Gödör

Pokoli éjszakák, pokoli nappalok. A mai éjszaka után nem tudtam ma bemenni melózni, de legalább erre a 4 km-re így igen.

SZÁMLÁLÓ 35661 km

Hoztam egy döntést

Sajnos nem sok minden sikerül úgy, ahogy tervezem. A sarokfájdalom makacsnak bizonyul, és bizony tönkrebaszta ezt a hihetetlenül nyomorúságos, lehetetlen küzdelmet, ami a 2022-es futóév volt.

Most se jó, de a fájdalom még mindig a kisebb rossz, mint az a mentális és fizikai gödör, melybe a két hónap kényszerpihenő taszított. Kénytelen vagyok folytatni, mert nem bírom ki mozgás nélkül.

A decemberi 1-2 km-es szerencsétlenkedésekkel és a mai - szerencsére tünetmentes - 4-gyel együtt a

SZÁMLÁLÓ 35657 km

Global warming

Hát nem hittem volna, hogy az idén lesz még futás rövidben... 16 fokban és napsütésben indultam neki a mainak, november közepén - ez nagyon durva...

Adtam a szervezetemnek egy hét jutalom pihenőt a szombati maraton után - azt hiszem nagyon rám fért. Igazán hálás vagyok a testrészeimnek, hogy végig kitartottak az idei őrült projektem során. A vége felé már elég sok minden fájt, elsősorban az achilles és az egyik sarkam (ott is azt hiszem az achilles tapadásánál). Egyre többet kellett nyújtanom, és reggelente bizony elég nehezen indult be a járás. Most tünetmentesen indulhattam neki a mai félmaratonnak, de a sarkam sajnos továbbra sem 100-as.

Valamiért az az ötletem támadt, hogy ennek ma 2 órán belül mennie kellene. Hülye ötlet volt természetesen. 14-ig ment, de aztán nagyon elfogytam, konkrét izomfáradtság miatt alig bírtam különösen az emelkedőket, de a pulzusom is nagyon magas volt. Semmi baj, így is lenyomtam (2.01 lett), de inkább pozitívum az hogy nem lettem rosszul, plusz a fáradtság azt jelenti, hogy végre egyszer sikerült igazán kihajtanom magam a maratonon, ez nagyon jó hír.

Ha a célbaérkezés motivált volna, egészen katarktikus futás lehetett volna, hiszen minden kilométeren akár többször is átszakíthattam volna a célszalagot, ha akartam volna. Erről a kutyák, gazdik, és a köztük feszülő pórázok gondoskodtak. Sajnos én csak futni szerettem volna, és így annyira nem örültem ennek a plusz lehetőségnek.

Minden célomat elértem az idén, úgyhogy innentől lazára akarom venni a dolgokat. Akár teljes pihenőt is tarthatnék pár hétig, de az az igazság, hogy már ezen a héten is hiányzott a mozgás, úgyhogy nyomom tovább ahogy eddig, de semmi feszkó nem kell már idénre.

SZÁMLÁLÓ 35642 km

Egy szép élmény

Höstrusket Marathon másodszor lett meg szombaton.

Kicsit féltem, hogy elrontom a tavalyi élményt, mert a Höstrusket az egyik abszolút kedvenc versenyemmé vált, de most már akkor elmondhatom hogy kétszer is kiélveztem.

Az előjelek jobbak voltak mint az idei első 3 próbálkozás során: megbízható hideg, és végre majd egy év után a futásomat teljesen tönkretevő béta blokkolótól is sikerült megszabadulni. De még így sem gondoltam volna, hogy ilyen látványos javulás lesz (48 perc az egy hónappal ezelőtti budapesti rémálomhoz képest).

7-8 fokra készülve egész héten azon agyaltam, vajon a rövid vagy a hosszú a megfelelő viselet, végül egy hibrid megoldás mellett döntöttem, alulra hosszút vettem, féltettem a térdem a hidegtől. Hasonló agyalást okozott az új cipőm is, ami első pár futás alatt kényelmesebbnek túnt mint a régi, végül itt is kompromisszum lett az eredmény: régi cipő, de vettem egy új zoknit külön a versenyre, mert a régiekkel akadtak gondok a hosszú edzéseken az utóbbi időben.

Abszolút fogalmam sem volt verseny előtt, mire számítsak. Nem volt előzetes elképzelésem, kicsit megtépázták az önbizalmam a minden elképzelhetőnél rosszabb idei élményeim. Gondoltam ha végigérek különösebb rosszullét nélkül mindegy milyen idővel, az már haladás.

Próbáltam olyan tempót belőni az elején, amit fenntarthatónak érzek, és bármennyire is csábított a 4 órás iramfutó nem sokkal előttem, nagyon határozottan elengedtem, bár az első körben nyilván simán tudtam volna vele menni, de úgy éreztem, egy hangyányit gyorsabb mint amit kényelmesnek érzek. A mezőny vége felé poroszkáltam, és szemlélődtem, egészen addig, amíg utol nem értek a 10-es táv leggyorsabbjai. Kissé kellemetlen volt a parkban és az egyetemi kampuszon kijelölt helyenként szűk és éles kanyarokban kitérni a száguldó futók elől, az egyikük minden igyekezetem ellenére fel is mászott a hátamra. Szőrös volt és nagy darab, nem az esetem. Mindketten megúsztuk szerencsére.

A második körben már egyedül maradtunk, és eleredt az eső. Mindkettő pozitív fejlemény. Elég kitartóan esett, és nagyon felfrissített. Örömmel láttam, hogy az 5.50 körüli ezreket minden erőlködés nélkül tudom tartani, de felkészültem arra, hogy majd lassítani kell. Az egész évemet tönkretevő rosszullétet, a fejem felett lebegő állandó nyomást, szinte látható vörös vonalat most nem éreztem, és elkezdtem reménykedni, hátha ma jobb lesz. Nagyon élveztem a dolgot, körülöttem alig volt valaki az összesen kb 130-as maratoni mezőnyből.

Féltávnál konstatáltam, hogy minden rendben, 2.03 körüli óvatosnak mondható idővel abszolváltam, és nem ejtett kétségbe a gondolat, hogy még ugyanennyi hátra van. Ekkor már szinte biztos voltam benne, hogy az idei legjobb lesz, a júniusi 4.25 simán teljesíthetőnek tűnt még akkor is, ha nagyon lelassulok.

De nem lassultam. A harmadik kör elején betoltam egy zselét, és igazából tök ugyanabban a tempóban haladtam tovább. A rendezők nagyon kedvesek voltak, név szerint biztattak egy csomóan, tulajdonképpen kicsit vissza kellett fogni magam, mert a rossz tapasztalatok miatt féltem a végétől. De a harmadik kör végén még mindig el tudtam mondani, hogy "eddig minden rendben".

A negyedik nehezen indult, két keményebb emelkedő is volt benne, fáradtnak éreztem magam, és 6 perc alá lassultam, de azt gondoltam, innen már úgyis beérek egy jónak mondható idővel, legfeljebb lelassulok. Jött a második zselé, és könnyebb kilométerek, és azt vettem észre, hogy ismét 6 percen belül tolom. Valami átkattant, és visszahoztam a lassulást. Nagyszerű élmény volt.

És a java még hátra volt. Véletlenül úgy alakult a dolog, hogy a cél előtt, 40-nél egy még nagyobb befutó várt rám: az a kilométer az idei 2292-edik, ami az új éves csúcs. Maratonok jönnek és mennek, de ezt a rekordot lehet hogy sosem fogom már megdönteni, nagyon sok km, és egy csomó mindennek kell összejönnie, hogy egy ilyen hatalmas éves cél meglegyen... 39-nél beállítottam a rekordomat, és 40-nél megdöntöttem. Olyan pluszt adott ez a verseny végén, hogy szinte szárnyaltam. A legnehezebb részen átsegített ez a sikerélmény, gondolom az a pár néző csak csodálkozott, hogy mit vigyorog ez itt 3 km-rel a cél előtt...

40 után minden fáradtság lehullott rólam, és elindítottam egy hosszú hajrát. Közben még életem első svéd beszélgetését is lebonyolítottam az egyik rendezővel:

- Sista varvet?

- Ja...

- Bra jobbat!

- Tack...

Az utolsó két km-re igazán büszke vagyok, 5.40 és 5.20 körül, pedig még emelkedők is voltak benne. Az uccsó lett a leggyorsabb az egész versenyen. Ezt most odabasztam, a vége egy számomra is meglepő 4.07.15. Akárhogy is számolom, ez azt jelenti, hogy a 2.03-as első felére sikerült egy 2.04.20 körüli másodikat futni, azt hiszem erre nem lehet panasz.

SZÁMLÁLÓ 35621 km

Same in english

Ugyanaz mint tegnap. Nincs itt semmi látnivaló.

Utolsó edzés a szombati megmérettetés előtt. Hát, nem tudom. Legalább meleg nem lesz.

SZÁMLÁLÓ 35579 km

Semmi több

Egy jóleső átmozgatás, semmi több.

SZÁMLÁLÓ 35570 km

Tiszta vagyok

Kiürült a rohadék, szabad vagyok. Első futás így béta blokkoló nélkül, hát, mit mondjak, van különbség... Nem erőltettem persze, de ilyen könnyedséget január óta biztos nem éreztem. A legjobb futóévemet tette tökre ez a szar.

Új kis pajtásomat is felavattam egyúttal:

SZÁMLÁLÓ 35560 km

Egy lépés

No most tényleg egy lépés előre. Nem is emlékszem mikor futottam két órán belül a félmaratont, most egy viszonylag könnyed 1.58 az utolsó verseny előtt egy héttel az első biztató jel. Gondolom az is belejátszik, hogy már majdnem teljesen megszabadultam a béta blokkolótól. Azért arra vigyáztam hogy ne hajtsam ki magam, de úgy éreztem annyira pocsék formában vagyok, hogy most nem a rápihenés hiányzik, hanem egy előremutató terhelés.

Arra nem számítottam hogy lesz még egy rövidnadrágos futás az idén, váratlanul ért a 14 fok, napsütés, de nem volt kellemetlen. Sajnos a jó idő szokásos mellékhatása a szlalomozás a kutyókák és babókák között. Szerencsére most jó állapotban nyomtam, de a végére már egy kicsit besokalltam a sok totál érzéketlen és mozgásképtelen szörnytől. Nem most szerettem meg a Zembereket még jobban.

Újabb 200 feletti hónapot sikerült behúznom, ez most így a rekord év vége felé már nem triviális. Érzem hogy borzalmasan fárad a szervezetem a terheléstől, lassan mindenem fáj, de még nyomom.

SZÁMLÁLÓ 35551 km

Socializing

Teljesen tönkretett a tegnap esti team dinner, alig aludtam, pörög az agyam még mindig, no koncentráció, munkaképtelen állapot. Egy vacsorától.

I passionately hate being an introvert.

Egyetlen porcikám se kívánta a mait, de lenyomtam, egész tisztességes tempóval. Az motivált hogy legyen minél előbb vége.

SZÁMLÁLÓ 35530 km

Quite OK

Az utóbbi hetek szánalmasan gagyi vánszorgásai után egy kis elmozdulás előre. Remélem hamarosan megszabadulok teljesen a béta blokkolótól, de már talán most is érződik a csökkentés, egy fél fokkal nagyobb intenzitással tudtam mozogni. Csak sajnos a lábam satnyult el közben, meg a levegő se jön úgy ahogy kéne. Hihetetlenül abszurd, hogy miközben sose futottam még ennyit egy évben, a legszarabb vagyok minden egyéb mutatóban. Aki ezt utánam csinálja, és nem hagyja abba, annak fizetek egy sört.

SZÁMLÁLÓ 35520 km

Kígyók

Tegnapi hír borzolta itt a kedélyeket, hogy a stockholmi állatkertből meglépett egy két és fél méteres kobra. Erre itt feküdt keresztben az úton egy szép nagy európai vipera, a végét még át is kellett ugranom... Hát beszartam. Nem tudom mit keresett itt, azért elég hideg van már neki, nem is láttam hogy nagyon mozgott volna.

Érdekes találkozások ezek, de eléggé megdobják a pulzust. Beértem volna a báránykákkal, mert ők is voltak.

Ködszitálás, csodás ősz és egy mostanában megszokottnál kicsit lendületesebb futás.

SZÁMLÁLÓ 35510 km

Majdnem jobb

Úgy 15-ig kifejezetten pozitív volt a dolog, ha sikerült volna úgy befejezni, akkor most örülnék, és azt mondanám, egy fokkal jobban ment. De nem. Valami történt a szervezetemmel nyáron, plusz a gyógyszerek se segítenek ebben, marad a hálátlan, egyáltalán nem felemelő, fogcsikorgató, teljesen láthatatlan küzdelem az életemért. Ezt asszem nem sokan csinálnák utánam.

SZÁMLÁLÓ 35501 km

Deres

Nem csak a szakállam. Az út mellett egy kis szélvédett, hűvös zugban ott fehéredett az idei első dér... A tél első karma betette a lábát.

Az eddigi leglassabb evör ezen a körön, de betegen nem akartam vadulni, erre is büszke vagyok.

SZÁMLÁLÓ 35477 km

Szuvenír

Nyilván nem sikerült üres kézzel hazajönni Agyarországból. Valami furcsa nyavalya ez, levertség, erőtlenség, teljes étvágytalanság, valami kis köhögés és ennyi. Vártam mi lesz belőle, de ha nem akar komolyabb lenni, akkor kár fecsérelni az értékes edzésnapokat. Egy óvatos bő 5 km asszem nem ártott meg.

SZÁMLÁLÓ 35467 km

Regenerate 21

Egy félmaratonnal regenerálódtam a csodás, borús őszben.

SZÁMLÁLÓ 35462 km

Ez meg az

Volt egy harmincadik, ezt most megtartom magamnak.

SZÁMLÁLÓ 35431 km

Újra itthon, az őszi Svédország mindent bevetett hogy gyönyörű legyen.

SZÁMLÁLÓ 35441 km

Kicsit gyorsabb

Ma kicsit gyorsabbra vettem a formát, nem tudom miért, a lábam ilyen tempóban akart menni én meg hagytam.

Uccsó edzés vasárnap előtt, nem volt rossz.

SZÁMLÁLÓ 35389 km

Még egy jóleső

Ez is nagyon kellemes kis futásra sikeredett. Persze nem sok ennél lassab köröm volt ezen a pályán, de ezt már végre nagyon el kellene engedni. Cserébe egy kimondottan jó kikapcs volt egy hektikus munkanap közepén.

SZÁMLÁLÓ 35379 km

Egy kellemes

Igen, ilyen is van, ebből kéne több. Poroszkáltam, hiszen ilyenkor már ha tudnék se lenne jó ötlet hajtani. Gyönyörű őszi svéd táj, bárányok, ideális idő. Ez most jól esett.

SZÁMLÁLÓ 35369 km

Lassan de büszkén

Furcsa egy edzés volt ez a mai. Egy héttel verseny előtt nem szoktam már 20 felett futni, max 15-16-ot, de most a leépülést nagyobb veszélynek éreztem, mint a túlterhelést. Meg igazából hiányzott is egy 2 óra feletti kocogás.

Hát ki nem hajtottam magam, az biztos, úgyhogy megállapíthatom, hogy jó ötlet volt, jól éreztem, most mire van szükség. Meg az új gyógyszereket is ki akartam próbálni egy hosszabb távon. Hát, mit mondjak, nem fogok sprintelni jövő héten.

Viszonylag beletörődtem, hogy ez nem fog jobban menni, és az egyetlen reális cél amit kitűzhetek magam elé, az az, hogy nem hagyom abba. Kezdem elfogadni és néha megbecsülni a lassúságot, hiszen leginkább ez fejezi ki, mennyire nehéz amit csinálok.

A mai mérleg: voltak mélypontok, gyengeségérzés, de komoly rosszullét nem, és össze tudtam szedni magam belőlük. Tulajdonképpen kellemesen meglepődtem, mert sokkal lassabbnak éreztem magam, 6 perces ezrek kereken - ennél asszem jóval lassabb lesz vasárnapi menet.

Csak idén ez volt a 36. legalább 21-es futásom.

SZÁMLÁLÓ 35360 km