2019. február 28., csütörtök

Final score: 248

Az új cipőt kicsit hosszabb távval avattam. Nem számítottam nagy meglepetésre, nem is volt nagy megrázkódtatás az első. Életem legjobb cipőjéről van szó: becsülettel szolgált végig az 1350 km-en, amit nyomtam benne (ez abszolút rekord). Még a legvégén is tökéletes csillapítása volt, bár felül kezdte megadni magát. Azért ma reggel megállapítottam, hogy nem szabad viccelni ezzel, különösen hogy főként betonon futok mostanában. Nagy dolog, hogy a régi darab még elöregedve is megóvott minden sérüléstől.
Szokásos reggeli edzés, nem volt kiemelkedő, mostanában kevésbé légiesen rovom a kilométereket, de utána kiderül, hogy gyors vagyok (ma pl. 5.08).
Különleges eseményről nem tudok beszámolni, csak Rabbit ügynök illette a reggeli mutatványom a szokott nonverbális kritikával. A futás nagyon fontos része az életemnek, nem kell erőltetnem és széthajtanom magam, minden alkalmat várok, és fél napig élvezem a jótékony hatást.
Az új havi km rekordom a blog történetében a címben olvasható.

11.9 km 1.00

SZÁMLÁLÓ 24425 km


2019. február 27., szerda

Meghalt a király, éljen a király




Nyúlfarknyi

Na ennek a hasonlatnak legalább van köze a valósághoz. Gyorsan le is tudtam csekkolni a kapunktól 40 méterre, még odafent, Zsákvégen: Rabbit ügynök ott iszkolt el éppen, és tényleg akkora volt neki ott hátul, amekkorát mára terveztem.
Full kompatibiliti módba váltottam, most végre fizikailag is trágyadombnak éreztem magam. Egyáltalán nem negatívumként mondom, teljesen természetes hogy ilyen terhelés mellett időnként szarul kell hogy menjen (már most ez a legerősebb hónapom mióta megy a blog, és még holnap reggelre is tervezek némi kis mozgást). Mint kiderült, nem mentem lassabban, mint szoktam, de elég nyögvenyelős feelingje volt a dolognak. Az is közrejátszhatott benne, hogy kialudtam magam, így utólag jó ötlet volt egy pihenőnapot kivenni, még ha most túlórázhatok is mint az állat.
Visszafelé még besöpörtem egy mókusseggnyi elismerést, a kis fickó ott lengette büszkén mindenét az egyik fán, mintegy bizonygatva, mennyivel jobban áll ezen a téren mint szegény Rabbit.

6.3 km 0.33

SZÁMLÁLÓ 24414 km

2019. február 26., kedd

Day off

Reggel már csúsztam egy órát: jó lett volna azért, mert tovább aludtam, de sajnos alig sikerült valami most az éjjel. Az edzés kitűnően ment, pihentető és üdítő kis futás kerekedett, de az alvás hátralék már kezelhetetlen, és egy váratlan döntéssel inkább itthon maradtam. El nem aludtam azóta sem, de egy kis kiengedés most egyszerűen muszáj.

9.1 km 0.46

SZÁMLÁLÓ 24408 km

2019. február 25., hétfő

Lötyögés

A tegnapi nem túl jól sikerült nap után (valami éktelen front vágott haza, nem is értem, mi volt ez) ma reggel ismét szükség volt némi újjáépítésre, magammal vittem hát a Rubik kockát. Bár otthon hagyhatnám néha.
Az átmozgatás egyébként nem volt rossz, a szombati 30-asnak azért örültem annyira, mert nem egy egyszeri kiváló teljesítmény volt, nem kellett teljesen kifacsarnom magam hogy meglegyen, hanem fontos visszajelzést adott az általános fizikai állapotomról. Ma reggel már csak különösen macskásak sem voltak az izmaim. Azért csak komótosan lötyögtem. Más kérdés, hogy komótos lötyögésem egy nagyságrenddel gyorsabb most, mint a keményebb edzéseim pár hónapja. Úgy érzem magam, mint R2-D2, miután Luke kivette belőle a biztonsági reteszt. Aztán majd nézek nagyokat, ha jönnek a buckalakók. Mondjuk a Napalm Death elől szerintem még ők is elmenekülnek ma este. 😁🤘



9.1 km 0.48

SZÁMLÁLÓ 24399 km

2019. február 23., szombat

Goodbye dörzsi

Fuck yeah!
A blogos időszak 5 legjobb futása között van a mai.
Meglepett, mert a tegnapi váratlan érzelmi földcsuszamlás teljesen kikészített; kifacsart, összetört, zavart állapotban indultam, és a futástól reméltem valami kis nyugalmat és egyensúlyt, amiben megkapaszkodhatok. Ez sikerült, alig 3 óra alatt újra összeraktam magam a nulláról, mint egy kibaszott Rubik kockát. Kiderült közben, hogy a Trabant karosszériában BMW motor dübörög, energiaszintem elhasználhatatlan. 20 után is azt éreztem, hogy ha véletlenül belefutok egy helyi death metal banda kocertjébe, akkor irány az első sor.
Bőgicséltem is közben cseppet, de ugye a sóval és vízzel illik takarékoskodni hosszabb edzések közben.
Az 5.39-es ezrek 30-on önmagukért beszélnek, pláne hogy vagy 8 km-en a jég is bosszantott, csak lassan tudtam tipegni, improvizálni is kellett emiatt az útvonalat. Ez ha jól számolok, 4 órán belüli maratoni tempó jéggel és 300 szinttel megspékelve.
Az új alsógatyám dörzsi tesztje is megvolt, az eredmény várakozáson felüli. 🙂

30.6 km 2.52

SZÁMLÁLÓ 24390 km

2019. február 22., péntek

Pihi

Új típusú pihenőnapot iktattam be megint. Némi alvás után egész jó állapotban indultam neki a -8 foknak. A derekam sem lett egyelőre halál.
Az egyetlen dolog, ami bosszant, hogy emiatt a kis nyúlfarknyi edzés miatt megint egy kisebb hegyet kell kimosnom. Minden nap mosás... 😜
Csak kocogni akartam egy cseppet, de most ennél lassabban nem tudok futni, sajnálom, egyszerűen ez esik jól. 😁

5.6 km 0.29

SZÁMLÁLÓ 24360 km

2019. február 21., csütörtök

Igelboda, 5.13

Fél 3-kor ébredtem, így bőven volt időm átgondolni, mit vegyek fel futáshoz... Tettem még pár szánalmas kísérletet az alvásra, mindegyik után még fáradtabb és nyúzottabb lettem. Ehhez képest a mozgás valóságos felüdülést jelentett, úgy éreztem, most pihenem ki azt, amit éjjel nem sikerült. A korai ébredésnek köszönhetően már negyed 6-kor kint voltam a pályán.
Nem hajtottam, a jutalom 5.18-as ezrek 140-es pulzus alatt. Kapkodom a fejem, milyen haladások vannak...
Hogy ne legyen minden jó, tegnap délután ismét jelentkezett a farokcsontig hatoló reumás fájdalom, amitől ülni, felállni és zoknit venni szinte egyáltalán nem tudok. A futásban nem zavart még, annyira mélyen van, de valami ilyesmi miatt kellett legutóbb lemondanom a keszthelyi versenyt, mielőtt kivándoroltunk. Meglátjuk.
Időjárás: Komolyan aggódom, mi lesz itt tavasszal... Bő egy hét után ismét -3-ban indultam ma, otthonosnak és fincsinek éreztem.

9.1 km 0.48

SZÁMLÁLÓ 24355 km

2019. február 20., szerda

Futok mint a nyúl

Nevetséges hasonlat, nyomába sem értem. Felporzott az emelkedőn, a tetején megállt, meglebegtette a hülye füleit és hátranézett. Mi van, most futunk, vagy nem?
Tegnap egész nap csak gyűlt az erő a lábamban, lendületesre vettem a mait, majd holnap poroszka lesz. 5.06-os átlaggal üdvözöltem az új futós alsógatyám, ami tegnap érkezett a postán. Nyilván ennyi idő alatt a kidörzsölést nem tudtam letesztelni (valahogy megelégeltem a folyamatos, fél tenyérnyi nyúzott sebeket), de marha kényelmes, az biztos.
A feszes tempót és az átlagot csak azért említem itt, mert nem fontos. Semmit nem teszek azért, hogy jobb időt fussak, rá sem pillantok az órára közben, csak utána egy azonnali visszajelzés, hogy a befektetett energia mire volt aznap elég. Hogy magamtól gyorsulok, az a lehető legjobb jel most.
Az alvás sajnos kezd para lenni, másfél órás kis ciklusokban nyomom, általában hármat sikerül kipréselni, közte hosszú szünetekkel, lámpagyújtással, olvasással, mert olyan rémálmaim vannak, hogy egy ideig nem merek visszaaludni. Öröm az ürömben, hogy ennek ellenére tudok létezni és funkcionálni, egy éve ez elképzelhetetlen lett volna. Fontos változás, mert tegnap megkeztem vadonatúj megbízatásomat a gyárban, oda kell tenni magam.

11.8 km 1.00

SZÁMLÁLÓ 24346 km

2019. február 19., kedd

A futás aki ott sem volt

Jól visszaaludtam ma reggel... Csak hogy lássátok, ilyen is van.
Nem csináltam belőle ügyet, annyit futok, hogy simán belefér. Úgy látszik, ma jobban kellett a pihi.

2019. február 18., hétfő

A szükséges rossz

Nem voltak nagy elvárásaim. A The Baar zenekar tagjaival készített interjú részlete jut eszembe a ma hajnali edzésről, ami a Baár Madas Underground című ismert lapban jelent meg:
- Eleinte úgy gondoltuk, nem lesz belőle semmi.
- Nem is lett.
A szombati hardcore után persze nem számítottam örömfutásra, úgyhogy baj egy szál se, de örülök hogy túl vagyok az átmozgatáson. "Aki átmozgat, az mozgasson bét is" (Lambi).
Az elvárt és természetes dolgokon kívül az éjjel beállt a derekam, ami miatt mozogni nem tudtam, és a hátam, ami miatt levegőt nem kaptam. Miközben az első körben próbáltam kimozgatni és lazítani, rájöttem, hogy ez a két dolog (mozgás és lélegzés) szinte elengedhetetlen feltételei egy futóedzésnek, és ráadásul fiatal korban nagyon kellenek.
Furcsa hétvége volt, örülök hogy azon is túl vagyok. Nagyszerű futással indult, szombat délelőtt 10-kor már meg is volt, minden adott volt egy jó kis aktív pihenéshez. Úgyhogy szépen lefeküdtem, és ma reggelig fel sem keltem. Problémák adódtak a külvilággal, és az onnan érkező ingerek feldolgozásával. A pozitív oldalon viszont megjelent egy újdonság, egyedül egy könyvvel vagy az internettel a kezemben jól el tudok lenni.
Belefáradtam, hogy megpróbáljam kideríteni, mi miért történik velem mostanában. Pl. két hét alatt elégettem magamról minden zsírt, amitől évekig nem tudtam megszabadulni. Ha egyáltalán felkelek, sokkal energikusabb vagyok. De semmi nincs a kontrollom alatt, úgyhogy arra jutottam, hogy hátradőlök, nem gondolkodom, és kivárom a végét. A kevés biztos dolog egyike, hogy a futás annyira jót tesz, hogy ha nem félteném az ízületeim, napi kétszer csinálnám.
Ma a pulzust sikerült mérni, a távot kevésbé, de sebaj. Mindent nem lehet.

9.2 km 0.50

SZÁMLÁLÓ 24335 km

2019. február 16., szombat

Üvöltés

Tegnap még bazi indulatos voltam, valami nagy fekete izé emelkedik ki az utóbbi napokban, amit kezelni nehéz, de legalább előkerült. Mintha szabadulnék meg valamitől, ami eddig az agyamon terpeszkedett és élősködött, mint Goncsong a Gyíkkirályon.
Ma reggelre viszont átestem a ló túlsó oldalára (furcsa egy jószág ez, van vagy nyolc oldala), és meglehetősen szárnyaszegetten matattam a 4 órai ébredést követően. A futás alatt azért kiderült: az indulatok még kavarognak rendesen.
Ismét változtattam egy kicsit a koncepción, ugyanis a múltkori 28 igen nyögvenyelősre sikeredett. Most azt gondoltam, többre megyek vele, ha egy kicsit lerövidítem, de felpörgetem az edzést. Az eredmény engem is meglepett, a kísérlet sikeres volt, úgy érzem sikerült újabb szarmaradványokat eltávolítani a szervezetemből.
Tudtam előre hogy izzadós lesz, úgyhogy szándékosan kicsit alulöltöztem. Az első 3 kör cidri volt egy szál merinóban, mert az élénk széllel nem kalkuláltam, de utána már pont tökéletes.
A pulzust sajnos mostanában össze-vissza mérem, ne nézzétek. Az 5.13-as ezrek és az 1.50-es félmaraton részidő viszont valós.

23.2 km 2.01

SZÁMLÁLÓ 24326 km

2019. február 15., péntek

Resting days, waiting for new disease

Új típusú pihenőnapot iktattam be mára. Mivel az idegrendszerem az elvonás miatt minden nap máshogy mondja fel a szolgálatot, úgy éreztem egyszerűen nem tehetem meg, hogy ne vegyem igénybe a mozgás nyújtotta segítséget, különben bedilizek. Ráadásul a futás mostanában kimondottan élvezetes.
Az mondjuk kicsit furcsa, hogy 2 nap kirobbanó energia és gyors tempó után ma mennyire szánalmasan ment a kis 5 km-em. Persze az ember nem gép, de a különbséget túlzottnak érzem. Még akkor is, ha a tegnapi állapotom elképesztő volt, és a magatehetetlenséget súrolta ilyen-olyan okok miatt.
Csendes reggel volt, Cyccän ügynök ugyan próbálkozott valahol, de az elhárítás és Rygó kettős ügynök nagy csattogással azonnal lebuktatta.

5.6 km 0.30

SZÁMLÁLÓ 24303 km

2019. február 14., csütörtök

A svéd tanyavilág

A tegnap után akár vérszemet is kaphattam volna, de nem tettem. Ráadásul kevés és szar alvás után kicsit nyűgösen indultam el - nem a futás miatt, hanem úgy általában. A futást már vártam.
Könnyedebbre vettem a dolgot, de még így is nagyon helyre kis tempóban haladtam, ez így még biztatóbb, áttörés szaga van.
Az első körben egy 50 méteres szakaszon különösen magányosnak és védtelennek éreztem magam a karmaim nélkül. De a dupla leszúrt Rittbergerre a második körig várni kellett. Szerencsére a mozgásvektorok és a talaj vizuális elemzese alapján már másodpercekkel korábban tudtam, mi várható, és fel is készültem lelkileg. A trükk ilyenkor az, hogy ne próbáld elkerülni hadonászással az elkerülhetetlent, hanem öleld kebledre, fogadd el hogy esni fogsz, és próbáld a legtöbbet kihozni belőle. Szépen elfeküdtem a vállamra, és már hason csúszva álltam meg, be se ütöttem semmit. Bevallom, ilyenkor nem káromkodni szoktam, hanem vigyorogni, ami eleg ijeszto lehet.
Még csak azt sem mondhatom, kár hogy senki nem látta a produkciót, mert maga Cyccän ügynök nézett rám okosan, és jelenthette feletteseinek, hogy a jégcsapda bevált. A januárok száma pedig idokozben 6-ra nőtt, az állomás közelében még látni a tegnapi nyomokat is.

9.2 km 0.48

SZÁMLÁLÓ 24298 km

2019. február 13., szerda

Under surveillance

Éjjelről maradt kis hólepel alaposan leleplezte Cyccän ügynököt, aki mindent bejárt és megfigyelt reggelre, de sajnos elfelejtette eltüntetni a nyomait. Ráadásul Fisksätra határán összetalálkozott egy másik ügynökkel, akivel a hangokból ítélve abbahagyták a megfigyelést és valami egészen másba kezdtek. A jelek szerint a melót addig rásózták Őzyke ügynökre, aki pont ebben a pillanatban jött ki az erdőből és bukott le.
Jóval aggasztóbbak voltak a körről körre megjelenő új lábnyomok, akik nem lehettek egyebek mint januárok. Még arra is figyeltek, hogy profin leutánozzák a cipőm talpának mintázatát. Fellélegeztem, hogy velük végül nem találkoztam. Viszont reggel a vonathoz menet látni a hajnali nyomokat - az elég felemelő. 😁
Hogy a sok hülyeség mellett valami értelmeset is írjak: jó kis edzés kerekedett. +1-2 fok, ideális körülmények, talaj (karmokat a mancsba, Diego!), és új kör sokkal futhatóbb emelkedőkkel. Úgy éreztem, nem megy jól, és küszködök, de mint kiderült, ez az érzés egy vadonatúj fokozatnak volt köszönhető (5.08-as ezrek). Így már egy kicsit más. Az első spontán itteni 5 percen belüli edzéskilométer megünneplésére hajnali fel 7-kor egy Punk Ipát választottam egy angol főzdéből.

9.3 km 0.47

SZÁMLÁLÓ 24289 km

2019. február 12., kedd

A patkó

Beleszaladtam egy korai szezonvégi kiárusításba és új szintre emeltem a téli edzéseket. A hosszú kényszerpihenő után tegnap teszteltem mire képes ha a jégen sem szűnik meg a tapadás. Fejlámpa és be az erőbe. Lenyűgöző, hogy a rövid kis köröm alatt milyen sokszínű változatosságot mutatott ez az egyszerű elem. Volt ott minden: futók, gyaloglók által részben kitaposott ösvény, teljesen letaposott, lekotort, jéggé fagyott, pocsolyává, esetleg kis csermellyé olvadt, szűz hó, aminek a teteje keményre fagyott és elbírt és ami nem. A tempóm ennek köszönhetően nagyon széles skálán mozgott. De ez megint nem volt fontos. Az egyenetlen talaj viszont eléggé megviselte a térdem, bokám.

SZÁMLÁLÓ 24280 km

Megy ez alvás nélkül is

Remélem egy pár tünetet megúszok, az inszomniát nem sikerült, plusz szednem kellett a lábam az utolsó körben, hogy előbb érjek haza mint a hasmenés.
Közel voltam hozzá, hogy éjfél körül nekiinduljak, de végül beértem azzal hogy új kört néztem ki a térképen. Kicsit még rövidebb, cserébe a karmokat otthon hagyhattam. Két jó kis emelkedő is van benne, de nem bánom, alaposan átmozgat egy ilyen rövid futáson.

9.3 km 0.51

SZÁMLÁLÓ 24269 km

2019. február 10., vasárnap

Itt van az őz, itt van újra

Hát nem volt egy könnyű menet.
A második antibiotikum kúrát kezdtem, hogy végre megszabaduljak a pofadagasztó foggyulladás kedves maradványaitól. De ez még piknik a leállást követő - meglepetést nem okozó - megvonási tünetekhez képest. Áramütés szerű szédülések, rossz közérzet, influenzához hasonlatos punnyadás és végtagfájdalom. Nyilván hülye ötletnek tűnik ilyenkor a futás, de sajnos a szakirodalom is a mozgást ajánlja mozgással. Egyébként is, ha koncentrálok valami tevékenységre, akkor kevésbé szédülök, a levegőn lenni is jó, kedvem is volt kimenni.
Megcsináltam, egyébként rosszabbra számítottam, nem panaszkodom, de kurva nehéz volt.
A negyedik körben egy pici egérre lettem figyelmes, amint átevickélt a jégen és hótorlaszon. Aztán felemeltem a fejem, és ott bámult egy nagyon kicsi őz. Nem szoktam a cuki szót gyakran alkalmazni, de erre nem lehet mást mondani. 50 méterre voltunk a nagy négyszintes házaktól, és ez a kis mafla ott álldigált a sétaút mellett a jövő-menő embereket nézegetve. De még ennél is mókásabb, hogy egy kör múlva ugyanott bóklászott, sőt, ekkorra már Mami is csatlakozott hozzá.
Kellettek is a jó élmények, mert egy 10 körös edzés nem egy leányálom. A sunyi kis combos emelkedőt tizedszerre már kifejezetten rühelltem. De nem volt más választásom az intenzív olvadás miatt.
A sok nehézség mellett az időjárás most az én pártomra állt: 6 fok, tavaszi illat, elő-előbukkanó nap, ez most nagyon sokat segített. Az öltözékkel még akár lehettem volna kevésbé óvatos is.

28 km 2.48

SZÁMLÁLÓ 24260 km

2019. február 8., péntek

A Kilencek

Határozott olvadás, de ez még csak a felszínt kapargatja.
Habár felül a víz és alul a jégpálya, azért a jég az úr.
Kedvenc karmaim nélkül a Zsákvég utcából sem jutottam volna le.
Nehezen keltem, nagyon fáradt voltam fejben, túlpörgetett rossz alvás után, de a futáshoz mégis volt kedvem. Annyi engedményt tettem, hogy könnyedre vettem a formát. Annyira azért nem, mint amit az órám mért, szerintem most kompenzált a tegnapiért.

9.1 km 0.52

SZÁMLÁLÓ 24232 km

2019. február 7., csütörtök

Elgurult a gyogyszerem

Az esti egy centi hoban arulkodo labnyomok vartak ma hajnalban. Patak es kis karmos mancsok, meg fent nalunk a dombon is, Zsakvegen a Zsaklaknal. Nagy parti lehetett ejjel, az biztos, es ezt megerositette az a ket masnapos nyul is, akiket felebresztettem. Csak az egyik birt elszaladni, a masik meg nagyon be lehetett allva.
Azt mondjak az okosok, hogy a jo felkeszules valtozatos. Nos, en el vagyok kenyeztetve, mert a valtozatossagrol es a szorakoztatasomrol maga Mother Nature gondoskodik. A tegnapi csipos hajnal utan ma +1 fok vart, ugyhogy lenyegesen konnyebben oltozve indultam el.
Amikor a kivilagitott futopalyam keresztezte a kivilagitott sifutopalyat, akkor kezdtem azon gondolkodni, hogy tulajdonkeppen semmi meglepo nincs abban, hogy Europaban a svedek allnak az elen, ami az egeszsegben eltoltott evek szamat illeti, dacara a nem kiemelkedo egeszsegugyi ellatasnak. En megteszem, amit tudok, egy tobb eves kuranak vetettem ma veget.
A futas semmi kulonos nem volt, ami ujdonsag az uj reggeli edzesekben, hogy sima palyan es rovidebb tavon igyekszem odatenni magam, es felporgetni egy kicsit a tempot, most vegre lehet. Egyelore elvezetesek a kicsit intenzivebb, rovidebb alkalmak. Azert annyira nem igyekeztem, hogy az utolso kort 170-es pulzussal nyomjam, csak az oram varazsolt megint valamit.

9.1 km 0.50

SZÁMLÁLÓ 24223 km

2019. február 6., szerda

Promenád a gyönyörbe

Nincs egy jó kifejezésetek arra a futóra, aki reggel 6 előtt nekiindul a -12 foknak? Nekem több is eszembe jutott, de valahogy egyik sem közelíti meg a valóságot...
Az elmúlt 2 nap nagy kérdése volt, hogyan rendezzem át az életem. Végül a hajnali körözés mellett döntöttem a letakarított és kivilágított igelboda-i promenádon. A kísérlet jól sikerült, több pozitívumot is fel tudok hozni.
Először is: élveztem. Jó kis hűvöskés futóidő (2 hosszú egy rövid, mármint nadrág; fölülre egy technikai plusz egy merinó plusz egy polár softshell kabát), végre szabadon futható pálya. Másodszor: a -10 alatti futásnak van egy nagy előnye, amit újra felfedezhettem: a taknyom nem folyik bele a számba, mert közben megfagy.
A 9 km alatt 9 emberrel találkoztam, ebből egy futó, egy sífutó.

9.1 km 0.52 

SZÁMLÁLÓ 24214 km

2019. február 5., kedd

I'll be back again

A jól ismert Beatles szám szövege illik újabb visszatérésemhez leginkább, persze nem egy férfiúhoz / nőhöz címezve, hanem a kis rohadék futáshoz.

Január végén elkezdtem újra futogatni, mert áprilisra benevezett minket Pali a Vienna Marathonra. Nem mondom, hogy jól megy az újbóli visszatérés. Néhányszor persze ősszel is elmentem futni ide ki a csodás nemzeti parkba, de azért olyan hardcore nem vagyok mint Pali, nem tudom kint végignyomni a telet, edzőteremben, futópadon kezdtem újra. Bénán hangzik, de most ez van. Január végén elmentem 4-szer 5km-re, kb percre pontosan ugyanazzal a szar idővel. Most február elején kétszer mentem 5km-t és hétvégén egy 10-est is sikerült. Tekintve, hogy még nagyon a hónap eleje van, bizakodó vagyok. Ez így együtt 40km, amit csak azért könyvelek el, mert ez után égő volna megint abbahagyni. És akkor a dalocska, amit a futáshoz címezve olvassatok/énekeljetek:


You know, if you break my heart I'll go
But I'll be back again
'Cause I told you once before goodbye
But I came back again
I love you so, oh
I'm the one who wants you
Yes I'm the one who wants you
Oh, ho, oh, ho, oh
You could find better things to do
Than to break my heart again
This time I will try to show that I'm
Not trying to pretend
I thought that you would realize
That if I run away from you
That you would want me to
But I got a big surprise
Oh, ho, oh, ho, oh
I want to go, oh
But I hate to leave you
You know I hate to leave
Oh, ho, oh, ho
You, if you break my heart I'll go
But I'll be back again

SZÁMLÁLÓ 24205 km

2019. február 4., hétfő

Hocrux

Ezt most megszivtam, sajnos uj palyat kell keresnem, az itteni jarhatatlan. Masfel orat kuszkodtem a porhoban terdig gazolva, semmi tapadasa nem volt, alig haladtam. Nem mondom, hogy haszontalan lett volna, de hogy rohadtul kellemetlen volt az biztos.

11.7 km 1.21

SZÁMLÁLÓ 24165 km

2019. február 2., szombat

Winter hardcore

Mar a tegnapi szakado hoesest nezve tisztaban voltam vele, hogy a mai edzest a Hoth rendszerben kell teljesitenem, es meg egy rohadt tauntaunom sincsen, csak par csori karmom. A 15 centi uj ho sok mindenre szuper, a futashoz kevesbe idealis.
Nem panaszkodom, a nehol terdig ero hoban sikerult sok izomcsoportot megmozgatni. Az is nagyon jo volt, hogy az elso 100 meter utan mar nem kellett azon aggodnom, hogy csuromvizes labbal kell futnom orakon keresztul, az bebaszott volna ha vegig ezen kellett volna izgulnom. A hotaposas kozben egy ido utan kedvem tamadt nemi futomozgast is vegezni, ugyhogy az eredeti tervet megvaltoztatva visszakanyarodtam a letakaritott, autoval is jarhato utakra, amik tokeletesen futhatoak voltak. Ezeken a szakaszokon 6 perces ezreken belul tudtam haladni, es igy az osszkeppel elegedett vagyok. A vege is jol esett, igy meg ra is tettem egy kis pluszt, meg sem alltam 28-ig. Mindent egybevetve a mai egy jo teljesitmeny volt.

28.3 km 2.54

SZÁMLÁLÓ 24165 km