Hát jó, én is billentyűzetet ragadok.
Nagyon jó élmény volt a vasárnapi verseny, a blog teljes létszámban nem is tudom, utoljára mikor vonult fel versenyen. Külön jó volt, hogy nem kellett sokat futni, de maga a verseny mégis hosszú volt. Így alkalmam nyílt második futóhoz méltón kihasználni a hátralévő stresszmentes köröket, és miközben a csapattagok szenvedtek, tó-söröket is teljesíteni. Kellemesen sikerült is berúgnom.
Maga a futás: előtte nagyon stresszeltem, mostanában nem hiányzott a kihívás az életemből; de aztán mikor már végre elkaptam egy tempót, amiben úgy véltem, végig tudom nyomni, egész jól esett. Persze a végére már elfogyott a szufla, és a híres tatai csodakanyarokban körbe-körbe futva (valami dimenziókapunak kell ott lennie) már nagyon vágytam a célt, de csak nem jött és csak nem jött. Itt már nem tudom, mi vitt előre; ezért utálom a váltót - ha egyedül lettem volna, vigyorogva lassítok... :) Mondanom sem kell, nem tudom, milyen sodrony volt ott az utolsó km-n, nem emlékszem semmire. A célban a szokásos agonizálás, és utána már nagyon kellemesen telt a nap.
Csináljunk ilyet máskor is; nagyon jó volt látni mindenkit! És a teljesítmények előtt is kivétel nélkül le a kalappal; mindenki nagyot ment. BPR forever!
SZÁMLÁLÓ 9745 km
Tegnap reggel is elmentem itthon egy gyors körre ügyek intézése előtt:
SZÁMLÁLÓ 9755 km
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése