Most vagy soha

Lesz, ami lesz, megpróbálom.

Na, nálunk ma sem Descartes lesz uzsonnára!

Megint csak Pali mai futásának tükrében tudok írni a győzedelmes kis félmaratonomról. Ez van. Így működik a mi kis házasságunk. Így. Működik.

Amikor én vagyok stresszes, elkeseredett, ingerült, szomorú vagy csak nehéz élethelyzetben, Pali nem próbál meg meggyőzni róla, hogy azért nincs minden veszve, nem próbálja meg megoldani nekem gondolati úton a helyzetet, mert tudja, hogy az akkor ott nem segít. Csak csöndben tesz egy gesztust. Én meg kezdek valamit magammal, valahogy kitolok magamból egy teljesítményt, vagy alkotok valamit, vagy csak csinálok valamit, ami elég erőteljes ahhoz, hogy ne figyeljek a fájdalmamra, és átvészeljem azt a néhány órát, napot, hetet. Ez történt velem most pár napja is. Nagyon megviselt az elmúlt két hét, az otthoni is, aztán, mikor visszajöttem sem volt könnyű, és csak tartottam magam, és csak gyűlt a sok feszültség és indulat bennem. Sokszor mentem rövidebbeket futni, de valahogy nem bizonyult elégnek. És akkor pénteken futottam egyet igazán. 15-ig jól esett, még csak nem is esett nehezemre, de az utolsó hatot nagyon megszenvedtem. Nem csoda, nem voltam rá fölkészülve, nem ettem előtte való este óta semmit, és az egész frissítést 15-nél egy üdítőitallal oldottam meg, és hát itt nálunk a nemzeti parkban föl-le, föl-le, ami égeti az energiát rendesen. De szokásomhoz híven, kellett valami durva inger. Pali közben óvatos, vigyázó sms-eket küldött, tudta, hogy lebeszélni nem fog tudni, akkor inkább segít, hogy ne csináljak nagy hülyeséget. Az ő szelíd tanácsára kanyarodtam a golfpálya kis büféjéhez frissítést venni. Hát így. Amúgy fantasztikus élmény volt, és valami egészen biztosan kijött belőlem. Most regenerálódok. És akkor itt jön az egyensúlyunk másik fele. Pali mai futása rettenetes volt. Olyan állapotban jött haza, hogy éreztem, egyetlen szó is elsülhet balul. Hagytam egy pár órát egyedül. Utána, szokásomhoz híven, megkérdeztem, elmondja-e, mit élt át. Elmondta, nem lett jobb tőle. Úgyhogy jött a másik módszer, a kedves kis gesztusok. Készítettem nagyon finom paprikás csirkét galuskával. Bejött. Utána mondtam valami hülyeséget neki, és kicsit röhögtünk. Ez is bejött.

Valahogy úgy kell ezt elképzelni, hogy nyilván több sík van egyszerre, ami befolyásolja a közérzetünket, és amikor valami nagyon szar a fizikai síkon, akkor nyilván elromlik a gondolati is, és a kis fizikai pozitív töltetek segítenek ki a gödörből, nem az okos gondolatok, viszont ettől helyre áll a gondolati sík is. Kicsit iskolásan mondtam el, sebaj. Nem Descartes lesz uzsonnára, hanem jobb közérzet.

SZÁMLÁLÓ 26545 km

Én tévedtem

Sokszor írtam gödörről, nehézségről, irtózatos, hiábavaló küzdelmekről, mélypont mélypontot követett. De az igazi még hátra volt. Ma ezt is megtapasztaltam.
Felelősségem teljes tudatában kijelenthetem, hogy 22 éves pályafutásom abszolút mélypontjához ma végre elérkeztem. Ez után az élmény után kisebb csoda lesz, ha valaha még egyszer futócipőt húzok.
Pár hét alatt a szervezetem teljesen leépült. Két év elmondhatatlan munkájával és szenvedésével felszedett izmaim csontig fogytak. Elkorcsosult tüdőm dupla zihálásom dacára semmi levegőt nem hasznosít. Nyugalmi pulzusom induláskor a szokásos 70 helyett 111.
Derékfájásom olyan méreteket öltött, hogy most már minden éjjel többször ébredek fel rá, és hosszú másodpercekbe telik, amíg át tudok fordulni a másik oldalra. A pihenés hatására piri nem hogy meggyógyult volna, most már a másik oldalon is jelentkezik. Hátamban a görcsök ez alatt a pár hét alatt úgy beálltak, hogy levegőt nehezen veszek.
Amikor megláttam, hogy maximális erőfeszítésem az összeesés és teljes kimerültség határán 7 perces ezreket jelent, az utóbbi két év 5000 lefutott kilométere után, majdnem elbőgtem magam, bár már jó ideje agyam védekezésként kívülről szemléli az életemet, mint egy filmet.
Igen, új gyógyszer is van, új próbálkozás, meg minden, de komolyan foglalkoztat a kérdés, hogy ennyi tömény szenvedés, ennyi elvesztegetett év után van-e még értelme gyógyulásról beszélni.
Tudtam, hogy az életemért futok, persze, és tudtam, milyen következményei lesznek, ha egyszer leállok. Íme.

SZÁMLÁLÓ 26524 km

The man with the midlife shit

Nem jutottam el korábban futni, bármennyire is szerettem volna. De aztán délután volt egy lyuk az órarendemben, így tudtam tolni egy lendületes mérföldet. A verszeny óta tudom, hogy ilyet is tudok. Ma is megpróbáltam, és ment. Többször kéne ilyen élmény. De csak magamat hibáztathatom, amiért minden álmomat egyszerre akarom megvalósítani...
SZÁMLÁLÓ 26514 km

Újra támadok

A gyógyszercsökkentés dührohamos fázisába léptem, de ez egyúttal arra utal, hogy több energia jut arra hogy dühös legyek, amit akár futásra is fordíthatok. Tegnap este megfordult a fejemben, milyen is lenne mozogni egy kicsit, és ez olyan kérdés, amire csak egyféle válasz létezik.
Test run üzemmódban indultam neki, nem óvatoskodni akartam, hanem megtudni, hogy rosszul leszek-e, ha terhelem magam. Igyekeztem nagyokat lépni és könnyedén mozogni.
Sajnos viszonylag hamar arra lettem figyelmes, hogy valaki mögöttem torkaszakadtából üvölt. Egy ideig tűrtem, de az istennek se akartak megelőzni, a csávó csak üvöltött folyamatosan. Ilyen az én formám: éppen láthatatlan, irtózatos küzdelem után próbálnék kivergődni az éjsötét gödörből, de máris ott terem egy fasz, akinek nem okoz gondot, hogy betöltse a teret maga körül, és azonnal elbassza.
Azt választottam, hogy nem verem pofán, és sprintelni kezdtem. Ez persze nem olyan jó ötlet, ha épp most hagytál ki egy hónapot. De a kísérlet végül sikerrel járt, még így sem lettem rosszul, hogy direkt kerestem a bajt. Valami lendület megmaradt, és sokkal jobb eredménnyel zárult a mai alkalom, mint gondoltam volna, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy ronggyá hajtottam magam.
Az egyetlen dolog, ami miatt örültem a kihagyásnak, hogy itt volt az alkalom, hogy a különféle sérüléseim végre meggyógyuljanak. Ez nem sikerült, minden sokkal jobban fáj, mint mikor még rendszeresen megtornáztattam. Sejtettem, hogy nem sportsérülésekről van szó, de kiábrándító volt így ronggyá ment testem újabb erőfeszítésekre késztetni. A holnapi izomláz mindenesetre garantált.

SZÁMLÁLÓ 26502 km

6ásos

Egy kedves, nem csapatós, inkább robotpilótára kapcsolós, vizsgalevezetős 6ost futottam ma. És milyen jól tettem! :)

SZÁMLÁLÓ 26493 km

Push the sky away

Először is, Gergő, szuper vagy. Remélem az a konklúziód, hogy gyakrabban kell ilyeneket csinálni! ❤ Ma elvileg pihenő napot kellett volna tartanom, de Pali mutatott a térképen egy új útvonalat, ami nagyon izgatott, szóval nekivágtam. Ez az ő hajnali 10-es köre, ahol a sok szarvast szokta látni. Tényleg csodálatos volt, olyannyira, hogy ahol belefutott az én utamba, ott visszafordultam, hogy még egyszer végigfuthassak ezen a részen. Ez azt is jelentette persze, hogy a jópofa ámde kurva meredek lejtőt, amire figyelmeztetett is Pali, hogy óvatosan fussak lefele rajta, na azt így felfelé is bevettem. Haha. Nem volt gáz, pont elkezdett szemerkélni az eső, és az uccsó 3 km-t ebben a finom, frissítő, szitáló esőben toltam. Állatira élveztem, és a végére még egy adag szar feszültség is kijött belőlem, megtoltam a végét és bőgtem egy jót. Még sok ilyet! :)
Ne haragudjatok a sok zenei idézetért, de legjobban megint egy dallal tudom leírni a mai futás-élmenyt. Ezúttal Nick Cave énekel.

https://m.youtube.com/watch?v=kzTCbaZj5HA

"I was ridin', I was ridin', oh
The sun, the sun, the sun was rising from the field

I got a feeling I just can't shake
I got a feeling that just won't go away
You've got it, just keep on pushing and, keep on pushing and
Push the sky away

And if your friends think that you should do it different
And if they think that you should do it the same
You've got it, just keep on pushing and, keep on pushing and
Push the sky away

And if you feel you got everything you came for
If you got everything and you don't want no more
You've got it, just keep on pushing and, keep on pushing and
Push the sky away

And some people say it's just rock 'n' roll
Aw, but it gets you right down to your soul
You've got it, just keep on pushing and, keep on pushing and
Push the sky away

You've got it, just keep on pushing and, keep on pushing and
Push the sky away

You've got it, just keep on pushing and, keep on pushing and
Push the sky away"

SZÁMLÁLÓ 26487 km

Klarälvsloppet

Idén rendezték harmadjára, de én csak most először indultam rajta. Nem is tudom miért hagytam eddig ki, pedig nagyon meg kell becsülni a félmaratonokat, mert nem sokat rendeznek a környéken.
Új volt számomra az is, hogy nem körverseny volt, hanem a célból buszoztunk a rajthoz és Forshagá-ból futva mentünk Karlstadba. Új verseny lévén voltak még gyerekbetegségei: a kommunikációt nem vitték túlzásba, a hangosítás csak 2 perccel a rajt előtt lett kész és rajt ellövését sem sikerült teljesíteni. Persze a "rajt, menjetek, menjetek" is elégségesnek bizonyult. Kevesebb, mint 100-an voltunk. Se fitneszcsajok se semmi felesleges sallang csak egy ismerős a rajtnál. Aztán usgyi. Egy perccel erősebben kezdem, mint az elmúlt évben bármikor is. Ez sokat elárul, ami ezután következett:
Ha ebben megyek végig 2 órán belül leszek ha bírom tartani az iramot. Ha nem írtózatos nagy szenvedés lesz az összeomlás után. Persze túlöltöztem, de reggel még 4 fok volt, most keresem az árnyékot. Durva lesz ez így. Egy nagymama most előzött meg... nem baj én ennyit bírok. A pályát ismerem szuper, szinte folyamatosan lejt nem lesz gond. Az 5 megvan. Megpróbálom tartani a tempót 10-ig, aztán majd meglátjuk. Néhány lelkes ember áll a semmi közepén, tapsolnak, buzdítanak. Jól esik. Kezdek szomjas lenni, most jön frissítés, pont jókor. 10. Tartom, jó vagyok. Előzgetek. Gyorsulok. Korai ez még. Visszafogom. 15. Még mindig megy. Vajon kibírom a végéig? Lelkes csapat megint. Jé, a kollégám! Buzdít. Nagyon jól esik, szinte beleborzongok. Szárnyakat kapok. Gyorsulok. Nem baj, lesz, ami lesz. Lassulok. Most már akárhogy is, de beérek. 58 vagy 59 lesz? 58-hoz oda kéne lépnem, de most a hídra megyek fel, most még nem megy. Majd utána. Rákapcsolok. Majdnem sprintelek. 1:59:02. Leszarom. Nem vagyok jól, nagyon nem. De sikerült  boldog vagyok!
SZÁMLÁLÓ 26477 km

PÁRSZAladás

A mai körömre nehezen indultam el. Annyi mindent kell csinálnom... De gondoltam, hátha jót fog tenni. Meleg volt, égetett a nap, szóval 7 ment összesen. De nem bántam meg. Ráadásul nem egy kis hosszú farkú vörössel találkoztam, se nem egy agancsos kecsessel, hanem egy sötét, kockás mintázatú sziszegővel. Ő integetett nekem az erdőben.
Várjuk Gergő bejegyzését a versenyről, hátha ő is látott pár érdekes szurkolót.

SZÁMLÁLÓ 26456 km

Run, Baby, Run

https://www.youtube.com/watch?v=Htq3Gl1TpHg

Mai futásom ezt a Sheryl Craw számot hozta elő bennem. Rég nem hallgattam, pedig még mindig jó.

"She´s searching through the stations for an unfamiliar song
And she pictures all the places where she knows she still belongs

And she smiles the secret smile because she knows exactly how
To carry on

So run baby run baby run baby run Baby run

From the old familiar faces and their old familiar ways

To the comfort of the strangers slipping out before they say
So long

Baby loves to run"

SZÁMLÁLÓ 26449 km

Száguldás, Stockholm, szerelem, száguldás...

Hazajöttem, levizsgáztam, aludtam egyet, és elmentem a zúzós 5km-es körömre. Úgy száguldottam, mint egy őrült. Kihajtottam magam. Gyors voltam, hegyre fel, völgybe le, jól esett, hűvös volt, Palikám szurkolt, szerelem, béke, Stockholm, Yessss. Isteni itt futni. Megyek ma is, és amennyiszer csak tudok, hátha e-hónapban is meglesz a 100, a budapesti kihagyás ellenére.

SZÁMLÁLÓ 26444 km

Budakesz, Budakesz de csodás!

Szept 15 vasárnap ellátogattam Budakeszire, és míg a kis Boldizsár aludt, futottam egyet. A régi rövid körömet csak, mert nagyon meleg volt, a lábam totál dagadt, és dőlt a vérem, ráadásul tudtam, hogy Boldika nem fog sokáig aludni. Nagyon szenvedtem, és nagyon élveztem. Az nem segített, hogy a lovarda felé felfele futva vártam a finom kis árnyékos ösvényemet, de kivágták a fákat, így a tűző napon tempóztam... de ez a futás úgy kellett, mint egy falat kenyér. Az egyetlen fél óra volt, amit ezen a héten magammal töltöttem, és nem az amúgy állati édes-aranyos 9 hónapos gyerekével a tesómnak. Ezért bármilyen küzdelmes volt is, imádtam ezt a futást. :)

SZÁMLÁLÓ 26439 km

Tjurruset 2019

A tegnapi verseny margójára: Ez volt az 5. ilyen versenyem, de úgy látszik még mindig lehet egy kicsit fokozni és meglepetéssel szolgálni. A rajt a szokásos, mint minden versenynél: tömeg, fitneszcsajos bemelegítés, akikkel képtelenség ütemet tartani, majd elrohanás. Egy hosszú kilométeréig nem történt semmi, még meg is jegyeztem magamban, hogy ilyen hosszan, ezen a versenyen még nem maradtam szárazon. Utána persze térdig merültünk a sárba és onnantól már minden mindegy volt. Pocsolyák, tavacskák, dagonya, erdei ösvény és áfonyásban vitt az "utunk". Féluton frissítés chips és kexchoklad!!! Ez után pedig 2 nagy kúszás először kb. 20 cm híg sárban, az utolsó kanyarban meg salakon. Igazi kihívás volt ez a mérföld.
A végeredmény:
SZÁMLÁLÓ 26434 km

Utazás Eszter koponyája körül

A nagy otthoni őrület előtt elmentem egy kifejezetten jóleső futásra. Kimozgattam magam, volt, hogy megnyomtam, volt, hogy lassítottam, de én irányítottam, és a végére totál leizzadtam, azt hiszem, valami nagy sötét izét kiizzadtam magamból. :)
Érdekes, hogy bár az új svéd könyvemet hallgattam közben (Gergő, nagyon ajánlom neked: Totalskada) ettől függetlenül bírtam futni is, meg a szövegre figyelni is. :) Otthon is tervezek futni, Margit sziget és esetleg Budakeszin egyet, mikor megyek Lidiához. :) Ja, és a reggeli erdő itt is csodás!

SZÁMLÁLÓ 26424 km

Fear can stop you loving, love can stop your fear

Pótlok. A szeptember elsejei 7km óta futottam háromszor, csak nem volt időm könyvelni. Két ötös, amiből a második igen tempósra sikeredett, mindjárt elérem a síkterepes időmet a hegyen. Az ötödik kilométer 5:25 alatt sikerült. Aztán most hétvégén egy tempós 8-ast futottam. Most ezek a rövidebb, de energikus futások tesznek jót nekem. Pali azt mondta tegnap, hogy amióta ezt csinálom, látványosan több az energiám és indulatosabb is vagyok, a legjobb értelemben. Igaz, az elmúlt héten kb 10 féle kurva finom kajakülönlegességet főztem minden szar mellet. :) A szenvedély mondjuk az alapszemélyiségem része, de jól lenyomtam az elmúlt évtizedekben, szóval örülök, hogy a futással visszajönnek az erős érzelmek és az erő. Azt hiszem, nem véletlen, hogy a címben szereplő Morcheeba szám jár az eszemben mostanában. :)

