Hát nem hittem volna, hogy az idén lesz még futás rövidben... 16 fokban és napsütésben indultam neki a mainak, november közepén - ez nagyon durva...
Adtam a szervezetemnek egy hét jutalom pihenőt a szombati maraton után - azt hiszem nagyon rám fért. Igazán hálás vagyok a testrészeimnek, hogy végig kitartottak az idei őrült projektem során. A vége felé már elég sok minden fájt, elsősorban az achilles és az egyik sarkam (ott is azt hiszem az achilles tapadásánál). Egyre többet kellett nyújtanom, és reggelente bizony elég nehezen indult be a járás. Most tünetmentesen indulhattam neki a mai félmaratonnak, de a sarkam sajnos továbbra sem 100-as.
Valamiért az az ötletem támadt, hogy ennek ma 2 órán belül mennie kellene. Hülye ötlet volt természetesen. 14-ig ment, de aztán nagyon elfogytam, konkrét izomfáradtság miatt alig bírtam különösen az emelkedőket, de a pulzusom is nagyon magas volt. Semmi baj, így is lenyomtam (2.01 lett), de inkább pozitívum az hogy nem lettem rosszul, plusz a fáradtság azt jelenti, hogy végre egyszer sikerült igazán kihajtanom magam a maratonon, ez nagyon jó hír.
Ha a célbaérkezés motivált volna, egészen katarktikus futás lehetett volna, hiszen minden kilométeren akár többször is átszakíthattam volna a célszalagot, ha akartam volna. Erről a kutyák, gazdik, és a köztük feszülő pórázok gondoskodtak. Sajnos én csak futni szerettem volna, és így annyira nem örültem ennek a plusz lehetőségnek.
Minden célomat elértem az idén, úgyhogy innentől lazára akarom venni a dolgokat. Akár teljes pihenőt is tarthatnék pár hétig, de az az igazság, hogy már ezen a héten is hiányzott a mozgás, úgyhogy nyomom tovább ahogy eddig, de semmi feszkó nem kell már idénre.
SZÁMLÁLÓ 35642 km
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése