Egy Olyan éjszaka után emberek között lenni kínzás. Látszólag köztük járok-kelek, de valójában rácsok mögül figyelem ahogy esznek, pofáznak, vihognak, és majd este egy jól végzett nap után lepihennek. Rám akkor a kínzómester vár: én magam.
A kétségbeesést, hogy a hátralevő életemet teljesen reménytelenül tönkrement, visszafordíthatatlanul elszaródott roncsként kell leélnem, csak az enyhíti, hogy valószínűleg nem lesz túl hosszú.
Mikor a népünnepéllyé duzzadt közös ebédelés után még tündibündi kis kolléganőm tündibündi kis szülinapját tündibündi kis tortácskákkal is kezdtük volna megünnepelni, rögtön tudtam, hol a helyem: az erdőben, egyedül.
Ahhoz képest hogy szombaton 32 ment, ez nem volt rossz. Kár, hogy a gondolataimat nem tudom lehagyni.
SZÁMLÁLÓ 35261 km
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése