Az elmúlt pár hét nem túl felemelő edzései után muszáj volt átgondolni a dolgokat. Kénytelen vagyok belátni, hogy ahogyan én szeretném, úgy nem fog ez menni most, lehet hogy már sohasem. Úgyhogy hoztam egy döntést, és nekiindultam a 32-nek, mindegy hogyan, csak végigérjek alapon.
Gondoltam, ha a vége úgyis szánalmas csoszogás lesz, miért ne lehetne már az eleje is az?
Feladtam a harcot a javulásért, egyszerűen a testem nem bírja, és most ez az újrakezdés a téli kihagyás után túl nagy falat, valami már nem működik ugyanúgy.
Úgyhogy mentem lassan.
Cserébe nem volt nagyobb gond. Kicsit nehéz megemészteni, hogy ennyi kín, elhasznált akaraterő, ennyi munka után ismét a 6 perces ezreknél kötöttem ki, de ha ennyi megy, akkor ezzel kell megbarátkozni.
Ha eddig nem iszonyodtam volna az emberi lényektől, egy ilyen hosszú futás a szép napos időben bőven alkalmas lett volna arra, hogy átértékeljem a dolgokat. A pufogtató pöcsfejek a lőtéren versenyt basztattak a seképsehang kutyás picsákkal, a totális érzéketlenség rulez everywhere.
Végigtoltam, szépen egyenletesen, még a végére is maradt egy kis kraft, igazából jól esett. A 30+-os edzések sosem egyszerűek, tulajdonképpen elégedett vagyok. Ha így megy csak, akkor így kell tolni és kész.
SZÁMLÁLÓ 36188 km
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése