Ötödik Stockholm maratonom, összesen a 32-edik. A pszichológiai felkészülés volt a legfontosabb, elfogadtam az állapotom, és levontam a megfelelő következtetéseket.
Igyekeztem menet közben nem arra gondolni, hogy mennyire gyászosan lassan megyek, hanem hogy ennyi szarral szinte csoda, hogy még nyomom. Úgyhogy nyomtam.
A fő ellenség a nap volt, az időjárással szerencsém is volt meg nem is: egy-két nappal korábban még kimondottan hűvös volt, de a 19-20 fok a verseny napján sem mondható tragikusnak, pl a tavalyihoz képest.
Locsoltam magam, poroszkáltam, és csak a pulzusra figyeltem.
Jutalmam egy gond nélküli verseny lett, mélypontok nélkül. Minden frissítést igénybe vettem, kovászos uborkát és húslevest is beleértve, nézelődtem, azt beértem. Még egy kis hajrá is belefért, és így legalább elmondhatom hogy sikerült a második felét jó egy perccel gyorsabban futni, ilyen se volt sok eddig.
Így kell ezután is.
SZÁMLÁLÓ 36509 km
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése