Április

Itt az ideje, hogy én is fölvegyem a fonalat és lássátok, hogy nem a levegőbe beszélek. 
Április 2: A húsvéthétfői futás, amikor sikerült megszöknöm a családomtól és a budai-hegyekbe menenekülni. A DrF társasága, 15,3 km 393m szint a hosszúra nyúlt pihenő után, remek újrakezdésnek bizonyult. A világot nem váltottuk meg, de nekem mégis sikerült valamit otthagynom, amit nem hiányzik azóta sem.
11: Gyors otthoni kör 12 km
15: Egy hosszabb erdei, még foltokban havon 15 km
21: Az idei első rövidgatyás pólós futás 10 km
25: Hétköznapi rövid kör, a napi hülyeség-adag megemésztéséhez 12 km
29: Ismét egy erdei kör. Ez esetben 2 őz zavarta meg a nyugalmam. 15 km
+ 1 km, ami a töeredékkilométerekből összejött.

SZÁMLÁLÓ 22138km

The call of Cthulhu

Elvittem sétálni a reggeli zivatar után a dzsungelbe a minden pórusomból dőlő hullafáradtságot. Sokáig tartott mire valamennyire is felpörögtem, csendes alusztikus akkordokra ébredeztem, mint a vén Cthulhu a tenger mélyén. Aztán belecsaptam a lecsóba, torzító rá, gain felteker, jöttek a riffek az emelkedőkön. Majd hazafelé lecsengettem a sztorit, Cthulhu visszamerült, mindenki megmenekült. De az utolsó km azért Hetfieldék dinamikáját követve ismét erőteljesen szólt.

SZÁMLÁLÓ 22058km

Emésztgetés

Kemény hét volt, sok minden történt, jól esett kicsit elvonulni és az erdő csöndjében gondolkodni. Tiszta nyár lett közben, de ez egyúttal azt is jelentette az erdőben, hogy a 22-ből 16-at finom árnyékban tehettem meg kellemes közepes tempóban.

SZÁMLÁLÓ 22043km

Helló szél, helló felhők

Jóleső futás, szerencsére kis hűvös érkezett mára. A hosszú egyenesek végén, messze a távolban pedig már mintha felsejlene a civilizáció.

SZÁMLÁLÓ 22021km

A 23

Nem hittem volna, hogy talalnak idot, de vegul lett....

Poszinterjúitisz

Laza kocogás az Eötvös 5-ösre készülő kollégákkal.

SZÁMLÁLÓ 22011km

Sun City

No hol is kezdjem?...
Már szerdán kiutaztunk Bécsbe akklimatizálódni és kulturálódni. Utólag kiderült, hogy ez nem volt egyértelműen jó ötlet, és tekintve állapotunkat jobban tettük volna, ha inkább nagy pihenést csapunk. Ráadásul plusz feszültségben teltek a napok, aggódva figyeltük az időjárásjelentést, és szépen lassan beletörődtünk, hogy rettenetes szívás lesz.
A verseny előtti nap változatosan telt, az apátia és a pánik váltogatták egymást feszes ritmusban. Még pénteken kimentünk rajtszámot átvenni, és megnéztük a vásárt is - a profi szervezés jót ígért.
Szombaton sokat gondolkozunk, hogy egyáltalán kimenjünk-e a tészta partyra, mert annyira fáradtak voltunk, végül szerencsére úgy döntöttünk, hogy megnézzük. Odaérve kerestük a Patkányháznál (Rathaus) a nagy sátrat, de sehogy se találtuk. Több embert is megkérdeztünk, akik a Rathaus felé igazítottak minket. Körbejártuk, csak nem találtuk azt a nagy sátrat. Csak ekkor kezdett derengeni a dolog. Alig mertünk bemenni az őrök között, fel a piros szőnyeges lépcsőkön, és be a bécsi Rathaus hatalmas, csillogó-villogó báltermébe. Leesett az állunk. Ott eszegettek a futók, miközben egy vonósnégyes zenélt.
Furcsa gondolatok jártak a fejemben: lehetséges, hogy ezek a bécsiek nem eldugni akarják a versenyüket a saját lakóik elől, hanem... még büszkék is rá? Hogy megbecsülik aki elindul?
Lehet hogy futógecik itt nem is indulnak???
A verseny reggelén kissé szorongva indultunk. A metró is mókás volt, nyilván tömve futókkal (a vasárnapi rajton volt vagy 25000 induló), de valakinek eszébe jutott, hogy ha 2 percenként indítjuk a szerelvényeket, akkor mindenkit el tudunk majd vinni. Korábban már hallottuk, hogy a rajtnál a WC a szűk keresztmetszet, de még pont volt idő mindenre. Elbúcsúztunk, és megkerestük a saját rajthelyünket.
Bemelegíteni már se idő, se hely nem volt, beálltam és eddig sosem látott mozdulatokkal próbáltam nyújtani magam állva. Elég korán elrajtoltam (a PB alapján sorolták be a futókat), és a hatalmas hídon kezdetét vette a Kaland.
Az első 5 km eufórikusan telt, teljesen valószínűtlen volt az egész, főleg hogy mennyi néző van kint. Időnként el is érzékenyültem, annyira hiányzott, hogy végre valaki elküldjön az anyámba. Frissítés mindenhol, a kilométerek meg csak teltek. Aggodalmaim ellenére azt gondoltam, megpróbálom azt a tempót futni amit elterveztem, úgy sem tudok mit csinálni, ha fejreállok a melegtől. 16-nál adtam fel az időterveket, 27-nél már az életemet. De ne szaladjunk előre.
Nővérem 16-nál frissített, a lehető legjobbkor. 10-től 16-ig végig napon mentünk, 16-nál már éreztem, hogy nem esett jól. A kapott izotóniást kétségbeesetten gyömöszöltem magamba, kicsit lassítottam, hátha. De csak időt nyertem vele.
Féltáv napon, meleg, hiába frissítek, hiába zuhanyzok 2-3 km-enként. Nem tudom, hogyan érzékeltessem, mit művel velem a nap. Mint amikor Half Life-ozás közben arra leszel figyelmes, hogy valaki éppen lő, de nem látod, ki és honnan, csak annyit, hogy rohamosan fogy az életed.
23-24: már nem is kérdés, hogy baj lesz, csak az, hogy mikor. Próbálok zselét tuszkolni magamba, talán segít. De nem. 27-nél teljes összeomlás. Megálltam hugyozni, már úgyis mindegy. És rohamosan csökken a sebességem, míg végül már csak csoszogok. Azt sem tudom elképzelni, hogy ilyen állapotban egyáltalán be tudok-e érni. Megpróbálok nem gondolni semmire, csak menni valami egyenletes ritmusban, még ha lassan is. Ha nem a Prater árnyékos útján mennénk, nem bírnám. Egy örökkévalóság minden kilométer. 28, 29. Ekkor konstatálom, hogy lesz egy másfél km-es fordító a tűző napon. Majdnem elbőgöm magam. A nap ismét fejbebasz, nem gondoltam volna, hogy tovább tudok lassulni, de mintha csápokat eresztene belém, hogy kiszívjon minden csepp erőt. És ekkor átszakad valami, és jönnek a gondolatok. A készülés, a lefutott 1700 km, mind a semmiért. Nem tudom, miért és hogyan mentem tovább.
31-től részleges árnyék. Fogcsikorgatva próbálom összeszedni magam. Valami ritmusféleség kezd összeállni. Kóla a frissítőállomáson, ez nagyon jó. Egyik lépés a másik után. Ne gondoljunk előre túlságosan. Látom, hogy a szembejövőknek végig árnyék van, visszafele jobb lesz, legalább van mit várni. 33,5-nél fordulok, fél perc hideg zuhany a tarkóra. Sapka le, árnyák lesz, fúj a szél, maga a paradicsom. És azt veszem észre, hogy futok megint.
35-nél már tudom, hogy beérek. Az erőnléttel nincs gond, nem is tudom kifutni magam, mert ha a pulzusom megemelkedik, azonnal rosszul leszek. Folyamatos finomhangolás kell, hogy még éppen alatta maradjak. De kilométereken keresztül erdő és árnyék, ez megment.
Van még egy zselém, előrelátóan betolom. Ahányszor napra érek, le kell lassítanom, de ami telik tőlem, azt mind beletolom. Gyorsulok és előzök. 39-nél ismét város, ismét nap. Minden vizet magamra öntök, tocsogok teljesen, csak így lehet kibírni. 41-nél az Operaház mellett eszembe jut a Dózsa György úti aluljáró. Itt már majdnem olyan tempóval megyek, mint az elején. Fuck the heat! A hosszú célegyenes persze megtréfál, majdnem belehalok, de nem lassítok. Megigazítom a sapkám, és azért is ünneplek egy kicsit a célban.
Hazafelé büszkén viselem az érmet, és a rajtszámot. Az emberek mosolyognak, bólintanak, bravó. Nem vagyok futógeci, Futó vagyok, akiért az egész várost lezárták, akit sokezren biztattak, akinek a teljesítményét tudják értékelni. Jó lett volna, ha kevésbé küzdelmes, de nagyszerű élmény volt. Remélem lesz még ilyen. Irány a civilizáció.

SZÁMLÁLÓ 22006km

Az I-re a pont

Feltettuk az Irorszagra a pontot?  Eloszor is egy vallomassal tartozunk.  Ugye az volt a terv, hogy Kataval siman lenyomjuk a Connemaratont es egesz jol is haladtunk ebbe az iranyba, de vegul ugy alakult, hogy par nappal a verseny elott neki mar Budapesten kellett lenni es hiaba a teli sok kilometer mar nem tudott elkiserni.  Sokaig tervezgettem, hogy en majd maganyosan megkuzdok ezzel a tavval, de vegul utolso pillanatban az egyik baratunk beugrott es vegig is vitte Kata rajtszamat, szinte minden edzes nelkul.  A pozitivum pedig az volt, hogy Ronan alapbol Galway megyebol szarmazik, igy az egesz kaland egy teljes hetvegi kiruccanassa lepett elo.

Penteken munka utan irany Tuam, ahol vacsi majd korai alvas utan virradt rank az idei ev elso nyari napja. 17-18 fok es verofenyes napsutest hozott egy afrikai meleg aramlat, ami az elmult 60 ev legmelegebb aprilisi napjat hozta Irorszagba.  Bevergodtunk Galwaybe megkeresni a versenykozpontot es atvenni a rajtcsomagokat... hehh... szoval a vasutallomas mogotti kis irodaban felvettunk fejenkent egy boritekot, amiben egy rajtszam es egy zacsi volt.  Utobbi a csomagoknak volt, mert ugye a teljes kor ultramaraton volt, tehat az en rajtom 21 km-el tul volt a teljes kor start/finish pontja utan.

Galway meg kozelebb fekszik az oceanhoz, mint Limerick, igy szokatlan volt, hogy nem eppen szarra azunk, hanem a parton uldogelve beszelgetunk es elvezzuk a napsutest.  Eltelt lassan a nap, szoval vissza Tuamba kis labdazas, majd kaja es alvas.  Ket napig a szokasos adagom ketszereset lapatoltam magamba, probaltam halmozni a kaloriakat, meg sokat inni is.

A reggel a tervezetten ment.  Ebreszto 6:55-kor.  Reggeli, majd 7:40-kor indulas Galwaybe.  Pontban 8-kor szalltam ki a Galway Cathedral melletti teren.  Itt 10-15 busz sorakozott es a kovetkezo 30 percben elindultak a Connemara kozepe fele.  A felmaratonos buszok 9-9:30 kozott indultak, tehat itt mar tenyleg egyedul maradtam.  A rendezveny szervezettseget azert mutatta, hogy milyen profin ossze volt szervezve az utazas, a falusias jelleget pedig, hogy a kornyezo 3-4 megye osszes maganbuszat osszekellett trombitalni, hogy 2500 embert megmozgassanak. 45 perc ut utan a masodik buszrol szalltam le Lough Inaghnal az utra, amin par toi-toi wc volt lerakva es a szelben, esoben lezengett egy busznyi ember....  1:20 perc a rajtig.  



Unalmamban azt szamolgattam, mikor johetnek majd az elso ultrasok.  Vegul 5 perccel a rajt elott zuzott el mellettunk 5-6 futo egymastol par perc tavolsagra. Leadtuk a csomagjainkat a teherautonak - egy 20 tonnas nyergesvontatot bereltek csomagszallitasra. Majd odafurakodtam a 3:30-as, vagy a 4:00-as tablahoz a rajtvonalon.... nem emlekszem pontosan, de nem sokan alltak ezelott. (3:30 volt a leggyorsabb pacer)

A rajtot nem igazan jelezte semmi es ora sem volt, lenyegeben csak elindult a mezony. Felvettem egy ovatos, de joleso tempot es probaltam kierni a tomegbol.  A 3:30-as tablat eleg hamar elhagytam es talaltam egy lanyt akinek eleg egyenletesnek tunt a tempoja.  2 merfoldnel mellenk allt egy villogo motoros, amire az volt irva, hogy "Leader - Women full".  Na mondom, ennek fele sem trefa, tudtam, hogy lassan el kell engednem, pedig nagyon jol ment es tenyleg csak kilometerenkent 4-5 metert hagytam tavolodni, de megnyugodtam.  Egyedul maradtam es 4-5 merfoldnel leszakadt az eg.  Balrol fujt a szel es kezdtem fazni. A karom piros volt a hidegtol es beazott a cipom.  Amikor elallt, akkor atsejlett a napsutes a felhokon es lelegzetelallito volt a kilatas.  Eszre sem vettem, hogy emelkedik, vagy lejt es mentem. Erzesre gyorsnak tunt a tempo (az elso csajt olyan 3:05-10-re saccoltam) en 2 perccel mogotte mentem, amikor utolertem a 4. ultramaratonos helyen futot.  Taskajan egy zaszlo lengedezett.... feher.... zold....feher....piros... lobogott a szelben es beletelt egy kis idobe mire osszeraktam a sorrendet, de magyar volt.  Rakoszontem es mondtam, hogy hajra!  Kezdett lasulni, pedig sok volt meg, de nagyon meglepodott, aztan otthagytam lassan (8. lett amugy).  3 merfolddel arrebb lehagytam a harmadikat is, aki mint kesobb kiderult ugyancsak magyar volt (bar angliaban lakik) es egy 20 eves Ferencvarosi futomezben nyomta az ultrat. Lelovom a poent, de az ultrat egy harmadik magyar nyerte es nem is tudtak egymasrol....de ne szaladjunk meg a vegere.

9 merfold korul felertunk a fennsikra.  Itt szelcsend es hoseg (10-11 fok) vart minket.  A dupla polos (alaoltozo es roviujju) oltozet itt volt csak kicsit tul sok, de 11-nel ujabb zaport kaptunk es helyre billent az egyensuly.  Lassan jott a feltav es fejben szamolgattam. Nem az idomet feltettem, mert tudtam, hogy jol ment eddig es nem terveztem rekordokat donteni, tehat a lassulas belefer, hanem hogy a felmaraton delben indult es hany ember lesz elottem.   Leenane a Killary Harbour legvegen fekszik es mar hallani lehetett a zenet es az indulok hangjat. Epp a mezony kozepet, ketharmadat kaptam hatba a 2:30-as iramfutokkal elottem.  Itt, felfele:



1200 ember araszolt felfele az elso "siratofalon".  Lefele patakzott a viz az uton, ami vegulis az egyetlen hely volt, ahol elozni tudtam, mikozben 15m-rol 80m-re emelkedtunk.  Utkozben lehagytam a felmaratoni 2:00-as tablat es lassan az 1:45-ot is. Ez ugye a 3:15-os maratont jelenti.  Az egesz hetvege alatt itt kezdtem csak izgukni.  Volt par 30km folotti edzesem, de afelett eddig egsz eletemben csak egyszer futottam es vart meg egy meredek fal.  Benyomtam a madosik energiazselet es vartam a falat. Az ut itt mar le volt zarva es nem kellett az autokra figyelni.  Aztan 35-6km-nel (22merfold) fordultunk az emelkedo fele. Arcon csapott a szel es eleredt az eso... most mar jobbrol fujt a szel, de tudtam, hogy a ha feljutok, akkor mar meglesz a vege.  7m-rol 90-m-re emelkedtunk es szamottevoen csak itt lassultam le.  Az emelkedo felen volt a frissitopont.  Le a kalappal az ott dolgozo 13-14 eves fiuk es lanyok elott, akik az orkan kozepen, csurom vizesen osztogattak a vizet. Itt volt par nagyobb szellokes is, majd elzuzott mellettem a ket 1:45-os iramfuto. Egy szal ember kovette oket....

A tetore erve egy adag francia es ir fiatal allt autoval es mindenkit biztattak. A zold (maratoni) rajtszamra kulon ovacio fogadott. Olyan igazi "fal erzes" nem volt es ezt nem is bantam. A tavolban meg lattam a ket iramfutot es azon gondolkodtam, hogy 2 merfold alatt be lehet-e ezt hozni.  Itt mar nem tudtam gyorsitani, vagy lassitani. Mentem, ahogy a ritmus vitt.  Fogytak a meterek es 500m-re a celtol mar csak par meter volt az iramfutokig.  Ekkor megfordultak es ok is biztatni kezdtek.  Racsavartam az osszes tartalekot es beestem a celba. 3:15:19  vagy 20 lehetett az oran.  Ezutan csak az erdekelt, hogy minel gyorsabban a buszra keruljek es hazamenjek.  A hotelben felkaptam egy csokis browne-t, megittam egy pohar leves, beszeltem ket szot a magyar ultrasokkal es osszeszedtem Ronant, aki nem sokkal utanam ert be.  Visszafele azt bizonygatta, hogy soha tobbet nem fut felmaratont.  Estere mar mas velemenyen volt :)

Ronan es Teri mar Tipperary-ban laknak, igy az itthoni zuhany utan mar egyedul mentem le az uj kocsmaba, ami a sarkon nyilt es megittam egy jol megerdemelt Guinnesst.

A masnap relative konnyed volt.  A lepcson lefele kellemetlen, de amugy szinte normalisan jarok.
Osszessegeben a sok nehezseg mellett, most tenyleg keszultem erre a maratonra, nem eheztem el, nem szomjaztam el es igy nagyjabol minden jol osszejott.  Az, hogy az idomet nem sikerult rogziteni a versenyen, megesik. Ez van.  Ha lesz valami fejlemeny es valszolnak a cegtol, akkor majd frissitek.

Bocsanat, kicsit hosszura sikeredett.

SZÁMLÁLÓ 21964km

Sunday morning

Egy kalappal minden hülyének! Hajrá BPR!

Live stream és app amivel követni lehet minket: http://www.vienna-marathon.com

Civilizáció

Az utolsó totyogás a schönbrunni kastély parkjában, délutáni hőségben - hogy jobban modellezzük a majdani versenykörülményeket.

SZÁMLÁLÓ 21922km

Szamvetes

Ma meg lekocogtam egy 6.5km-t.  Mehetett volna konnyedebben is, de azert panaszkodni nincs okom.  Oktober ota voltak jobb, meg rosszabb szakaszai a felkeszulesnek es habar nem erzem ugy, hogy mindent megtettem amit kellett, de osszessegeben azert tobb tapasztalattal vagok neki ennek a maratonnak, mint az elozonek.  Csodara nem, de egy tisztesseges helytallasra azert szamitok.... meg addig var par nap pihi, sok teszta es egy hosszu utazas Galwaybe, Tuamba majd pedig a versenyre.  

DrF ti mar a becsi utakat koptatjatok, ha jol lattam.  Erezzetek jol magatokat es majd varjuk a hireket.

Addi egy kis izelito a Connemarabol... 

SZÁMLÁLÓ 21917km

The truth is out there

SZÁMLÁLÓ 21910km

Post Carrantuohill

A hetvegi turazas levezetesekent az 5km is jol hangzott. Az izomlazas elso km utan ma egesz kellemes is volt.

SZÁMLÁLÓ 21903km

Bőgve futás

SZÁMLÁLÓ 21898km

A szakadék szélén

SZÁMLÁLÓ 21883km

jön, Jön, JÖN

Lassan fináléba érünk.  Engem egy fránya sérülés kerülgetett a múltkori hosszú után.  Nem is akkor, hanem másnap tenisz közben kezdett el fájni az egyik lábfejem.... valami izomsérülés, vagy csonthártya nyavaja lehetett.  Hagytam rá egy hetet, ami nem is volt nagy baj, mert a hétvégén sok futás várt.   Sajnos nem lett jobb, de muszáj volt rádolgozni kicsit, hogy ne menjen pocsékba az eddigi felkészülés.

Péntek 10, szombat 21, kedd pedig 31 várt.  A félmaraton 1:33 körül, a 31 pedig 2:25 körül ment és ez jó jel. Az, hogy róka kóma is meglátogatott a végén az kevésbé...  A másnap viszont elég könnyen ment, semmi bajom. Ha frissítettem volna a 31 alatt, talán szebb is lett volna az estém.

Innen már csak ráhangolódás, kalóriabevitel és körömvágás van hátra :)

SZÁMLÁLÓ 21873km

Still no words

SZÁMLÁLÓ 21811km

Mert én itt születtem, de ez nem a hazám

A kétségbeeséstől és undortól még mindig támolyogva legszívesebben meg sem álltam volna az országhatárig. Futás közben próbáltam volna bevinni egy kis intravénás szerotonint, de mellément az egész.

SZÁMLÁLÓ 21801km

Nincs választásom

Nyilván ha végig szívtam az elmúlt hónapokat, nap mint nap odatéve magam, nem sokat gondolkozom és elmegyek. Nem esett jól, végig úgy éreztem, hugyoznom kell, de az első kísérlet után kiderült, csak lelki okai vannak. Mindegy, lefutottam az utolsó hosszút.
Nyilván, ha végig szívtam az elmúlt éveket, nap mint nap felbaszva magam, nem sokat gondolkozom és elmegyek. Nem esett jól, végig úgy éreztem, hánynom kell, de az első kísérlet után kiderült, csak lelki okai vannak. Mindegy, beikszeltem amit kellett.

SZÁMLÁLÓ 21791km

Nothing else matters

Ritka jó kis edzést toltam legnagyobb meglepetésemre. A tegnapi éjszakába nyúló koncert után nem számítottam rá. Örültem, hogy mozoghatok, és élénk tempóban toltam végig. Nyilván a mára beköszöntött kis hűvös is jót tett a közérzetemnek. Nem hajtottam szét magam, csak futottam egy jót a felkészülés legintenzívebb szakaszában. Végül is semmi más nem számít.

SZÁMLÁLÓ 21768km

rossz 5-let(t)

Megint nekiindultam tegnap a szigeten, ahogy terveztem. Kora-délután, hogy ne legyen tömeg. Futó kevés volt, sétálgató, korizó, kutyázó viszont annál több. Előttem fürdőruhában futottak csajok, akik folyamatosan megálltak, bevárták egymást, de amint odaértem melléjük, és előztem volna, elkezdtek gyorsan futni, majd pár perc után megint megálltak... Ez így ment 3 km-en át, majd kifeküdtek a fűre, mondván olyan meleg van, hogy nem bírják tovább. Én is nehezen bírtam, de végignyomtam az egy kört, és úgy döntöttem, nem erőltetem, ha nem megy. Lehet, hogy kár volt tempózni, de szerintem nem az volt a baj. Remélem, a versenyen ügyesebb leszek, és nem futom el az elejét.

SZÁMLÁLÓ 21758km

A rövidgatya is előkerült

Mivel tegnap nem sikerült rávenni magam, ma futás előtt szerződtünk a szervezetemmel. Azt mondta, hajlandó eljönni velem egy rövid 10-esre, de azt hogy magas pulzussal fogunk zúzni, azt gyorsan felejtsem el. És mint igazi úriemberek, mindenki betartotta a megállapodás rá eső részét a 18 fokos kánikulában.

SZÁMLÁLÓ 21753km

Locsolkodás

Ha van olyan szokás, amitől aztán tényleg konkrétan hányok, az a húsvéti locsolás. Úgyhogy idén csak a hegyet locsoltam meg némi kis izzadtsággal. Szerencsére ebben lelkes társra is akadtam Sven személyében, akivel együtt gondoskodtunk a savanyú erdei talaj nedvességtartalmának szinten tartásáról. A jókedvet a nyíló tavaszi virágok garantálták.

SZÁMLÁLÓ 21743km

Csak 10-et tojt a húsvéti nyúl.

Hosszabbra indultam ma, de nem ment. Csak egy jó bő tízes lett, de azt azért megpróbáltam tolni. Nem segített a kialvatlanság, a hirtelen felmelegedés és az erős szembe-szél. Valahogy olyan küzdelmes volt, és tíz után egyszer csak elfáradtam, feladtam, és hazakocogtam (az volt plusz kettő, de azt nem számítom...). Holnap újra megpróbálom, de ezúttal a szigeten. Hátha. Mindenkinek jó tavaszi futásokat!

SZÁMLÁLÓ 21728km