SZÁMLÁLÓ 26419 km

Terápiás edzés

Érdemes volt várni egy napot a futással, mert a szakadó eső helyett, így gyönyörű, napsütéses kora őszi reggelen mehettem. Az erdő - néhány futó és egy-két kerékpároson kívül - maga volt a megtestesült nyugalom. Nem voltam gyors, de fontos kilométereket szereztem az őszi versenyszezonom előtt.
SZÁMLÁLÓ 26401 km

Bőrig áztam

Ismét nagy fegyver tény, hogy ebben a mocsok időben kimerészkedtem. Rég áztam már ennyire el.

SZÁMLÁLÓ 26383 km

Mindeközben Värmlandban

Most látom, hogy elfelejtettem elkönyvelni a keddi 10-est. Pedig nagy fegyvertény, hogy este 9 után indultam neki a körömnek.
Ma meg sokat vártam, mire valamennyire stabil lett az idő.
SZÁMLÁLÓ 26373 km

I'll be your mirror

Igen, a tegnapi 5-tel megvolt az augusztusi 100km, de ez ma már egyáltalán nem fontos.

Ma másról szeretnék írni.

Volt már olyan, hogy Pali olyan helyzetbe került, hogy nem tudta lefutni a január 1-i szokásos félmaratonját, és én mentem el totál felkészületlenül helyette, mintegy családi teljesítésként. Most azonban nem erről van szó.

A tegnapi nagy sikert aratott facebook posztom lófaszt sem ér a-nélkül, hogy elmondanám, miért sikerült egyáltalán ez a teljesítmény. Elég egyszerű, egy szó: Pali.

Nem találkoztam soha olyan emberrel, aki arra képes lenne, mint amire ő. Nem csak arról van szó, hogy felállunk a nagy szar után, persze erről is, mert minél többször jön a kudarc, annál nehezebb továbblépni, annál hosszabb és kegyetlenebb a gyász, és annál kevesebb a motiváció a totális újrakezdéshez. De itt többről van szó. Nem felállni a szar után, hanem végigharcolni a szart, és állva maradni.

Nem gondolom, hogy túlzok, ha azt mondom, az elmúlt két év Pali életének legnehezebb időszaka volt, fizikailag, lelkileg, idegileg, emberileg, minden szempontból. Mélypont mélypontot követett, csupa küzdés, újabb fájdalom, itt, aztán ott, egyik képesség szünetel a másik után, ma az olvasás nem megy, holnap a mozgás sem... le se lehet írni. Tényleg nem lehet leírni. És akkor itt van ez a csávó, és minden kibaszott hónapban 200 kilómétert fut. És most, ahogy ezt leírom, bőgök, mint egy fasz. Merthogy 200 kilómétert nem lehet csak úgy lefutni egy hónapban, ahhoz naponta újra és újra össze kell szednie magát az embernek, nem kicsit. Közbe persze meló van, meg teljesítmény, meg figyelem a társamra, ez Palinál persze alap. Egy hónap is durva. De éveken át havi 200 kilómétert futni, az sok száz olyan napot jelent, amikor óriási energiákat kell befektetni, el kell indulni, és aztán tényleg fut is kell. Én komolyan nem tudom, hogy honnan van ez az elképesztő mennyiségű erő Paliban. Lelkierő, konkrét fizikai erő, szellemi erő... De ott van, bizonyíték erre ez a blog.

És ma, amikor romokban hazajött az én szerelmem, és megírta, hogy vége, akkor én ránéztem erre a blogra, és csak az erőt láttam, a sok ezer küzdelmes futást, szóval erőre kaptam, és elindultam. A kis retvás 7km-em közben arra gondoltam, hogy ő ma már futott 15-öt, ugyanebben a kurva melegben.

Szóval az augusztusi 100km-emet és a mai 7km-emet Palinak ajánlom. Miatta sikerült, tőle tanultam, tőle kaptam az energiát, az ösztönzést, a szeretetet, a bíztató sms-eket, a mintát.

Köszönöm Bébi!

SZÁMLÁLÓ 26349 km

Game over

Érett már egy ideje, nincs nagy meglepetés. 15-nél álltam meg, onnan egy jó hosszú séta hazáig. Ha az utolsó dolog is teljes horrorrá lett, ami miatt még fel bírtam néha kelni az ágyból, akkor inkább nem kelek fel.

SZÁMLÁLÓ 26337 km