami, megszédültem, és beletelt pár száz méterbe, amíg összekaptam magam. De akkor már tényleg nem akartam elrontani, úgyhogy szenvedtem egy kicsit a célig. Sikerült elmenni a határig, de megérte: amikor kisütött a nap, nem gondoltam volna, hogy sikerül a titkos tervem, 1.50-en belül beérni. Ráadásul vagy 200 méterrel hosszabbat is mértem, úgyhogy bőven megvolt.
A lábam bírt volna többet, de most a jelen helyzetben ennek is örülök. 3 éve mikor legutóbb nyomtam ezt a versenyt, nagyon megszenvedtem. Most - szinte hihetetlen, de - másodpercre pont ugyanannyi volt az 5 km (25.47), de akkor onnan rohamos lassulás és összeomlás lett, most viszont nem lassultam, és több mint egy kilométerrel megelőztem magam. És még nejlonzacskó sem repült be elém.
SZÁMLÁLÓ 32503 km
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése