Azt hiszem életem legrosszabb álma volt az éjjel: amputálták a bal lábam. Mankóval próbálgattam mit lehet még így. Hát nem sokat lehetett.
Mikor kicsit fáradtam, eszembe jutott az álom, és elárasztott az öröm, hogy van lábam és futhatok. Közben meg igyekeztem úgy egyensúlyozni a csiszicsuszi pályán, hogy lehetőleg ne egy hatalmas tanyával váltsam valóra...
3 fok, csodás futóidő, de arra sajnos nem elég, hogy a pár centi hó meg ónos eső maradványai elolvadjanak. Elég ciki volt helyenként, nem a futhatatlan kategória, hanem az azelőtti "ez már tényleg elég gáz". Ahhoz képest hogy néhol csak tipegtem, meg az út szélén a jégből kilátszó kis kavicsokra és falevelekre vadásztam, illetve próbáltam kitalálni hogy az előttem lévő pár méteren akkor most melyik folt a jég és melyik a víz, még egy jó fél perccel jobbat is mentem mint egy hete, pedig most a tempó volt a legutolsó szempont.
SZÁMLÁLÓ 33203 km
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése