A kánikula közepette indult a szerdai szigetes futás, én két kört mentem, de egy is elég lett volna. Az elején a fiúk egy erős tempóval indítottak, amit csak az Árpád hídig bírtam, aztán teljesen kifulladtam, onnantól szétesett az egész futás, csak a levegőt kapkodtam a túlélésért, másra oda se tudtam már figyelni, se arra, hogy jól lépjek, se légzésritmusra, se az időre. És ez nem is változott végéig, ronda vánszorgással tudtam csak végigmenni. De azért nem álltam meg, pedig volt pár pont, amikor a kiszálláson gondolkodtam, vagy hogy belesétálok, ami lehet, jót tett volna. Amim megfájdulhatott, az persze mind meg is fájdult, utána is éreztem, hogy ez sehogyse esett jól, hát, térd, tüdő, légcső, mindent megviselt. Nem tudom, a nagy hőség vagy az elfutás számlájára írjam. A teljes távon éppen, hogy sikerült még 5 perces ezreken belüli átlagot hoznom, az erős rajtnak köszönhetően, mert utána nagyon gyenge időket mehettem.
A következő alkalommal nem leszek itthon, szóval csak két hét múlva megyek újra szigetkörre, addig inkább kis túrákkal tartom életben a lángot.
A 10 000 km-hez mindenkinek gratulálok, nagy munkája volt benne mindenkinek, komoly és extrém teljesítmények árán!
SZÁMLÁLÓ: 10 031 km
Az elfutás és a meleg együtt jó haverok! :)
VálaszTörlés