November 23 óta csak ülök. Itt volt az idő, hogy újra neki induljunk a futópályának. Margitszigetig futás, ott találkozás Tamarával és Dömével, majd még két kör és haza. Nem gyorsan, 5 perces ezrekben.
SZÁMLÁLÓ 11471 km
Az igaz, hogy a nagy rápihenés nem gyorsított fel, de meg is hálálta magát. Nem fáj, nem sajog, csak jól esett, de nagyon!
Kitartás Sven, a felépülés fontos. DrF, te meg mire készülsz? :)
Az előző bejegyzésem alapja, joggal pályázhatna egy előkelő helyezésre, 2013 legrosszabb döntései között. A lábam órákkal a futás után megint duplájára dagadt és azóta is fáj, és kis híján belerondított a családi síelésünkbe is. Amikor pedig, ismét javulni kezdett, belerúgtam egy - az út közepén felejtett - bőröndbe. Így továbbra sincs számottevő javulás. A következő futás pedig, beláthatatlan messzeségbe veszik...
Addig is jöjjön két karácsonyi hangulatot árasztó gyöngyszem:
Egy köszöntő, kedvenc, őrült norvégemtől:
A havunk nem maradt sokáig meg, mert ismét beköszöntött az ősz. Viszont az enyhe időt nem tudtam kihasználni, mert már éppen a félmaratonos edzésemet tervezgettem és halogattam különféle munkahelyi és családi elfoglaltságok miatt, amikor a múlt vasárnapi edzésen sikerült olyan szerencsétlenül esnem egy dobás után, hogy a lábam kisujja beakadt két szőnyeg közé én pedig repültem tovább. Két napig a járás is nehezen ment, a futásra csak gondolni tudtam és reménykedtem, hogy nem megint a béka segge alól kell felhoznom az időimet, valami, a futásnak is megfelelő szintre.
Ma arra gondoltam, hogy már nem lila és már nem bicegek így megpróbálom. Mondanom sem kell, hogy nem csináltam körrekordot, de talán nem tettem rosszat vele. SZÁMLÁLÓ 11406 km
Értem én, hogy jó ötlet a Skyrun. Meg biztos buli is, de....
18 emelet lépcsőzés, 66 méter szintkülönbség, meg 402 lépcsőfok még jó vicc is, de kevesebb mint 3 percet futsz 2000/3900 Ft-ért. Egyszerűen nem értem. Egy maraton legalább van 3-4 óra....de ez?
Amúgy megvagyok, csak még pihenőn vagyok és amúgy is tanulnom kell, szóval a futások most ezért nincsenek, de ami késik nem múlik. Addig is tartsátok fenn az érdeklődéseteket és a kitartásotokat. Hajrá BPR!
A hét végi edzőtábor miatt, a futásra már nem jutott idő. A mai napba is csak ennyi fért bele. SZÁMLÁLÓ 11359 km
A felkészülés legnagyobb kihívása: megtalálni az időt az edzésekre.
Inkább tudtam, mint éreztem, hogy szükségem van ma egy edzésre. Jól esett, talán annak is köszönhetően, hogy inkább a deréklazításra helyeztem a hangsúlyt, és nem a tempóra. SZÁMLÁLÓ 11352 km Srácok, ezúton is szeretnék gratulálni a szenzációs teljesítményekhez! Döme, nem elkeseredni, inkább büszkének lenni; a 100 km saját akarattal bír, nem lehet kiszámítani, hogy mi fog történni. Jövőre megint! Mivel eddig a teljesítménytúrák beleszámítottak a számlálónkba, gondolom eztán sem lesz másként. Utólagos engedelmetekkel kiegészítettem a bejegyzéseket. Viszont Döme -2 km-es hegyi futásával nem tudtam mit kezdeni, talán 12 volt az előző bejegyzéshez képest? Sven, az utóbbi idők egyik legjobb híre volt a nevezésed. Szándékomban áll valami készülgetés a jövő évre, de a stockholmi utazást most még nem merem bevállalni. Hajrá!
Igen, hosszú nap volt a versenyt megelőző Péntek. reggeltől meló rohangászás, este modell pálya telepítés 3 órán keresztül. majd haza esés kaja alvás,
Cuccok Áronnak napközben oda adva, Zsolt hozza majd Dorogra Dáviddal együtt.
Reggel 4.40. kelés. Állomáson várakozás.
Érkezés. Egy üveg kóla beszerzése.
7.30. rajt. Elindultunk Áron diktálta a tempót. De nem volt gyors, beszélgettünk, hülyültünk végig. Tényleg fura volt, hogy sokan leültek enni, pihenni, de lehet pár kilométert nyertem volna vele este, de nem ezen múlott a siker.
Én azt se tudtam merre járunk. Áron vágta a dolgokat, csak csodáltam a tájat.
Aztán kezdtem érezni talán olyan 30-40 környékén, hogy aha valami hólyag lesz a lábamon, de mindegy. cipőt nem veszünk le!
Faltuk a kilométereket. Aztán talán a Getén felfelé kezdtem érezni, hogy valami nincs rendben. fent már le kellett ülnöm, fölfelé párszor megcsúsztam, fáradtam.
Dorogra már úgy értem, hogy már csak egy maraton van hátra, de sokkal keményebb lesz, mint az első 40 volt.
Cipőt nem cseréltem 50-50%. Így utólag. Leves nagyon jó volt.
Elindultunk 3masban. már kezdtem küzdeni a lábammal, de betonon annyira nem volt gond.
Aztán mentünk fel a hegyre.... Az egyik lépésnél szét durrant a sarkamon lévő hólyag. Hát kellett erő, hogy talpon tudjak maradni, egy pillanatra elöntötte az egész lábfejem a fájdalom, zsibbadt, égett, lüktetett, de aztán enyhült.
Mivel csúszkált a lábam a cipőbe, nem csak hátul alul is úgy érzetem, hogy hólyagos a lábam.
Aztán egy idővel (70.km )annyira eluralkodott rajtam a fájdalom, és úgy éreztem, hogy minden lépés plusz energiát igényel, hogy olyan helyre lépjek a sziklás terepen, ami nem a fájós talprészemhez ér, ami igen csak kivitelezhetetlen dolog volt.
Áronék mentek elől én pedig egyre inkább kezdtem össze omlani, tudtam, hogy meg tudom csinálni, de egyszerűen nem tudom tartani a tempót, mert nem tudok olyan gyorsan lépni.
Az Áron által is említett cukor bomba után, és hogy Áron átkarolva húzott, kicsit javult a helyzet, de kb 3kmig tartott. Jó mert nagyon régen, voltam ennyire erőm végén. És főleg azért adott jó leckét, mert nem lehetett csak úgy kiszállni el kellett jutni a 81km ig.
Minden elismerésem Ároné, és Dávidé, hogy bírták ezt a lassú tempót, mert ebbe is bele lehet merevedni, vagy görcsölni, és leginkább őrülni. Rossz volt, hogy tudtam, hogy miattam megyünk így,és nem tudok tenni ellene semmit.
Pilisről lefelé még rosszabb volt, mivel a súly előre került ahol igazán fájt a lábam.
Aztán 3km a mérő pont előtt 00.30. kor hívtam apukám, hogy akkor én most haza mennék :)
Mint mindig, most is egy szó nélkül mondta, hogy jön!!
Ez a 3km volt a legrosszabb. tudtam, hogy utána vége,de az istennek nem akartunk oda érni.
Leültem a padra, Apa már ott volt. Áronék ettek. Dávidnak oda adtam a menet levelet, hogy fejezze be és a saját szakasziért, amiket ő teljesít gyűjtse be a pecsétet, mert megérdemli, aztán majd elosztjuk a végén, vagy nem tudom.
Beültem a kocsiba. és félig aludva, félig a bánattól letörve mentünk haza.
Otthon cipő le, sarkakon holyag, talpon semmi,de nem tudok hozzá érni. Reggelre 2 nagyobb hólyag a jobbon, egy a Balon.
Egy élet átgondoló túrának is szántam ezt a 100 km-ert, nem sokat gondolkodtam, talán csak akkor amikor már lemaradva Áronéktól némán mentem az erdőben. Nem világosodtam meg, és nem találtam ki, hogy mihez is akarok kezdeni. De azért eldöntöttem ezt- azt... :)
Ha lesz egy jó cipőm, és többet kirándulok. újra megpróbálom!
Hétfőn Áron volt a sofőröm jártunk erre arra, és hoztunk ezt azt a segítőknek...
Voltunk valamikor még Áronnal futni egy hegyit. Fúl másnaposan érkeztem reggel 10re Áronhoz. öltözés menés egészen a csúcsig. Lefelé olyan házak felé hozott le ÁRon, hogy azóta se tértem magamhoz. 400m egy kerítés.
Mivel másnapos voltam nem a sebesség a mozgás számított inkább, jól érzetük magunkat. legalábbis én:) SZÁMLÁLÓ 11261 km
22-én, Pénteken kicsit sűrű volt a nap, mert Biró Zsolthoz vittem egy nagy táskát teli meleg pulóverekkel, pótzoknival, pótciővel. Ő készült depónak. Valahol Dorog és Kesztölc környékén terveztünk találkozni vele. Ittunk is előre erre egy jó szilvát. Utána egy régi barátom welcome bulijába mentem, mert épp akkor jött haza Angliából. Egy sör, meg egy pálinka itt is. Azért fontos ez, mert előtte egy hétig alkohol megvonáson voltunk Dömével, nem akartuk, hogy ezen menjen el a dolog (lásd: Tudás Útja), aznap viszont kicsit feszült voltam, jó lett volna, ha kicsit ellazít az alkohol és alszom utána. Onnan 5 perc alatt átsétáltam Döme lakásához, ott megittuk a jóéjt sört és ettünk is valami tésztát. 23:30-kor mentünk aludni, kelni 4:40-kor akartunk. Azt nem tudom mikor aludtam el, de annyira tele volt a fejem mindennel, hogy hajnal 1-kor még fenn voltam az biztos.
Reggel ettünk egy gyrost a Móriczon, majd Kelenföldre mentünk. Az állomás tele volt már túrázókkal, hátmég a vonat. Az út során tudtunk nevezni is, így kényelmesen leértünk Szárligetre 7:05-re. Azt mondták sokan, hogy ha a Kinizsi 100%, akkor az Iszinik 130-140%. Mit keresünk akkor mi itt? Odaérve újfent rá kellett eszmélnem, hogy háromféle teljesítménytúrázó van:
1. - A kissé zakkant, furi arcok. Én úgy hívom őket: Men of the Forest. Serkenő bajusz, karbonlámpa, vagy 4,5V-os elemlámpa, szimattáska, vagy vázas hátizsák. Szigorúan Csehszlovák bakancs és kötöttzokni.
2. - A futóházaspár. 35 évesek, együtt futnak. A legújabb Salomon terepcipőben és softshell kabátban. Csak iso-gélt visznek magukkal és Iphone-t, vagy profi Garmin terepi vevőt, amivel végig trackkelik a túrát.
3. - A lelkesebb amatőrök. Kiskatonák, diákok, tornacipős fiatalok. Kicsit látszik rajtuk, hogy félnek, de reménykednek. Nem kell őket sem lenézni, közülük is szoktak befutni sokan.
Ezen a versenyen szinte csak az 1-2-es kategóriából voltak, a menőbb Kinizsin meg túlsúlyban van az utolsó kategória. Ezt, a 3-as kört itt inkább mi képviseltük ketten. Kapásból le is akart minket tarhálni 2500 Ft-ra egy Man of the Forest, mert szárligeten az állomáson nem volt ATM. Kicsit pislogtunk majd adtunk neki 400-400 Ft-ot. Légy boldog barátom.
Az elején nem nagyon volt szükség sem térképre, sem túraleírásra. 370-en rajtoltunk, egyszerre, amiből 300-an indultunk a teljes távon. Somlyóvárig (10.7 km) 6 km/h-ával repültünk. Nem akartuk elfutni az elejét, ráérünk. Pihenni viszont nem álltunk meg. Ezt amúgy nem értem. Minden pontnál leülnek pihenni 30 percet. Az 3 km veszteség minden ponton... Koldusszálláson csak igazolókódot kellett felírni, de innen ismertem az utat, repültünk tovább Vértestolna felé (24.8 km), majd Bányahegyre (30,3 km). A sebesség még mindig 6 km/h körül mozog. Számolgatunk. Ez 8,5 órás tempó lenne féltávra, de a Pilis a nagyobb falat, ott legalább 2-3 órás lassulással kell számolni. Szép az idő. Süt a nap és egy szál hosszú-ujjúban megyünk. Eszünk sokat, iszunk rendesen.
Végig a BPR-es tanácsok cikáznak a fejemben. "Az ember nem gép","Egy maraton 4 óra alatt megvan, de 24 óráig szenvedni?","Nem azért jöttünk, hogy ne fájjon"....hopp! Valami már fáj is.
37 km-nél vagyunk. A jobb achillesem fáj. Mi ez? Nyomja valami? Semmi. Nem jövünk rá, de ha az emelkedőn kocogok, akkor jobb. Dömének viszont lefele fáj, ő akkor kocog. Szar lenne feladni. Tudom, hogy nem a legjobb taktika, de együtt akartuk megcsinálni a 100-ast. Azért nem sokat lassulunk féltávig. 47,9 Mogyorósbánya. 71. helyen vagyunk a 100-ason. Közben mindenki biztat minket SMS-ben, telefonon. Estére esőt jósolnak, de Zsolt és David jönnek Dorogra az jó buli lesz. Dorogig még ott a Nagy-Gete. Tokodi pincéknél besötétedik. Itt van az első eltévedős szakasz. A Kék bemegy Tokodra, de az elég nagy szintveszteség, a K+ meg más úton megy, de nehéz észrevenni, ráadásul sötét lett. Utolér minket egy csoport (először a túrán leelőznek), őket követjük. Tudják az utat, megvan a Gete alja. Döme fölfele kicsit szétesik, de megvan a legnehezebb hegy (56,4 km), de lassultunk 4 km/h-ra. Lefele már jó a kedvünk, kocogunk. Dorogon elkavarunk kicsit, de beülünk a kocsmához. Itt ülünk le kb. először. 61,7 km és a legutolsó szakaszon visszagyorsultunk 4,5-re.
Döme hezitál, hogy mi legyen. Fél 8 van, tehát 38 km-re van 13 óránk. Ha 3 km/h-val megyünk, akkor is beérünk. Nem akarom otthagyni Dömét. Nekem az achillesem kicsit javult. Izomzatilag jól vagyok. Dumálok, ugrálok, mosolygok. Megyünk együtt a végsőkig, az idő nem számít, csak jussunk el odáig. A talpa ég. Nem bír ráállni, de a 6/10-ede megvan, így elindulunk.
Zsolttól elköszönünk. Megköszönjük a forró teát és David csatlakozik. Kesztölcig tart a lendület, majd ott fel kell kapaszkodni a Pilis gerincére. Lelassulunk, de nem baj, mert fent sík terep vár. A síkon sem tud jönni már Döme...iszonyatos fájdalmai vannak. 2 km/h-val sem megyünk. Beszélni sincs ereje. Biztatjuk, hogy időn túl is be lehet érni. Leülünk a Pilis-nyeregben. Szőlőcukor, tea, iso-ital, mazsola. Tömjük, amíg ki nem pukkad. David átveszi a táskáját én átkarolom és próbálok segíteni neki...legalább irányba tartsam. 0:15-kor érünk a szerpentinhez. Felhívja apukáját, hogy jöjjön ki a Pilisszentkereszti műúthoz. Lebotorkálunk az ellenőrzőponthoz és látjuk, ahogy éppen befordul a Peugeot a parkolóba. 81,15 km. Hajnal 1:22.
Könnyes búcsút veszünk és ketten maradunk Daviddal. 7 óránk van 19 kilométerre. Az elejét meghúzzuk 5-6 között megyünk, így 88-ig elég gyorsan elérünk. Korom sötét van és sehol senki az erdőben. A gyorsabbak már nagyon lehagytak minket, a lassúak (mivel rákapcsoltunk a tempóra) sosem érnek minket utol, így tökéletes magányban rohanunk. Félek a Kevélyektől. Csaknem 300 méter szint 90 km után. A nyereg előtt lassítunk, de felérünk. Innen már semmi gond nem lehet, mert nincs visszaút. Szó szerint felfutunk a Nagy-Kevélyre, majd a végeláthatatlan ereszkedés az Ezüst-Kevélyen és tovább a házak közé. Lefele kocogunk Daviddal, tartjuk a 4,5-5 km/h-t. Nagyon várom már a Gyöngyvirág utcát. Még egy utolsó ereszkedés és a házak között vagyunk. Itt egy kicsit zavaros volt a szalagozás és a leírás is, így nehezebben, de meglett az út. Megyünk le az utcákon, szinte beesünk a Sarok Presszóba. Hajnal 5:09 van. Meleg és emberszag fogad odabent. Gyorsan letudjuk a pecsétet, kitűzőt és oklevelet. David leül kint, kiviszem neki a teát és a virslit. Ülünk a hidegben, miközben elered az eső.
A tegnapi kyu-vizsga után. SZÁMLÁLÓ 11149 km
Gratulálok Áron, fantasztikus teljesítmény, de a beszámoló elég szűkszavúra sikeredett, várjuk a személyes élménybeszámolót!
Ha a jó oldalát nézem, akkor jó, hiszen nem lesz térdig saras az ember és szúnyog sincsen. Fogorvos után pedig azért jó, mert ekkor csak a fél arcom fázik. SZAMLALO: 11125 km
A rendelkezésemre álló aktív idő optimalizálásának új távlatait fedeztem fel. Bár a keddi aikidó edzés ütközik a lányom tornájával, de míg ő spárgázik és bukfencezik, én addig azért futhatok. Nos, erre került sor a mai nap. Szerencsére a tornaterem közvetlen, a kedvenc erdőm szélén fekszik, így adott volt a dolog. Igazából, hamarabb is eszembe juthatott volna.
A sötétben, rövid bukdácsolás után már a sokat emlegetett, kivilágított futóút várt. Imádtam. SZÁMLÁLÓ 11103 km
A döntés megszületett: szeretném lefutni negyedszer is. Beneveztem és ott leszek Stockholmban. És ti?
A fiataloktól nem is vártam más eredményt, DrF, pedig álljon fel a klaviatúra mellől és menjen edzeni is néha. Egy nagy ember mondta egyszer nekem, hogy az igazán nagy küzdelmek a mezőny vége felé vannak. SZÁMLÁLÓ 11083 km
Igaz, már régen beneveztem a Tudás Útjára, de a felkészülésről valahogy megfeledkeztem. A 0 Ft-os nevezési díjat nem hagyhattam kárba veszni, hát muszáj volt elindulnom. Igazából az is motivált, hogy ha nem egy versenyről lett volna szó, akkor nehezen vettem volna rá magam a mozgásra, no és aneron hétközbeni telefonja is kellett. Felkészülés nélkül nem sokat vártam magamtól, és igazam is lett. Óvatos tempóban indultam, de nem voltam elég türelmes, és 13-14-nél kicsit nekiindultam, nem kellett volna. Én voltam az ember, aki hídra ment fel, de roncsként jött le. Elfogytam, cukorszint sem volt oké, a 20. kilométerbe bele kellett sétálnom. Aztán a népligeti Ericsson előtt megindultam, hogy legalább az utolsó km-t fussam. Nem élveztem. A verseny közben kidolgozott vadiúj felkészülési módszerem (jelesül, hogy a táv első felét tekintem kilométergyűjtésnek a második feléhez) így csúfos kudarcot vallott. 2.05 körül csoszogtam be kevéssé acélosan. Sebaj, nem bánom hogy mozogtam egyet, és a sörök is jól estek utána. A sárga staff-os póló meg egyenesen csodálatos (gondolom addigra elfogytak a rendes pólók).
Első tudás útja félmaratonom volt, és az első olyan verseny amivel nem foglalkoztam. Félmaraton mindig lefutható úgy vagyok vele, de most megtudtam, hogy előtte nem szabad sok alkoholt inni, mert nagyon vissza nyal a fagyi.
Már reggel is éreztem, hogy fáradt vagyok, és másnapos. Az idő néha hideg volt, néha meleg. Ezért rövidgatya, hosszú felső kombót választottam. Amit nem bántam meg, mert a másnaposságos fáradtság miatt nem volt annyira melegem.
Nem volt tervem semmi. 1.40. körül beérni. Már az elején feltűnt, hogy nagyon gyors a mezőny. utolértem Tamarát, és együtt mentünk. Aztán utolértük Solykáékat. akik egy nagyon kellemes 4.15. öt mentek, majd lett belőle 4.30. de 12. környékén 4.40. már nekem lassúnak hatott. így ott hagytam őket.
Nekem csak dudáltak a Petőfi hídnál, anyázás nem volt. Úgy szeretek futni, hogy mindig húzatom magam valakivel, na most ez itt elég nehéz volt, mert 1-1 fut között akár 20 méter is volt. és ilyenkor el tudom veszíteni a sebesség érzetem.(rohanok, vagy lassulok)
De előztem és azért az jól esett.
Az ELTE tömbnél ettem szőlőcukrot, megálltam inni. Nem kellett volna, mert beszorult, a levegőm jobb oldalon. mind ez 16km nél. Számoltam hogy még egy sziget kör, bírni kell.
Még mindig haladtam, de mivel fájt, és arra kezdtem figyelni, nem a futásra, lassultam. A Lágymányosi híd után jött a halál. 19.nél életemben először futott át az agyamon, hogy sétálok, de "nem, nem soha" Bármi is lesz futást imitálva megyek a célig.
Szokásom, hogy az célegyenes előtt látótávolságból indítok egy sprintet, na most ez elmaradt. Szerencsére Áron, és Petra várt a célban kaptam vizet, de le kellett kicsit feküdnöm, hogy helyre jöjjek.
Kinizsi előtt egy hétig nem fogok inni, és kurvára kialszom magam, és minden . Még egyszer nem akarok így futni.
Az idő ennek ellenére nem sokkal maradt el a NIKE hoz, ahol beteg voltam. 1.37.54 lett most a nettó. ott 36. ot mente.
...avagy hozzáállás a futókhoz Budapesten, 2013. Nem egy BSI-s, egész várost lezáró versenyről van ám szó, hanem egy (rekordlétszámot hozó) 650 embert megmozgató sporteseményről, ahol kicsit kevesebb, mint 500-an álltak rajthoz a félmaratoni távon. Mégis van akit nagyon zavart, hogy 5 percre lezárták a rendőrök a Petőfi-hídi felhajtót...
A rajtszámátvétel idén kicsit bonyolultabb volt, mint eddig valaha, de mivel szombaton tésztaparty-t tartottunk a Döme-rezidencián és a "hidratálás" sem maradt el, így meglehetősen jó volt reggel kicsit józanodni a regisztráción. Mindegy. Öltözés és még mindig van 1 óra a rajtig.
Mivel a marton óta beteg vagyok, nem sokat edzettem, így nem terveztem semmit: legyen 1:30 körül. Persze DrF tudja, hogy kell behergelni az embert, így egy jó sör reményében rajtoltunk el és azt már az elején éreztem, hogy a határon futok. Jól ment, tempós volt, vitt az adrenalin (mert más nem volt, ami vitt volna) és hagytam le az embereket. Láttam az OB-sek egy csapatát elől és valahogy nem akartak távolodni. Furcsa volt a pálya, mert egy szakaszon, a rakparton párhuzamosan ment az eleje (9,5 km) meg a mögötte jövők (7,5 km) elválasztás nélkül. Épp az első 3-assal egyszerre értem oda ahol ők fordultak mi meg mentünk egyenesen. Tudtam, hogy elrontottam, mert jó tempót mentem és vártam mikor jön a nagy-halál. 11-ig semmi nem jött, sőt felzárkóztam egy kisebb csoportra, akiket a Petőfi-híd előtt meg is előztem, majd a hídon ők iramot váltottak és mentek. Én a Lágymányosiig még nem kapcsoltam rá, de mivel még mindig bírtam az iramot, ott begyújtottam a rakétákat. 20 km-re már le is hagytam a korábban említett csapat nagy részét. Onnan már csak be kellett jönni....
A helyezés kicsit csalóka, mert bruttó idő szerint van (52.), nettó szerint 49. hely, ami 485 indulóból arányiban jóval hátrébbi hely, mint a NIKE-n. Erősebb volt azért ez a mezőny...
Csak 7 re értem ki. A térdem még fájt a hétvégi hegyi futás után. Átöltözés. Áron akkor jött be a második köréről Tamarával.
Egyből mentünk tovább. féltem a lábam miatt, de aztán megint olyan lett a végen, hogy rohanás, Áron kúrva jól bírta, pedig 3. köre volt és az első kettő se volt lassabb 22 nől azt hiszem.
Szóval mentünk egy jó húzós kört együtt. nem fájt a térdem.
Azóta nem voltunk futni, csak inni. De hétvégén Félmaraton szóval bepótoljuk. Pénteken lehet kéne futni egy kicsit.
Az idei utolsó margitszigetes Nike-futóklubon két körrel vettem részt. Az első egész jól ment, kár, hogy nem vittem magammal órát, pedig szerintem örültem volna az eredménynek. Ráadásul a hűvösebb idő ellenére egész sokáig ment köhögős-tüdőfájós epizód nélkül. De a második körön azért már jelentkezett, így nem is próbáltam az elsőnél jobbat menni.
SZÁMLÁLÓ: 10982 km (A 11 000. km keresi gazdáját.)
A gyönyörű őszi délelőtt szinte hívogatott futni. SZÁMLÁLÓ 10971 km
Lassan ideje lenne átgondolni a jövő évi maratoni versenyeket. Különösen, ha valaki esetleg, egy régen dédelgetett álmát szeretné megvalósítani és Stockholmban futná le a következőt. Mert nagyon fogynak a helyek és valószínű, hogy legkésőbb a hónap végére lezárják a nevezést. Stockholm, 2014. május 31. 12.00
És/vagy aki ennél exkluzívabb megmérettetésre vágyik, annak tudom ajánlani a következőt: Tromsø, 2014. június 21. 20.30
Szerda, 3-4 kört gondoltam. Az elsőn elmentem egy laza körre Tamarával és a Meskál ikrekkel. A másodikat is velük, de tempósan: 21:40 körül. A harmadik körre odaért Döme, vele egy 20:36-ra gyorsultunk. Ez elég is volt.
Utána az év utolsó Nike-Margitszigetes 1000 méteres (résztáv) futásán is részt vettem még búcsúzóul. Nem éreztem nagyon a hardcore-t, így lett 3:11 az ezresem.
Lassan véget ér a tanfolyamom, lényegében már csak a pénteki "bizonyítványt" kell csak kívárni és akkor búcsút vehetek Örebrotól egy időre. SZÁMLÁLÓ 10939 km
Ahogy Áron is írta, csodálatos időnk volt. Sajnos csak 3man jöttünk össze, de úgyis magányosan futunk. A táv 15, mert hogy ennél kevesebbért nem érdemes elindulni.... 10.re érkezés, öltözés, sétafika, melegítés, izgulás, hogy meg fogunk halni, mer meredek lesz. A terv szerint én Tamarával mentem volna együtt, de az első kaptatón elhagytuk egymást. A hosszú emelkedő után hosszú lejtő jött, ami jó is meg rossz is, mert a folyamatos trappolás annyira nem esik jól, meg van egy lejtőszög ami fölött már nem érzem magam biztonságban... Szerencsére össze jött egy 3mas boly 5-10 méteres távolságba egymástól előzgetve egymást, lejtőn, emelkedőn. A frissítő pont, nekem kimaradt, mert mire eszmélt a néni, én már elhaladtam. Amúgy nem is kívántam semmit, csak egy zsepi esett volna jól, mer ömlött taknyom.
Jött egy patak, amibe gondolkodás nélkül gázoltam bele, jó hideg volt a víz, és utána emelkedő jött, plusz fél kilónak éreztem a cipőket.
Megint méterről méterre hoztam be az előttem menőt, szeretem az ilyet. Kb a 12km-nél lévő széles hegyi kaptatón tudtam előzni, de olyan volt, mint amikor az érdi emelkedőn két kamion előz. Aztán jött az újabb hegy, és ott már nem bírtam tartani az előnyt. Maradt a 10 méter de szerencsére mindenki gyalogolni bírt csak felfelé.
Aztán megint lejtő, amin úgy mentek le a többiek, mintha lenne tapadásuk, és nem lenne bokájuk. Én az óvatosságot választottam. Így nőtt köztünk a távolság.
A mezőn 14 km nél próbáltam újra zárkózni, tüdőből bírtam, de comb izomból már annyira nem. csökkent valamit a távolság, de nem akartam már meghalni, plusz egy hely nem számít már első nem leszek :)
A vége előtt még egy patak. aztán beton út és cél. 1.19.
Nem volt frissítő a célban, ami elég érzékenyen érintett, mert jól esett volna egy kis gyümölcs. Áron épp mosta magát, aztán mentünk, vártuk Tamarát, és számoltuk, hogy hoppá harmadik csak lesz. ÉS az is lett, 1.31. beért sírt, aztán nem sírt.
Átöltözés után, már lett frissítő megettünk egy csomag mazsolát kb. Eredmény hirdetés, egy üveg sör, aztán kocsiba be. Én Tamaránál ettem egy kis rakott tésztát, nagyon jól esett. Aztán haza. Valamikor lesz még hegyi futás. Nov10 elméletileg egy félmaraton. És Nov23 Kinizsi száz, ha azt túlélem legközelebb jövőre veszek fel futócipőt :) Amúgy a jobb térdem gecire fáj. kicsit fel is vizesedett. SZÁMLÁLÓ: 10923 km
Okt 23-án elmaradt a Szerdai Nike futó klub, így azt találtuk ki, hogy futunk magunktól. Áron Prágába volt, így én lettem a szervező. Hegyre akartunk menni. És valamiért azt hitték én tudok jó kis utakat, de csak egy utat tudtam. amin egyszer mentünk Áronnal a 3mas határ hegyre (Remete, Mátyás, 3mas) Kedden buli volt, így komoly kihívást jelentett a felkelés. Áronék lakása előtt találkoztunk. Tamara, Ádám, Balázs, Marci, Orsi, meg még egy srác. Kék kereszt, és vonal. Mindenki egész jól bírta, de nem is mentünk olyan gyorsan. Aztán egy kanyart elnéztem, így kikerültük a Mátyás hegyet, Ádám viszont felfutott szerencsére telefonon tartottuk a kapcsolatot. Végül felmentünk a legtetejére a hegynek. Kis pihi, és indulás lefelé. Visszafelé felmentünk a Mátyás hegyre is, lefele Tamara törte az utat, én nem merek annyira száguldani lefelé. Mindenki jól érezte magát. és várják az ismétlést.
Azt kell mondjam, hogy az idei Pilisszentlászló totál ellenkezően sikerült, mint a legutóbbi. Najó, azért 1-2 hasonlóság volt, de lényegében minden megváltozott.
A tavalyi 12,7 km-es pálya helyett idén 15 km-el vártak minket. Az idő szép, esőnek nyoma sincs, így nem kell félni az anarchista futóktól, vagy a pályalezárásoktól sem. Az autó ugyanaz és Döme is. Az utasok viszont csak Tamara és Én. Hárman érkezünk. Nevezünk. Üldögélünk a napfényben és így jön el a rajt.
Tavaly eléggé izgultam a saras-csúszós pályán, most annyira nem. Nagy terveim nem voltak, mert tegnap kirándultunk Daviddal és Csabival, de azért elindultam az élbollyal. 8-9. helyen megyek, majd.....
....3 km-nél kicsúszik a talaj a lábam alól. Ez még földút (szerencsére), így csak a bal könyököm, jobb térdem horzsolódik le. Utána 4 km lejtő és frissítő pont. Mármint egy néni kosárkával. Lassan töltöget, osztogat. Én még jól jártam, mert sem előttem, sem mögöttem nem volt senki, de voltak akik rosszabbul jártak.
Itt még egész jó volt, egészen 11-ig. Követtem egy futót a távolban, majd kiderült, hogy eltévedtünk. Én visszafordultam, ő már nem hallotta, hogy kiabálok. Jött az utolsó emelkedő és a szenvedés. Látszik azért, hogy mostanában nem edzettem sokat (elég beteg is voltam még a múlt héten). Eléheztem, elfáradtam, lelassultam. Mögöttem sehol senki, már előttem sem. Így csoszogok be a célba. 1 óra 15 perc 00 mp. az idő. Kimostam a sebeket, próbáltam kaját szerezni, mert leesett a cukrom, remegtem. Majd az eredményhirdetést is megkellett várni, mert Tamara abszolút női 3. lett. Döme 14. én 9.
A futás egy kicsit háttérbe szorult az elmúlt napokban. Ez részben a sűrűsödő iskolai tennivalóknak volt köszönhető, ill. annak, hogy egyik-másik önvédelmi/bevetési edzés lett keményebb, ami után már nem maradt elég erő és motiváció futni is. SZÁMLÁLÓ: 10881 km
Még valamikor nyár végén a Futó klubból megkérdezték nincs-e kedvem menni. A Rókaűző futóversenyre, ami azt jelenti, hogy 12 ember átfut Kaposvárról Pécsre. 4 lány, 8 fiú. Mi végül 4 lány 7 fiú. jöttünk össze.
Pénteken nálam volt tészta party. Ott aludtak nálam a 4en. mivel kocsival mentünk. Reggel 4.30. kelés. 5.30. indulás. 8.30 érkezés Kaposvárra.
9 kor rajt. Én a 3. szakaszt futottam. 8,3 km 12% emelkedő a végén pedig 12% lejtő. 4,9 km emelkedő volt a 8,3, ból. Vicces volt mivel nem vagyok hegyi futó. 3. ként váltottunk a csoportunkban. 2-en megelőztek az emelkedőn, de ég és föld volt köztük, és köztem ők futottak, én haladtam.
Aztán magam is meglepődtem, hogy 35 perc alatt sikerült beérnem. Nagyon boldog voltam. Utána mentünk tovább kocsival. A többiek szakaszszállító buszokkal.
Végül Pécsen a Dóm mellett volt a befutó. Annamarinak kellet futnia, egy 3,2 km amit sikerült 11,36 alatt teljesítenie 5. ként ért be összesítésbe.
Nagyon izgultunk az eredmény hirdetés előtt. mivel 4x volt újraindítás nem tudtuk, hogy mennyi előnyünk maradt. Végül a mi nevünk hangzott fel először, és felállhattunk a dobogó 3. lépcsőjére.
3. hely 5óra 41perc 85 km ElőRUNgúak 2.hely: 5.ó21.perc Kaposvár 1.hely 5.ó09.perc Tiszújváros. Nagyon jó verseny volt, gyönyörű tájakon, kicsit UB utófeeling.
Egész nap szakadt, de Áronnal délután lebeszéltük, hogy megyünk. Amikor kiértünk akkor is esett. Kértünk a Nike buszból új cipőket. Hosszú ruha. Irány az első kör, amit eléggé meghúztunk, Aztán Dáviddal mentünk a másodikra. amiben sikerült belelépnem egy gödörbe, így a kapott cipő és a ruhám is fúl saras lett, Plusz másnap kicsit éreztem is hogy fáj a sípcsontom. Amúgy minden OK-volt. utána Áron szülinapozás következett.
Még szeptemberben elkaptam egy jó makacs torokgyulladást, ami hetekig lenullázott. Múlt héten terveztem, hogy újra kimegyek a szigetre, de akkor a borongós idő elvette a kedvemet, így egy héttel eltoltam a dolgot. Most szerintem kiegyeztem volna azzal az idővel, ugyanis szakadó eső és erős szél volt a tegnapi menü. De már jó előre felhergeltem magam a dologra, szóval nem volt megállás, cuccokat a táskába, kapucnit fel és indulás. Később értem le, mint Döme és Áron, ezért ők már az első körüket futották, mire én nekivágtam. Másodikat együtt mentük. Nehéz volt ilyen időben. Nem tett jót, nem is esett jól, de azért mégis jó volt több hetes punnyadás után újra nekilendülni egy körnek. Nem hiányzott egy második. Viszont az elképesztő volt, ahogy a fiúk maraton után pár nappal a második körüket futották. Hatalmas formában vannak, amit ebben az évben végigcsináltak, az minden elismerést kiérdemel. Így tovább!
Mi tegnap a megszokott szerdai futásra készültünk. Persze az időjárás kicsit máshogy gondolta, így kedden és ma (csütörtökön) is szép őszies idő van, de tegnap fekete fellegek kavarogtak egész nap az égen és csak ritkán állt el az eső is.
Azért kimentünk a szigetre és kivételesen kértünk teszt cipőket. Ennek két oka volt. Teljesen új, tiszta cipők érkeztek a teszt-buszba, illetve nagy víz és sár volt és jobb, ha nem a saját cipőnk lesz mocskos :)
Az első kör tempós volt, de nem vittünk órát. A második egy kicsit szenvedősebb volt már, előjöttek a maraton utáni fájdalmak itt-ott, de azért rossz nem volt. A cipők amúgy kicsit kemények, de jók voltak, lévén vízlepergető, téli modellek...de amúgy semmi extra.
A tanfolyam legnehezebb vizsgája után jól esett kiszellőztetni a fejem és az izomlázamra sem ártott rádolgozni egy kicsit. Gyors ma sem voltam, de nem is volt cél. SZÁMLÁLÓ 10830 km
Régi adósságot törlesztettem most. 8 évvel ezelőtt, 2005-ben, futottam az első félmaratonomat és egy ideig nem izgatott a maraton gondolata, de végül azért mégis megérintett a szele és Döme tavalyi futása után már hajtott a vágy, hogy legalább egyszer nekem is legyen ilyen. A cél viszont nekem (és kövezzetek meg nyugodtan ezért, de) nem csak a maraton teljesítése volt. Amit én szerettem volna, az a maraton teljesítése egy jó idővel. Erre az idei nyár tökéletes volt, mert sokat futottunk, jó formában voltam és így szeptemberben be is neveztem. Már nem volt visszaút. Persze maratoni tervek ide, vagy oda, az elmúlt két hétben jól megfáztam és ez nekem a tüdőmre szokott menni. Hiába minden, antibiotikum, vitamin az utolsó héten, csak nem akart múlni a köhögés, de nem érdekes, azért is megcsináljuk!
Korán keltem, még senki nem volt ébren, kisurrantam a lakásból, hogy ne kelljen senkivel beszélgetni. Semmi kedvem nem volt hozzá. Idegesen sétálgattam fel-alá a Keletinél. Vártam Dömét. Nem késett, én érkeztem csak hamarabb sokkal. Kóválygok, közben DrF-el beszélek telefonon a tervekről. Hallom a hangján, hogy kicsit aggódik. Mi a terv? 3:20 és 3:40 között bármi. Titokban egy hete még a 3:15-öt számolgattam, de a tüdőm még nincs rendben, a B terv, hogy legalább Dömével beérjek. "Ha 1:40-en belül vagy a féltávnál, akkor már elfutottad"... Tudom-tudom.
Megjött Döme. Gyors McDonalds...szar kaját választottunk. Mostmár mindegy. Menjünk. Döme sem nyugodt, nem érzi a rock and roll-t. Öltözés, majd kis léleknyugtató beszélgetés a NIKE busznál. Hoppá. Lassan rajt. Menjünk. A 3-as rajt zónából indultunk. Ez a 3:30-as maratonos - fehér lufis - emberek mögött volt vagy 50 méterrel. "Kövesd a fehér lufit Döme! He-he.", majd rajt.
Csak lassan, nyugodtan. Ez nem félmaraton. Ez járt a fejemben. Kicsit el is érzékenyültem, így a könnyek között csak annyit láttam, hogy elsuhan mellettem a fehér lufi.... Majd biztos utolér a 25-6-nál. Ott kell majd vigyázni nagyon, Pali is azt mondta. Opera. Deák-Ferenc tér. Pesti rakpart először. Ez volt 7 km. Még hatszor ennyi, de jól bírom. Vajon mennyi lehet az idő? Ott van elől a piros lufi... Az 3:00-s maraton.....Az nemjó.
12 km az ELTE-nél. Innen indulnak a 30-asok. Itt vannak még? Nincs senki. Mindenki elment már. Akkor mégis jó lesz ez a tempó? A Halász utca az jó, azt a részt szeretem, odáig jussunk el. 18 km. Kezdem érezni, hogy fáradok. Fáj a combom, nyom a jobb cipőm, keményednek az izmaim. Ezt az érzést csak 21 km fölött szerettem volna érezni. 3 km-el korábban jött. Majd féltávnál megnézem az időt. Nincs óra. Nem érdekel. 22-23. Ide terveztem az ISO-gélt. Még sosem próbáltam, most kéne kipróbálni. Nem kívánom. A gyomrom nem kér semmit. Végre látom Dömét! Megörülök, benyomom a gélt, leöblítem vízzel, nem is emlékszem rá. Hosszú a pesti rakpart. Ez a legrosszabb rész, Pali is mondta, itt kell okosnak lenni és ezután jön a Margitsziget, a magas Margit-híddal. Oda kell még tartalékolni. A hídon Kata vár, ő vesz észre engem, de mosolygok! A sziget párás, csúsznak a falevelek, keskeny a pálya. Innen már csak az emelkedőket számolom. Van még egy a hídnál, egy a nyugatinál egy pedig a Hősök-tere előtt. A híd előtt kólát iszom, megyünk le a hídról. 1 megvan. Harangoznak. 34 km. Dél van? Az 2,5 óra. 1 órám van beérni. Irány a nyugati felüljáró. Előtte kis lassítás, fel a hídra. Már nagyon fáj a lábam, de fejben meglepően ott vagyok. Ha valaki odakiabál, hogy "Allez", még odamosolygok, de belül szenvedek. Még egy utolsó emelkedő. Itt lettem rosszul a NIKE-n, szóval csak óvatosan. Már csak egy szigetkörnyi a táv. Ha a ligetben leszek, akkor már nincs sok.
A ligetben jött az első fordító. Ez hosszú lesz, de ha megvan, utána már csak egy fordító van. Itt már eléggé szétesett a mezőny. Néztem a szembejövők rajtzónáit, szinte csak 1-es volt, meg néhány 2-es. Hol lehetnek a lufisok? Furcsa mód a nyugatinál leelőztek páran, de itt már mindenki kivolt, így inkább együtt szenvedtünk, szinte senki nem hagyott le. Mindenki szurkolt, mikor egyedül voltam a környéken akkor is. Hajrá. Nagyon jó vagy! Jól csinálod! Itt már nem kell tartalékolni. Nincs is miből. 41,5 az utolsó méterek. Sorfal, taps, majd a célegyenes. Az óra: 3:11:24. Micsoda? Még 100 méter. "Botlik Áron. Micsoda mozgással jön!" Beérek. Kocsis Árpád velem is kezet fog. "Elégedett vagy az idővel?". Nekem ez az első. Persze, hogy elégedett! Megcsináltam.
A nettó idő: 3:09:53. 140. férfi lettem a 4900 indulóból.
Leszenvedem a chip-et, lefekszem a fűbe. Nem jó. Állni jobb volt. Felülök. Lefekszem. Felülök. Lefekszem magzatpózba. Így jó. Csorognak a könnyeim 10 percig. Fél órával később már tudok inni. Enni nem kívánok semmit. Öltözés után mindenki haza vágyott, ahogy én is. Lefürödtem és a sörözést már csak este pótoltuk be. Furcsán járunk. Reggelre mindenem fáj.
Eljött a nagy nap. kb fél éves felkészülés után újra rajthoz állunk, és végre Áron is rá szánta magát kb 10év futás után, hogy lefussa, a maratont.
Szombaton szokásos tészta party volt. fiúk lányok. Sör, víz, saláta, tészta. Befutó utáni találkozó helyszín egyeztetés. aztán 5-6 felé haza.
Vasárnap reggel. 8kor találkoztam Áronnal a Keletinél, hogy eszünk egy hamburgert, kólával krumplival. De mivel a Burger King zárva volt, kénytelenek voltunk MC-be menni. Ahol sajnos nem volt rendes kaja. Így megehettem életem első rossz MC- burgerét.
8.30 kor már bent ültünk az öltözőbe. Bennem végig volt, egy fura érzés, tudtam, hogy megtudom csinálni, de valahogy mégis úgy éreztem valami nem stimmel. izgultam. Caesar is befutott leadtuk a cuccot. Bálint kikérte a cipőjét. Mi Áronnal bemelegítettünk. és beálltunk 9.20. kor a rajtzónánkba. 3. Közepén álltunk kb.
Aztán 1,55 kor átmentünk a kapu alatt. elköszöntünk egymástól Áronnal, és mindenki megkezdte a maga is útját.
Lusta voltam, és feledékeny, elfelejtettem, átállítani a Band-em. ezért amikor azt hittem 4.50- 5.00. között futok kiderült, hogy valójában. 5.20. -5.30.cal megyek. szerencsére a 2.km környékén kiderült, így pont jól jött ki. Ne futottam el az első 2. km-ert és folyamatosan tudtam gyorsulni.
Jól érzetem magam.
10km környékén frissítettem először.
Apa jött néha mellettem bringán, mondta az infókat. Áron merre jár, hogy a 3.30. lufi, mennyi még a Frissítő, hol jár az eleje.
Végig jól érzetem magam egészen a 27. km-ig onnantól jött a válság. Margitsziget. Áldom a napot, amikor Áronnal elkezdtünk oda kijárni futni. mert ismertem mind a két emelkedőt, és utáltam is őket.
Annyira kész voltam ott, hogy a frissítőnél sétáltam és két pofára ittam, ettem. aztán mindig tapadtam valakire, és mindig sikerült leelőzni. rakparton kb 150m-re meg tudtam közelíteni a 3.30. as iramfutókat. de sziget után, már nem láttam a lufit, és nem tudtam mennyire vannak, és amúgy is próbáltam 95% futtatni magamat.
A Nyugati felüljáró nem volt olyan rossz, mint tavaly. Viszont a West- end Frissítő hiányzott.
Ligetben keringés, viszont nagyon nem. Az volt a jó, hogy láttam előttem a Meskál Ádámot, és tudtam, hogy előtte akarok beérni a célba. Folyamatosan közeledtem, és az elmérés miatt betoldott dordulónál, már ott voltam mögötte.
Jött az utolsó 500m.-er Volt egy ké pólós srác akire tapadtam, aztán ott hagyat, amikor be gyújtottam a rakétákat, majd a cél egyenesben vissza előzött. Neve: De Longueau, Cédric. Láttam az órát 3.37. 57, 58. stb. Bemondták a nevemet amikor beértem lekezeltem a főszervezővel, meghajoltam az érem osztó lány előtt majdnem meg is öleltem, de aztán ne úgy jött ki koordinációs problémák miatt.
Aztán a chip levétele. ez valami új szokás a befutásnál leadni, mondjuk szervezés szempontjából megértem.
Aztán irány a megbeszélt hely Áron már ott várt. Bálint is. ittam 3 pohár vizet, egy citromos gösser, banánt, mident ettem a mi a zacskóban volt. nagyon éhes voltam. Apa is oda jött. le masszírozta a lábam, szerintem ez nagyban hozzá járul ahhoz, hogy úgy ahogy tudok járni. Fáztam melegem volt. de megcsináltam megint.
És még legalább 20x megakarom. Ezt határoztam el. A 27. en futottam először és a 47. en akarom abba hagyni. 47 évesen talán még menni, fog majd húz a fiam, lányom, na meg az, hogy végre meg előzzem ÁRONT ! :)
4 nappal a maraton előtt egy laza 10 km -ert futottunk az idő nagyon jó volt megint. Az izgalmon kívül, ami a maraton miatt van, gond nem volt.
Ha csak nem az, hogy Csütörtök reggel 4 re értem ágyközbe,. és 7kor keltem. De ez megint más történet, reméljük, nem lesz rossz hatással a maratonra. SZÁMLÁLÓ: 10736 km
A 30. félmaraton versenyem, egy igazi meglepetés.
Kicsit azt éreztem, hogy minden más fontosabb a mai versenynél. A holnapi születésnapok előkészületeibe cipőkanállal sikerült a versenyt is beleszuszakolni. Igazán nem panaszkodhatok, hiszen végül is maradt 30 percem parkolóhelyet keresni, átöltözni, végigállni a 10 perces sort a klotyóhoz, bemelegíteni stb. Így a szokásos para gyakorlatilag elmaradt a verseny előtt. Az elmúlt hetekben, viszont sokat gondolkodtam, hogy én miért nem nézek soha úgy ki a célban, mint Aneron szokott? Talán azért, mert nem hajtom eléggé ki magamat? Úgy döntöttem, hogy most én tanulok tőle, végül is egy próbát megér. Szokásom szerint a leghátsó sorok egyikéből, de olyan tempóban indultam el, hogy beférjek 2 órán belül. Fergeteges érzés volt csak előzni az egész verseny alatt. De végig ott volt bennem az aggodalom, hogy nagyon keserves vége lesz ennek. A pályát jól ismertem, hiszen ezen a versenyen harmadszorra futok és az elmúlt hónapokban a táv középső felén edzettem. Ez tényleg verseny volt, nem a város épületeire rácsodálkozó, az őszi színekben gyönyörködő örömfutás, hanem küzdelem az idővel, a testemmel és a féltáv után rendszeresen jelentkező szúró érzéssel az oldalamban. Ezt már nagyon-nagyon régen nem éreztem. Minden egyes km-rel éreztem, hogy talán teljesíthetem a célom, de ahhoz végig bírni kell az iramot. 17-nél értem utol a 2:00-ás emberünket, ami egyfelől a "mégis meg lesz" érzést váltotta ki, másrészt viszont teljesen szétestem és alig tudtam tartani vele a lépést. Egy bő km volt, mire összevakartam magam és meg tudtam közelíteni a korábbi tempót. Elérni már sajnos nem. Most nem mosolyogtam 18-nál. Sőt, az időnként hozzám szólónak is alig tudtam válaszolni. A vége szokatlan volt, mert egy beltéri atlétika pályára futottunk be és ott volt a cél. Ott pedig pontosan úgy néztem ki, ahogy derék Aneron szokott; annak minden szín- és hangeffektusával együtt. De sikerült: 1:5759.
SZÁMLÁLÓ: 10725 km Sok sikert a holnap rajthoz állóknak! Gondolok rátok és nagyon drukkolok nektek!
Nem tudom milyen halálos kór támadta meg a BSI szervezőit, de az biztos, hogy kényszeredett vigyorral az arcukon rajzolták be, a sikertelen hitelesítés után, azt a 8. fordítót, amellyel ténylegesen 42.195 m-es lett a pálya. (A szűk kanyarokat nem is számítva)
Igen, ott 41,5 km-nél van egy ajándék U-turn! De most komolyan. Aztán még csináltak egy videót is, ahol épp hitelesítenek és az AIMS igazgatója félreérthetetlen grimasszal az arcán kiszámolja, hogy nincs meg a kellő táv és így kéne bele még egy kis kanyar. Ja, és azt mondja a csávó a videóban, hogy a fordítók közkedvelt helyei egy futóversenynek (???) és, hogy a futók szeretik (???).
Hát én már a videó közben is sírógörcsöt kaptam. Ja és még egy apróság: Dömének igaza van és a leggyorsabbak a 21. km-nél épp a záróbusszal és a leglassabb 8 km-esekkel fognak futkározni. Ezt amúgy hogy képzelték kivitelezni?
