Jövőre Kinizsi, és utána talán újra Iszinik...
Igen, hosszú nap volt a versenyt megelőző Péntek. reggeltől meló rohangászás, este modell pálya telepítés 3 órán keresztül. majd haza esés kaja alvás,
Cuccok Áronnak napközben oda adva, Zsolt hozza majd Dorogra Dáviddal együtt.
Reggel 4.40. kelés. Állomáson várakozás.
Érkezés. Egy üveg kóla beszerzése.
7.30. rajt. Elindultunk Áron diktálta a tempót. De nem volt gyors, beszélgettünk, hülyültünk végig. Tényleg fura volt, hogy sokan leültek enni, pihenni, de lehet pár kilométert nyertem volna vele este, de nem ezen múlott a siker.
Én azt se tudtam merre járunk. Áron vágta a dolgokat, csak csodáltam a tájat.
Aztán kezdtem érezni talán olyan 30-40 környékén, hogy aha valami hólyag lesz a lábamon, de mindegy. cipőt nem veszünk le!
Faltuk a kilométereket. Aztán talán a Getén felfelé kezdtem érezni, hogy valami nincs rendben. fent már le kellett ülnöm, fölfelé párszor megcsúsztam, fáradtam.
Dorogra már úgy értem, hogy már csak egy maraton van hátra, de sokkal keményebb lesz, mint az első 40 volt.
Cipőt nem cseréltem 50-50%. Így utólag. Leves nagyon jó volt.
Elindultunk 3masban. már kezdtem küzdeni a lábammal, de betonon annyira nem volt gond.
Aztán mentünk fel a hegyre.... Az egyik lépésnél szét durrant a sarkamon lévő hólyag. Hát kellett erő, hogy talpon tudjak maradni, egy pillanatra elöntötte az egész lábfejem a fájdalom, zsibbadt, égett, lüktetett, de aztán enyhült.
Mivel csúszkált a lábam a cipőbe, nem csak hátul alul is úgy érzetem, hogy hólyagos a lábam.
Aztán egy idővel (70.km )annyira eluralkodott rajtam a fájdalom, és úgy éreztem, hogy minden lépés plusz energiát igényel, hogy olyan helyre lépjek a sziklás terepen, ami nem a fájós talprészemhez ér, ami igen csak kivitelezhetetlen dolog volt.
Áronék mentek elől én pedig egyre inkább kezdtem össze omlani, tudtam, hogy meg tudom csinálni, de egyszerűen nem tudom tartani a tempót, mert nem tudok olyan gyorsan lépni.
Az Áron által is említett cukor bomba után, és hogy Áron átkarolva húzott, kicsit javult a helyzet, de kb 3kmig tartott. Jó mert nagyon régen, voltam ennyire erőm végén. És főleg azért adott jó leckét, mert nem lehetett csak úgy kiszállni el kellett jutni a 81km ig.
Minden elismerésem Ároné, és Dávidé, hogy bírták ezt a lassú tempót, mert ebbe is bele lehet merevedni, vagy görcsölni, és leginkább őrülni. Rossz volt, hogy tudtam, hogy miattam megyünk így,és nem tudok tenni ellene semmit.
Pilisről lefelé még rosszabb volt, mivel a súly előre került ahol igazán fájt a lábam.
Aztán 3km a mérő pont előtt 00.30. kor hívtam apukám, hogy akkor én most haza mennék :)
Mint mindig, most is egy szó nélkül mondta, hogy jön!!
Ez a 3km volt a legrosszabb. tudtam, hogy utána vége,de az istennek nem akartunk oda érni.
Leültem a padra, Apa már ott volt. Áronék ettek. Dávidnak oda adtam a menet levelet, hogy fejezze be és a saját szakasziért, amiket ő teljesít gyűjtse be a pecsétet, mert megérdemli, aztán majd elosztjuk a végén, vagy nem tudom.
Beültem a kocsiba. és félig aludva, félig a bánattól letörve mentünk haza.
Otthon cipő le, sarkakon holyag, talpon semmi,de nem tudok hozzá érni. Reggelre 2 nagyobb hólyag a jobbon, egy a Balon.
Egy élet átgondoló túrának is szántam ezt a 100 km-ert, nem sokat gondolkodtam, talán csak akkor amikor már lemaradva Áronéktól némán mentem az erdőben. Nem világosodtam meg, és nem találtam ki, hogy mihez is akarok kezdeni. De azért eldöntöttem ezt- azt... :)
Ha lesz egy jó cipőm, és többet kirándulok. újra megpróbálom!
Hétfőn Áron volt a sofőröm jártunk erre arra, és hoztunk ezt azt a segítőknek...
Mikor adjuk át?
SZÁMLÁLÓ 11342 km
Én már kinéztem a következő megpróbáltatásokat :)
VálaszTörlés