A svéd tavasz különös jószág, nagyon félénk, néha el is bújik a hó mögé hogy ne lehessen látni.
Március vége felé kissé szokatlan hófúvásban nyomtam majdnem végig a 24-et. A csütörtöki nagyon óvatos kocogás jó ötletnek bizonyult, mert ma minden fáradtság és leharcoltság, hidegfront és fejfájás ellenére az idei legkellemesebb futást sikerült begyűjteni. Egészen váratlan fordulattal alig egy perccel maradtam el a legjobbtól ezen a pályán.
A hófúvás persze egyáltalán nem volt ellenemre, plusz az a kellemes mellékhatása is megvan, hogy az összes svéd undorodva behúzódik ilyenkor és bámulja a nagyobbnál nagyonn képernyős tévéjét. Alig pár kutyát kellett kerülni, enyém volt a táj.
Már az elején éreztem, hogy gazdaságosan és könnyedén haladok az akkor még majdnem száraz úton. Nem siettem, inkább próbáltam továbbra is könnyedén futni a befehéredő tájban és az egyre nagyobb dzsuvában. Erőlködés nélkül ment, 10-nél csekkoltam először az időt, és láttam hogy valóban nagyon rendben van. Aztán még erre is sikerült rátenni egy kicsit, a második fele úgy másfél perccel még gyorsabb lett. 15 után azért fáradtam már, de sikerült tartani még a picit gyorsabb tempót is, és a végén valami hajrá-féleség is belefért az utolsó 3 km-en. A félmaratoni részidőm 1.54.57, a vége meg 2.13.27, kerek 5 perccel mentem jobbat mint egy hete, az nagyon sok. És még a múlt hetivel is elégedett voltam. Ez a váratlan jó visszajelzés most nagyon kellett.
SZÁMLÁLÓ 36044 km
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése