WoK, hm... Lehet, hogy megőrültem, de mit veszíthetek, nem igaz? Bár a térképet látva kicsit elbizonytalanodtam. Végül is nem láttam kiírva maximum beérési időt. Majd csak beérek valahogy, aztán majd a vonaton alszom. :D
Mindegy, a mai edzés megvolt, 6 perces ezrekkel.
SZÁMLÁLÓ 6973 km
2011. október 31., hétfő
2011. október 30., vasárnap
Csak azért is WoK
Mint tudjuk, támogatás híján tizennemtudomhány év után idén nem tudják megrendezni a Way of Knowledge-t. A futókkal azonban nem lehet kukoricázni!
Antiszociális futás
21 km se volt elég, hogy kieresszem a gőzt. Pedig széthajtottam magam. Lehetne mondani, hogy csak a szokásos szünet-kezdet, de ennyire nem szokott gáz lenni.
SZÁMLÁLÓ 6964 km
SZÁMLÁLÓ 6964 km
2011. október 28., péntek
2011. október 26., szerda
Szabadnap, nyugi, erdő, futás
Volt, amikor ennyi idő alatt félmaratont futottam...
SZÁMLÁLÓ 6943 km
Tegnap 7 óra alatt 500 km volt meg, de egyetlen kalóriát sem égettem el.
SZÁMLÁLÓ 6943 km
Tegnap 7 óra alatt 500 km volt meg, de egyetlen kalóriát sem égettem el.
2011. október 24., hétfő
Ven ven ven ven ven ven ven ven ven
No, egy kicsit részletesebben (tegnap nagyrészt aludtam). 7.55-kor rajtoltam, úgy 20 órára lőttem be az időt, mert nem akartam visszaérve a hideg hajnalban vonatra várni. Így aztán kényelmes tempóban indultam neki a távnak, persze a szinttől, és a formától is tartva egy kicsit.
A Dunakanyar csodálatos volt az őszi napsütésben! A képek nem sajátok, de a tegnapi túrán készültek:
Zebegénytől Kóspallagig könnyed kis séta volt, helyenként talajmenti faggyal. Nem öltöztem túl, úgyhogy mozogni kellett, hogy ne fázzak. Törökmezőnél jól jött a zsíros kenyér, meg a tea. Nem fájt semmi, élveztem a tájat, az időt és a mozgást; emelkedőkön különösen spóroltam magammal, mert volt még szint bőven.
Kisinóc után elkezdődött a mászás a Börzsöny magas részén. Gyönyörű helyeken jártam, itt már egyedül, mert az összes rövidebb útvonal elkanyarodott addigra. Nem zavart, jól megvoltam magamban; az útvonal leírása pedig pontos és részletes volt. Helyenként több kilométeren ki is szalagozták az eldugottabb, nem jelzett részeket.
Az első pár mászás meg se kottyant. Ráadásul Salgóvár is közte volt, az egyik abszolút kedvencem - itt találkoztam először túratársakkal a hosszú távról (kb. egy órával később rajtoltam, mint a mezőny nagy része). Micsoda kilátás innen, és tovább, az északi gerincen!
Már erősen benne jártam a délutánban, és még mindig észak felé tartottam. Már szerettem volna a Csóványoson fent lenni, de ekkor jöttem rá, hogy először fel kell másznom a Szívfájó bércig (500 m szint), majd le Királyházára, és csak onnan fel a Csóványosra (még 600 m szint). Tartottam ettől a résztől! Közben lefelé egy különösen rosszul jelzett bozótos Z+ jelzésen rám is sötétedett - nagy mázli volt, hogy még éppen láttam valamit, percekre voltam egy nagyobb eltévedéstől a bozótosban-susnyásban. Közben viszont annyira gyönyörű és vad volt a táj a naplementében, hogy belesajdult a szívem. Sajnáltam, hogy a további részekből már nem sokat fogok látni. 40 km várt még rám az éjjel.
A két kemény emelkedőn elfogyott egy liter kóla - a vastartalékom, de nem éreztem nagyon nyúzottnak magam. Meglepően jó és pozitív állapotban értem fel a túra legmagasabb pontjára. Az is lelkesített, hogy a Nagy-Mána bérce még csillagfényben is festői és látványos...
A Csóványosról meredeken lefelé - itt abba próbáltam belekapaszkodni, hogy már sokkal jobban kellett volna fájnia az ízületeimnek, és alig 7 km múlva várt a gulyásleves! Közben is voltak kalandos és sötétben is szép helyek, nem unatkoztam, és nagyon hideg sem volt. Szarvasbőgés és villogó szemek kísértek utamon.
Bányahegyen a vadászház előtt a tűzön rotyogott a gulyás; fűtött szoba és asztal várt minket. Két idős vadász rakta elénk a kaját és leste minden kívánságunkat - igen részegek voltak már, de rendkívül lelkesek. A házban összeverődött vagy 6-8 túrázó; többen már eléggé készen voltak, nem tudom, beértek-e. Én csak benyomtam a levest, és mindenkit otthagyva húztam tovább, nehogy elgémberedjek. A jó hír az volt, hogy innen már csak 26 km volt hátra. A rossz hír pedig ugyanez.
Nagy mélypontok nem voltak, tudtam, hogy úgyis menni fog. Egy zoknicserével megtévesztettem a lábamon keletkezőfélben lévő feltöréseket, így nyertem vagy 10 km-t. Utána már eléggé fájt, de ennyi belefért. Lefelé egérke, további macskák, illetve egy ronda nagy varangy jelentették a társaságot - és egy pohár forralt bor 73-nál egy hideg, szeles gerincen. Innen már tényleg csak be kellett érni; összeszedetten koncentráltam, nem akartam eltévedni már a végén. 84-nél még lezsíroskenyereztek, jól is esett (nem emlékszem, mikor bírtam enni ilyen könnyedén 80 km felett!), és lecsoszogtam Nagymarosra (közben persze volt még egy kisebb hegy, de az is gond nélkül megvolt). Az utolsó kilométeren, már lent a faluban a régi jó szokás szerint sikerült vagy 20 percet elcseszni; eltévedtem, és mire kiderítettem, hogy mégse, addigra ráhúztam még egy kicsit erre az egyébként rövidke távra. A célt sem sikerült megtalálnom, mert 30 méterrel odébb volt, mint a rajt, és abban a szellemi állapotban hirtelen képtelen voltam felfogni a térképet...
Beértem, egy gyors szendvics, és már jött is a vonat. Igaz, egy órával későbbivel jöttem vissza, mint terveztem, de ez így is tökéletes volt!
Mérleg: elfáradtam, de nem érzem azt, hogy rettenetesen kicsináltam volna magam. Húzódások és az izomláz a meghatározó, az ízületek nem fájnak. És ugyan nagy, világmegváltó gondolatok nem születtek, de kellett a lelkemnek.
A Dunakanyar csodálatos volt az őszi napsütésben! A képek nem sajátok, de a tegnapi túrán készültek:
Zebegénytől Kóspallagig könnyed kis séta volt, helyenként talajmenti faggyal. Nem öltöztem túl, úgyhogy mozogni kellett, hogy ne fázzak. Törökmezőnél jól jött a zsíros kenyér, meg a tea. Nem fájt semmi, élveztem a tájat, az időt és a mozgást; emelkedőkön különösen spóroltam magammal, mert volt még szint bőven.
Kisinóc után elkezdődött a mászás a Börzsöny magas részén. Gyönyörű helyeken jártam, itt már egyedül, mert az összes rövidebb útvonal elkanyarodott addigra. Nem zavart, jól megvoltam magamban; az útvonal leírása pedig pontos és részletes volt. Helyenként több kilométeren ki is szalagozták az eldugottabb, nem jelzett részeket.
Az első pár mászás meg se kottyant. Ráadásul Salgóvár is közte volt, az egyik abszolút kedvencem - itt találkoztam először túratársakkal a hosszú távról (kb. egy órával később rajtoltam, mint a mezőny nagy része). Micsoda kilátás innen, és tovább, az északi gerincen!
Már erősen benne jártam a délutánban, és még mindig észak felé tartottam. Már szerettem volna a Csóványoson fent lenni, de ekkor jöttem rá, hogy először fel kell másznom a Szívfájó bércig (500 m szint), majd le Királyházára, és csak onnan fel a Csóványosra (még 600 m szint). Tartottam ettől a résztől! Közben lefelé egy különösen rosszul jelzett bozótos Z+ jelzésen rám is sötétedett - nagy mázli volt, hogy még éppen láttam valamit, percekre voltam egy nagyobb eltévedéstől a bozótosban-susnyásban. Közben viszont annyira gyönyörű és vad volt a táj a naplementében, hogy belesajdult a szívem. Sajnáltam, hogy a további részekből már nem sokat fogok látni. 40 km várt még rám az éjjel.
A két kemény emelkedőn elfogyott egy liter kóla - a vastartalékom, de nem éreztem nagyon nyúzottnak magam. Meglepően jó és pozitív állapotban értem fel a túra legmagasabb pontjára. Az is lelkesített, hogy a Nagy-Mána bérce még csillagfényben is festői és látványos...
A Csóványosról meredeken lefelé - itt abba próbáltam belekapaszkodni, hogy már sokkal jobban kellett volna fájnia az ízületeimnek, és alig 7 km múlva várt a gulyásleves! Közben is voltak kalandos és sötétben is szép helyek, nem unatkoztam, és nagyon hideg sem volt. Szarvasbőgés és villogó szemek kísértek utamon.
Bányahegyen a vadászház előtt a tűzön rotyogott a gulyás; fűtött szoba és asztal várt minket. Két idős vadász rakta elénk a kaját és leste minden kívánságunkat - igen részegek voltak már, de rendkívül lelkesek. A házban összeverődött vagy 6-8 túrázó; többen már eléggé készen voltak, nem tudom, beértek-e. Én csak benyomtam a levest, és mindenkit otthagyva húztam tovább, nehogy elgémberedjek. A jó hír az volt, hogy innen már csak 26 km volt hátra. A rossz hír pedig ugyanez.
Nagy mélypontok nem voltak, tudtam, hogy úgyis menni fog. Egy zoknicserével megtévesztettem a lábamon keletkezőfélben lévő feltöréseket, így nyertem vagy 10 km-t. Utána már eléggé fájt, de ennyi belefért. Lefelé egérke, további macskák, illetve egy ronda nagy varangy jelentették a társaságot - és egy pohár forralt bor 73-nál egy hideg, szeles gerincen. Innen már tényleg csak be kellett érni; összeszedetten koncentráltam, nem akartam eltévedni már a végén. 84-nél még lezsíroskenyereztek, jól is esett (nem emlékszem, mikor bírtam enni ilyen könnyedén 80 km felett!), és lecsoszogtam Nagymarosra (közben persze volt még egy kisebb hegy, de az is gond nélkül megvolt). Az utolsó kilométeren, már lent a faluban a régi jó szokás szerint sikerült vagy 20 percet elcseszni; eltévedtem, és mire kiderítettem, hogy mégse, addigra ráhúztam még egy kicsit erre az egyébként rövidke távra. A célt sem sikerült megtalálnom, mert 30 méterrel odébb volt, mint a rajt, és abban a szellemi állapotban hirtelen képtelen voltam felfogni a térképet...
Beértem, egy gyors szendvics, és már jött is a vonat. Igaz, egy órával későbbivel jöttem vissza, mint terveztem, de ez így is tökéletes volt!
Mérleg: elfáradtam, de nem érzem azt, hogy rettenetesen kicsináltam volna magam. Húzódások és az izomláz a meghatározó, az ízületek nem fájnak. És ugyan nagy, világmegváltó gondolatok nem születtek, de kellett a lelkemnek.
2011. október 23., vasárnap
Nahát, mennyi kilométer!
Orvul túráztam egyet: a NaHáT 15-20-30-50-90-es túrán vettem részt ma reggelig. Mit gondoltok, melyik távon indultam?
A hét elején fogalmazódott meg a tétova gondolat, hogy kijárom magamból a stresszt, és kapóra jött ez a séta, hiszen szinte az összes kedves börzsönyi helyemet érintette (rajt-cél: Nagymaros). Nem siettem, de ebben a 3773 m szint is segített. Összesen 35 induló volt a leghosszabb távon, ehhez képest a szervezők igazán kitettek magukért: zsíros kenyér, tea, csoki, gulyás, forralt bor az útvonal stratégiai pontjain. Sár nem volt, az idő remek; sikerült lefárasztanom magam. Túl az első pár órás alváson most éppen járni tanulok. Célidő 20 óra 52, amivel elégedett vagyok - ez a Kinizsinél nehezebb túra.
SZÁMLÁLÓ 6928 km
A hét elején fogalmazódott meg a tétova gondolat, hogy kijárom magamból a stresszt, és kapóra jött ez a séta, hiszen szinte az összes kedves börzsönyi helyemet érintette (rajt-cél: Nagymaros). Nem siettem, de ebben a 3773 m szint is segített. Összesen 35 induló volt a leghosszabb távon, ehhez képest a szervezők igazán kitettek magukért: zsíros kenyér, tea, csoki, gulyás, forralt bor az útvonal stratégiai pontjain. Sár nem volt, az idő remek; sikerült lefárasztanom magam. Túl az első pár órás alváson most éppen járni tanulok. Célidő 20 óra 52, amivel elégedett vagyok - ez a Kinizsinél nehezebb túra.
SZÁMLÁLÓ 6928 km
2011. október 22., szombat
Dagadék
Mindennap jó sok kalóriát magamhoz vettem, hogy "na majd holnap reggel", aztán... látjátok.
Így ma már indulásnál tudtam, hogy nagyon szar lesz. De, nem.
Így ma már indulásnál tudtam, hogy nagyon szar lesz. De, nem.
SZÁMLÁLÓ 6838 km
2011. október 19., szerda
5 őz
Rég nem futottam ilyen késő este. Itt az ideje átszokni.
Meló, vacsora, fürdetés, mese, ének, rajt.
SZÁMLÁLÓ 6827 km
Meló, vacsora, fürdetés, mese, ének, rajt.
SZÁMLÁLÓ 6827 km
2011. október 17., hétfő
a pesti szünetben
Jól esett, de azt hiszem, a térdem még mindig nem tökéletes. Napi 3 km séta nem ér fel egy hétre való edzéssel.
SZÁMLÁLÓ 6815
SZÁMLÁLÓ 6815
2011. október 16., vasárnap
2011. október 15., szombat
2011. október 14., péntek
2011. október 10., hétfő
Hosszabítás
A hétvégi futások átkerültek a hétköznapi szabadnapokra. Teljesen fölcserélődött a kettő, hiszen 5-ből 3-4 hétvégén dolgozom, a többin pedig, jött a költözés/felújítás vol. 2. Így még a korábbiaknál is nehezebben vettem rá magam, hogy mozogjak, pedig igazán szép, szokatlanul meleg őszünk volt egészen tegnapig, amikor is már fagyott reggel. Brrr.
Nem nagyon reagáltam a szép futásokra, pedig nagyon örültem nekik. Így tovább!
A gyerek még sehol, pedig vasárnappal túl vagyunk a kiírt időponton. Majd jelzem, ha változás állt be.
SZÁMLÁLÓ 6773 km
Nem nagyon reagáltam a szép futásokra, pedig nagyon örültem nekik. Így tovább!
A gyerek még sehol, pedig vasárnappal túl vagyunk a kiírt időponton. Majd jelzem, ha változás állt be.
SZÁMLÁLÓ 6773 km
2011. október 9., vasárnap
(jól) esett.
7-8 fok és szitáló eső kezdődött. Majd mikor a legmesszebb voltam itthonról rákezdett és a nyakamba szakadt. Az eredmény: mindenütt vizes lettem. Viszont nem görcsöltem túl a tempót, így épp jó erős lett és a reggeli sem jött föl.
Remélem DrF ti is tisztességesen túráztok :)
Remélem DrF ti is tisztességesen túráztok :)
SZÁMLÁLÓ 6758 km
2011. október 8., szombat
Sötétben tapogatózom
Rövidebbet terveztem, így a végére csúnyán rám sötétedett. Szerencsére majdnem úgy látok a sötétben, mint Gollam, és nem törtem ki a bokám. Az erdei szakasz végén már az utolsó fotonokat kergettem.
Itt az ősz, végre lehet jókat sportolni! 2 órán belül megvolt.
SZÁMLÁLÓ 6744 km
Sven, tényleg nagyon várjuk a híreket!
Itt az ősz, végre lehet jókat sportolni! 2 órán belül megvolt.
SZÁMLÁLÓ 6744 km
Sven, tényleg nagyon várjuk a híreket!
2011. október 5., szerda
Nyárvégi
Utolsó nyári időjárás az évben, úgyhogy rávettem magam egy jó kirándulásra. Sajnos ezzel a számláló nem pörög, de azért jólesett.
Jelzett utat nem nagyon éríntettem. Cserébe eldugott és nagyon szép völgyekben másztam át a kidőlt fákat.... Lassan őszül az erdő is, na!
Jelzett utat nem nagyon éríntettem. Cserébe eldugott és nagyon szép völgyekben másztam át a kidőlt fákat.... Lassan őszül az erdő is, na!
Akit érdekel, kb. erre jártam:
és képek.
És most tényleg éleslövészet volt :)
2011. október 4., kedd
Futás a sötétben
Ismét elérkezett ez az időszak. Nem is olyan rég még lelkendeztem, hogy milyen sokáig világos van. Hát, most már nem.
SZÁMLÁLÓ 6723 km
SZÁMLÁLÓ 6723 km
2011. október 2., vasárnap
Megkerült fejsze nyele
Ez már inkább emlékeztetett egy edzésre, bár a 3 perces ezrek még odébb vannak.
SZÁMLÁLÓ 6711 km
Sven, ez nagyon jól hangzott! Kívánom, hogy rendszeres elfoglaltság legyen belőle!
SZÁMLÁLÓ 6711 km
Sven, ez nagyon jól hangzott! Kívánom, hogy rendszeres elfoglaltság legyen belőle!
2011. október 1., szombat
Innebandy
A céges fiúk elhívtak egy kis péntek esti floorball-ra. Az osztályomat sokszor láttam már játszani, de jómagam még sosem próbáltam. Most megtettem, egész magas sportértéke volt egy óra játéknak. Mondanom sem kell, hogy nem én voltam a legügyesebb, de igyekeztem kompenzálni egy kis extra szaladgálással. Nagyon élveztem, bár két labdalenyomatot még pár napig viselni fogok a lábamon. Utána pedig egy kis sörözés... majdnem mint otthon. Leszámítva, hogy a második sör után a zajos kocsmában a többiek svédjéből már csak összefüggő zsizsegés lett.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)