A múltkori maraton sikerén felbuzdulva titkon beneveztem a Lidingöloppet virtuális versenyére is. Szerencsére egy bő hónap állt rendelkezésre, így kétszer is eltolhattam az időpontot, nem voltak jó hetek, se jó futások. Végül ma is majdnem lemondtam róla egy nem túl épületes éjszaka után. Reggel a dupla altatótól kábán, a kialvatlanságtól rosszul próbáltam rendet rakni a fejemben és kitalálni hogy mi a fene legyen. Végül az döntött, hogy nehezen bírtam volna szembenézni a mai nappal úgy, hogy feladtam a versenyt.
A ház körül egy bő 6 km-es kört találtam ki mára. A Lidingöloppet terepfutó verseny, így nem kellett azon agyalni, hol találok sík terepet. A pályám szintemelkedése ugyan csak 270 méter, ellentétben az eredeti helyszín 350 méterével, de a helyenként köves-gyökeres-sárosl ugrabugra bőven kárpótolt, és gondoskodott a szórakoztatásomról az állandó fel-le hullámzás mellett. Nem egy könnyű pálya.
Nekiugrottam még 9 előtt, amolyan lesz ami lesz alapon, hajtott a kétségbeesés némi pörgős rosszulléttel megspékelve. A héten sikerült rápihennem, így azt vettem észre, hogy jó tempóban indultam el. 2.50 körüli eredménynek már örültem volna, mostanában nem ment olyan fényesen, de a részidők biztatóan alakultak, már amit sikerült megfejteni az összevissza működő órám adataiból.
Teljesen tompa aggyal a robotpilótára hagyatkoztam, és azt láttam hogy gyorsulok, alacsony pulzussal és alig izzadva is könnyedén daráltam az 5 percnél alig lassabb ezreket. Ha már minden ellenem játszott, legalább az időjárás mellém szegődött, a tökéletes 9 fok, borús ég, enyhe szél kedvezett egy kiemelkedő eredménynek, még a beígért eső is megvárta amíg végzek. Rengeteget számít ez, alig kellett frissítenem, pedig volt segítségem is, minden energiát a futásra tudtam koncentrálni.
Nem sok mindenre emlékszem, a körök jöttek egymás után, én meg leszegett fejjel hajtottam mint a meszes, és közben csodálkoztam. Kezdett derengeni, hogy ha ezt az eszement tempót bírom végig ezen a kifejezetten nehéz terepen, abból kisülhet valami szép dolog.
És basszus végig bírtam. Hajtottam, nem szenvedtem még az utolsó körben is, pedig akkor már 5 perceken belül nyomtam. Az első mondatom a célba beesve: "Ez mi a fasz volt?"
Negyed órával jobbat mentem, mint amit vártam. A harcolós, rosszullétes 2 évvel ezelőtti kalandért most úgy érzem sikerült elégtételt venni, több mint fél órát vertem magamra.
Örülök hogy beneveztem, és a rengeteg edzésnek lett valami látványos, kézzelfogható eredménye. A mai lényegesen nagyobb siker a maga nemében, mint a múltkori maraton. Csak azt sajnálom kicsit hogy nem mentem tovább... Ma 3.50-en belül meglett volna a 42 is.
SZÁMLÁLÓ 29431 km
