Igaz, már régen beneveztem a Tudás Útjára, de a felkészülésről valahogy megfeledkeztem. A 0 Ft-os nevezési díjat nem hagyhattam kárba veszni, hát muszáj volt elindulnom. Igazából az is motivált, hogy ha nem egy versenyről lett volna szó, akkor nehezen vettem volna rá magam a mozgásra, no és aneron hétközbeni telefonja is kellett.
Felkészülés nélkül nem sokat vártam magamtól, és igazam is lett. Óvatos tempóban indultam, de nem voltam elég türelmes, és 13-14-nél kicsit nekiindultam, nem kellett volna. Én voltam az ember, aki hídra ment fel, de roncsként jött le. Elfogytam, cukorszint sem volt oké, a 20. kilométerbe bele kellett sétálnom. Aztán a népligeti Ericsson előtt megindultam, hogy legalább az utolsó km-t fussam. Nem élveztem.
A verseny közben kidolgozott vadiúj felkészülési módszerem (jelesül, hogy a táv első felét tekintem kilométergyűjtésnek a második feléhez) így csúfos kudarcot vallott.
2.05 körül csoszogtam be kevéssé acélosan. Sebaj, nem bánom hogy mozogtam egyet, és a sörök is jól estek utána. A sárga staff-os póló meg egyenesen csodálatos (gondolom addigra elfogytak a rendes pólók).
SZÁMLÁLÓ 11068 km
Én azt gondolom, egyáltalán nem voltam "rendes" pólók, így a maradék STAFF-osokat osztották ki, amíg a készlet tart alapon.
VálaszTörlés