Megint csak Pali mai futásának tükrében tudok írni a győzedelmes kis félmaratonomról. Ez van. Így működik a mi kis házasságunk. Így. Működik.
Amikor én vagyok stresszes, elkeseredett, ingerült, szomorú vagy csak nehéz élethelyzetben, Pali nem próbál meg meggyőzni róla, hogy azért nincs minden veszve, nem próbálja meg megoldani nekem gondolati úton a helyzetet, mert tudja, hogy az akkor ott nem segít. Csak csöndben tesz egy gesztust. Én meg kezdek valamit magammal, valahogy kitolok magamból egy teljesítményt, vagy alkotok valamit, vagy csak csinálok valamit, ami elég erőteljes ahhoz, hogy ne figyeljek a fájdalmamra, és átvészeljem azt a néhány órát, napot, hetet. Ez történt velem most pár napja is. Nagyon megviselt az elmúlt két hét, az otthoni is, aztán, mikor visszajöttem sem volt könnyű, és csak tartottam magam, és csak gyűlt a sok feszültség és indulat bennem. Sokszor mentem rövidebbeket futni, de valahogy nem bizonyult elégnek. És akkor pénteken futottam egyet igazán. 15-ig jól esett, még csak nem is esett nehezemre, de az utolsó hatot nagyon megszenvedtem. Nem csoda, nem voltam rá fölkészülve, nem ettem előtte való este óta semmit, és az egész frissítést 15-nél egy üdítőitallal oldottam meg, és hát itt nálunk a nemzeti parkban föl-le, föl-le, ami égeti az energiát rendesen. De szokásomhoz híven, kellett valami durva inger. Pali közben óvatos, vigyázó sms-eket küldött, tudta, hogy lebeszélni nem fog tudni, akkor inkább segít, hogy ne csináljak nagy hülyeséget. Az ő szelíd tanácsára kanyarodtam a golfpálya kis büféjéhez frissítést venni. Hát így. Amúgy fantasztikus élmény volt, és valami egészen biztosan kijött belőlem. Most regenerálódok. És akkor itt jön az egyensúlyunk másik fele. Pali mai futása rettenetes volt. Olyan állapotban jött haza, hogy éreztem, egyetlen szó is elsülhet balul. Hagytam egy pár órát egyedül. Utána, szokásomhoz híven, megkérdeztem, elmondja-e, mit élt át. Elmondta, nem lett jobb tőle. Úgyhogy jött a másik módszer, a kedves kis gesztusok. Készítettem nagyon finom paprikás csirkét galuskával. Bejött. Utána mondtam valami hülyeséget neki, és kicsit röhögtünk. Ez is bejött.
Valahogy úgy kell ezt elképzelni, hogy nyilván több sík van egyszerre, ami befolyásolja a közérzetünket, és amikor valami nagyon szar a fizikai síkon, akkor nyilván elromlik a gondolati is, és a kis fizikai pozitív töltetek segítenek ki a gödörből, nem az okos gondolatok, viszont ettől helyre áll a gondolati sík is. Kicsit iskolásan mondtam el, sebaj. Nem Descartes lesz uzsonnára, hanem jobb közérzet.
SZÁMLÁLÓ 26545 km
SZÁMLÁLÓ 26545 km
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése