Reggel az új cipőmben mentem, és mire odaértem fél8-ra a Mekihez, már egészen jól összebarátkoztunk, úgyhogy azt mondtam magamban, egye fene, kipróbálom. Meredek döntés, tudom, de jól tettem, teljes komfort volt. Szerényen az utolsó hullámból rajtoltam, és óvatosan fogyasztottam a kilométereket. Most türelmesen versenyeztem, és ez meghozta a gyümölcsét a végén. Mindenhol locsoltam magam, mert közben kezdett kegyetlenül meleg lenni, de a szervezés-frissítés teljesen hibátlan volt. 15 körül a sok tuc-tuc után felcsendült egy AC/DC szám is, ami nagyon jót tett a lelkemnek, és mivel teljesen jól voltam, megindítottam a hosszú hajrát. Már nem kellett tartalékolni, jó erőben éreztem magam, és az utóbbi hetekben felszedett 5-6 kiló is kellemes tartalékot képezett a gyorsításra. Vigyorogva vettem a felüljárót, és már csak előztem, mindent beleadva. 18 után az egyik legszebb pillanatot egy külön erre az alkalomra készített házfal nagyságú (!) Nike hirdetés jelentette: Különleges dolgokra is képes vagy! Például még 3 kilométerre! Hát ez nagyon szép gesztus volt. A végéig kitartott a lendület, a második felében gyorsultam vagy 4 percet, a vége nettó 1.50.06. lett. (A verseny előtt 1.50-ra saccoltam magam, óra nélkül, egyetlen részidőt sem nézve hoztam a várt időt. Kurva rutin...)
A 60. tehát jól sikerült, örülök, hogy a tavaszi három nagyhalál után most én előzgettem a kollégákat az utolsó kilométereken. Ez most jobban esett.És már a szokásos rettenetesen előnytelen kép is elkészült!
A célban egy gyors sörre jutott idő, nagyon gratulálok a srácoknak! Szép volt, BPR!
SZÁMLÁLÓ 10307 km
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése