Igen, a tegnapi 5-tel megvolt az augusztusi 100km, de ez ma már egyáltalán
nem fontos.
Ma másról szeretnék írni.
Volt már olyan, hogy Pali olyan helyzetbe került, hogy nem tudta lefutni a
január 1-i szokásos félmaratonját, és én mentem el totál felkészületlenül
helyette, mintegy családi teljesítésként. Most azonban nem erről van szó.
A tegnapi nagy sikert aratott facebook posztom lófaszt sem ér a-nélkül,
hogy elmondanám, miért sikerült egyáltalán ez a teljesítmény. Elég egyszerű,
egy szó: Pali.
Nem találkoztam soha olyan emberrel, aki arra képes lenne, mint amire ő. Nem
csak arról van szó, hogy felállunk a nagy szar után, persze erről is, mert
minél többször jön a kudarc, annál nehezebb továbblépni, annál hosszabb és
kegyetlenebb a gyász, és annál kevesebb a motiváció a totális újrakezdéshez. De
itt többről van szó. Nem felállni a szar után, hanem végigharcolni a szart, és
állva maradni.
Nem gondolom, hogy túlzok, ha azt mondom, az elmúlt két év Pali életének
legnehezebb időszaka volt, fizikailag, lelkileg, idegileg, emberileg, minden
szempontból. Mélypont mélypontot követett, csupa küzdés, újabb fájdalom, itt,
aztán ott, egyik képesség szünetel a másik után, ma az olvasás nem megy, holnap
a mozgás sem... le se lehet írni. Tényleg nem lehet leírni. És akkor itt van ez
a csávó, és minden kibaszott hónapban 200 kilómétert fut. És most, ahogy ezt
leírom, bőgök, mint egy fasz. Merthogy 200 kilómétert nem lehet csak úgy
lefutni egy hónapban, ahhoz naponta újra és újra össze kell szednie magát az
embernek, nem kicsit. Közbe persze meló van, meg teljesítmény, meg figyelem a
társamra, ez Palinál persze alap. Egy hónap is durva. De éveken át havi 200
kilómétert futni, az sok száz olyan napot jelent, amikor óriási energiákat kell
befektetni, el kell indulni, és aztán tényleg fut is kell. Én komolyan nem tudom,
hogy honnan van ez az elképesztő mennyiségű erő Paliban. Lelkierő, konkrét
fizikai erő, szellemi erő... De ott van, bizonyíték erre ez a blog.
És ma, amikor romokban hazajött az én szerelmem, és megírta, hogy vége,
akkor én ránéztem erre a blogra, és csak az erőt láttam, a sok ezer küzdelmes
futást, szóval erőre kaptam, és elindultam. A kis retvás 7km-em közben arra
gondoltam, hogy ő ma már futott 15-öt, ugyanebben a kurva melegben.
Szóval az augusztusi 100km-emet és a mai 7km-emet Palinak ajánlom. Miatta
sikerült, tőle tanultam, tőle kaptam az energiát, az ösztönzést, a szeretetet,
a bíztató sms-eket, a mintát.
Köszönöm Bébi!
SZÁMLÁLÓ 26349 km
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése