Addig húztam a nevezést itt nálunk, az idei Tjurruset-re, hogy lezárták és lemaradtam róla. Mivel előtte sokat gondolkodtam, hogy ezt, vagy a Norai tókerülő versenyt válasszam, nem kellett sokat gondolkodni többé.
Felpakoltuk a családot és irány Nora. A ígéret ellenére ködös, hűvös idő fogadott minket és már sajnálni kezdtem, hogy nem hosszú ruhát vittem magammal. Vegyes érzésekkel álltam rajthoz. Tudtam, hogy nem készültem túl ezt a versenyt, de nem is akartam egyéni csúcsot javítani. Körbe akartam érni és - mennyire lehet - évezni a versenyt.
Kivételesen nagyon rutinosan versenyeztem: az utolsó harmadból indultam és a 2. km-re hagytam, hogy az utolsó nagymama is megelőzzön. Nagyon lassan mentem és közben rácsodálkoztam, hogy mennyire nem emlékszem semmire a pályának az első feléből. A 10. km után történt valami és emeltem egy kicsit a tempót és sorra előztem vissza egy rakás embert. Ez - mondanom sem kell - nagyon jól esett. Egész jól kitartott az erő a végéig. Így akár elégedett is lehettem volna, ha nem 25 perccel később érek be, mint egykor régen... Mindezekkel együtt nagyon jó kis verseny volt.
Az egyik fénypont az volt, hogy a célban találkoztunk két, rég nem látott honfitársunkkal, akiknek nagyon megörültem és akikről kiderült, hogy ők is a futás szerelmesei.
SZÁMLÁLÓ: 10460 km
Wow! Örülök!
VálaszTörlésEgyébként mindig rájövök, hogy csak így érdemes versenyezni... Az időt meg szard le, azt csak akkor érdemes egyáltalán megnézni, ha némi felkészülés is megelőzte a versenyt...
Szívből gratulálok, és minél több jó verseny-élményt!
Egyébként 2 perccel jobbat mentél, mint 2 éve... Utánanéztem! :)
VálaszTörlésIgen, ez engem is nagyon meglepett. Biztosan rengeteg félén lehetne magyarázni és bárminek az ellenkezőjét is ki lehetne hozni belőle.
VálaszTörlés