Mi is egy 10-est nyomtunk a szigeten ma. Lazább tempóban. Az a gond, hogy a formámat tekintve nem tudom milyen tempót diktáljak majd vasárnap....van egy 30-40 perces idő ablak, amiben bármikor beérhetek, ez az adott helyzettől fog függeni és mivel nincs rutinom... passz.
Nagyon úgy néz ki, hogy inkább óra nélkül fogok menni és ami a csövön kifér, az lesz a tempóm :)))
(Ma már csak gyümölcslevezés volt nekem futás után)
DrF, a kirándulás sem kutya ;) Mivel én még nem érzem magam sokkal jobban, így kicsit izgulok a maratoni edzettségen, de remélem a rápihenés inkább segíteni fog, mint sem hátráltasson.
Cserébe én is kirándulással készültem (lélekben). A Csóványos északi "falát" másztuk meg ma reggel. 6-kor indultunk Királyházáról, így elég hamar értünk körbe, ráadásul a reggeli erdő üres volt...legalábbis ember nem volt benne, de annál több szarvas, akik bőgtek is. Mi nem.
A félmaratonok meg jól hangzanak. Remélem együtt indulunk majd rajtuk :)
Épp mikor már kezdtem terveket szövögetni, megint jött egy hullámvölgy, hetekig nem volt semmi energiám futni. Azért kirándultunk közben többet is, de edzeni képtelen voltam. Ma sem ment jól, de legalább ment. Még van egy-két félmaraton az idén, amit szeretnék megcsípni...
Nem sokat futottam múlt szerda óta, mert a hétvégét az Alacsony-Tátrában töltöttük, szerdára meg elkezdett bujkálni valami a tüdőmben és bármit jobb ötletnek tartottam, mintsem hogy 5 fokban futkározzak. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem kísérem figyelemmel a blog alakulását. Örülök, ha nő a számláló értéke, szóval hajrá-hajrá! Én még a hétvégén beszeretnék szállni pár km-el, meg egy lazább szerdai kocogással, aztán itt van már a nagy nap :)
Szóval! Volt egyszer egy Velencei tó kerülés, meg három sziget kerülés.
Szept 22 a Föld napja ezért mi elmenetünk vonattal, vidékre futni. A forgalmim lejárt így lefelé teljes Áron utaztam, de visszafelé már INGYÉ!
Reggel 9 kor alig lézengett valaki a parkolóban, én maximálisan kialavatlan voltam.
Az idő melegedett, a nép gyűlt. Kb 300-an lehettünk mire elindult a verseny. Maraton felkészülésnek szántuk, így 5 perces ezereket terveztünk.
Mivel jólesett így lett belőle 4.50. Áron Pákozdnál ott hagyott minket (Maty, én) Mi tartottuk a tempót. Dinnyés- PomázPákozd szakasz kicsit meleg és unalmas volt. Bálint végig jött bringával mellettünk, bár egyszer elesett :)
Az utolsó 2km már nem esett jól, de láttam Nórit magam előtt, és jó volt, lassan, de csökken a táv köztünk, aztán a végére még jobban elfáradtam, így nem tudtam utolérni, de kb 1 perccel maradtam le tőle.
A végén iszonyat mennyiségű kaja volt. Nagyon jó volt.
Szerdán még minidig a szeptemberi álom kórban szenvedtem, így amikor leértem úgy éreztem egy kört se tudok le futni. Áron mondott 3mat, így 3 lett.
Ja és megint csapatban futottunk. Tamara, Anna, Ádám, Balázs, Caesar, Áron, Én. gyorsuló 3 kör. Nincs mit rajta túlbeszélni jó volt nagyon.
utána gyúrás :)
Azt mindenki el, most nem volt alkohol... 28+15=43 SZÁMLÁLÓ: 10641 km
A Velencei-tó körbefutását annyira nem kell bemutatni, a BPR tagjainak fele már részt vett egy ilyen futáson és megnyugtató volt, hogy egy oszlopos tag Dávid is részt vesz, így nem fogunk eltévedni sehol. Persze, ahogy mostanában egyre gyakrabban szokott lenni, végül nem minden alakul úgy, ahogy elterveztük.
Kezdve attól, hogy az autómentes nap lévén elvetettük az autós levonulást, bár ennek okai között az is szerepelt, hogy a bicikliszállítás a vonaton ingyenes volt a héten, illetve névre írt forgalmival az utazás is, így egész olcsónak ígérkezett az összköltség. A vonatra várva állt csak össze a kép, hogy Döme forgalmija lejárt, Dávid beteg lett, Bálint elaludt, de végül így is összejött egy 5-ös társaság, aki elindult lefele a 8:00-s vonattal (Kata, Anna, Döme, Matyi a futóklubból és én), majd később Bálint is csatlakozott.
Nem sok futót láttunk a vonaton. Valójában egyet sem és habár megvárta a rajt a 9:00-s vonatot is. Sokkal inkább autóval jött mindenki. Átöltöztünk, melegítgettünk és a rajt előtt már kb. 150-170 autó volt a parkolóban. Ott volt a Kispesti boxklub Öcsibácsival (bárki is legyen az). Mondanom sem kell, hogy az ő frissítő buszuk száguldott el mellettünk 100-al 10 cm-re, de hát, akinek cipóra verik a fejét minden héten, attól több kultúrát aligha várhatunk. Ja meg Koko is eljött és népes holdudvarral együtt futotta végig a távot.
A szervezők nem ígértek túl sok frissítőt, meg szervezést, de a várt 50-60 ember helyett több, mint 300 induló volt, így volt elég vállalkozó is, hogy frissítőpontot csináljanak, ráadásul a közösbe adakozós módszerrel rengeteg víz, kóla, süti, pogácsa, banán és egyéb finomságok álltak felhalmozva. A vasárnapot 28 km futással tölteni nem mindenkinek tűnhet jó szórakozásnak, de csupán jószívből frissítőpontot üzemeltetni még annyira sem tűnik értelmes dolognak....Köszönjük mindenesetre a sok segítséget!
Ez egy 2/3 maraton. Nem versenyként kell ránézni, hanem egy edzésnek, de ez sajnos annyira nem egyszerű néha. 5:00-s ezreket tervezett Döme és Matyi is, így velük indultam. 3-an futottunk Kata meg kísért bringával. 10-11 km-ig tartottuk a 4:50-es tempót, ahol aztán utolért minket Bálint, ráadásul a bátyám és a felesége is épp arra karikáztak pár percre, így 1 km beszélgetés után szétdobtuk a két kísérő között a vizeket és elkezdődött a robbantás.
Pákozdig nagyon könnyedén ment a dolog, ott elrontottam egy kanyart (követtem a bicikli utat) így sikerült beletennem +350 m-t a körbe, de ez itt cseppet sem zavart. Dinnyésig még ment a tempó, itt kezdtem érezni, hogy fáradok. A vége kicsit kemény volt, de nem futottam széjjel így sem magam. Az idő 2 óra 4 perc körül volt. Aztán nagyon hamar jöttek a többik is, hiszen ők sem bírtak a vérükkel :)
A maratonon még türelmesebbnek kell majd lenni és akkor reméljük nem lesz baj. Összességében így 4:30-as ezreket mentem, ami a féltáv előtt a 4:50-et, utána a 4:10-es átlagot jelenthet...kb.
Egy óra pihi, vonat és a Vérmezőnél egy sör volt még a jutalmunk, na meg ma reggelre egy hátfájás...
