Egészen félelmetesen gagyi ahogy megy. Mintha most kezdeném elölről, és nem a harmadik ezresemet... Kicsit nehéz megemészteni minden futás után hogy ez a képtelen mennyiségű befektetett meló ennyire elég...
Megszakadt a 15 hónapig tartó szép sorozat: szeptemberben nem lesz meg a 200 csak 182, a sérülés keresztülhúzta a számításaimat.
SZÁMLÁLÓ 35339 km
Már előtte is éktelenül szarul ment, úgyhogy őszintén meglepett, hogy az egy hét kényszerpihenő még plusz ennyire vissza tudott vetni. Lassan úgy érzem, ahogy töménytelen lefutott km után csatakosra izzadva a hidegben gyökkettővel poroszkálok, hogy ennél már nincs lejjebb.
De még nyomom. Ma is felkeltem, nekiálltam, és teljesen tönkrement testtel de lenyomtam a mait is.
Vannak pozitívumok is.
1. Az új vérnyomáscsökkentő úgy néz ki nincs negatív hatással az edzésre.
2. Az achillesem teljesen rendben van.
3. Nem kicsi új rekordot értem el ma. Pályafutásom alatt ötödször értem el a 2000 km-t egy naptári évben, de ilyen korán még soha. Nagyon nem. A kegkorábbi 3 éve október 27-ére esett, most majdnem egy teljes hónapot faragtam belőle. Szóval egy nagyon hosszú versenyben önmagammal most átvettem a vezetést, és ha a sérülések elkerülnek, meg sem állok az új éves rekordig.
SZÁMLÁLÓ 35329 km
12 fok, szél, időnként eleredő eső, gyönyörű pálya, mi hiányozhat még a tökéletes futókörnyezethez?
A bárányok.
Visszatértek.
A lábam már egy majdnem teljes értékű edzést bírt, bár még mindig nem merem terhelni, felfelé csak araszolok.
Hogy miért szakad rúlam mégis a víz ebben az időben és ennél a tempónál, már nem is firtatom. Lassan már alig van bennem valami ami működik, legfeljebb ez is felborult a nyáron. Csoda hogy kint vagyok minden héten 4-szer, csoda hogy többet futok mint eddig bármikor, erre a mostani sérülés emlékeztetett leginkább. Most örülök neki, hogy ez a futás összejött, és nem volt rossz élmény.
SZÁMLÁLÓ 35319 km
Miután végigszurkoltam élőben Kipchoge világcsúcsát, nem volt nehéz motivációt találni hogy elinduljak edzeni. Most nem esett annyira jól mint tegnap, szenvedősen és féloldalasan csoszogtam, nem mertem még igazán terhelni, de bő 5 km-t bírt ma is gond nélkül szerencsére. Szakadt rólam a víz, szép meleg őszi nap van, no de ennyire azért nem...
Megint van honnan felkapaszkodni.
SZÁMLÁLÓ 35310 km
Rendesen lerobbant a lábam múlt szombaton. Két nap intenzív sántítás, újabb két nap enyhébb, aztán menni már tudtam csütörtökön. Gondoltam, egyszer az életben türelmes leszek és kivárom míg meggyógyul. Ma teszteltem 3 km lötyögéssel, sikerrel. Úgy néz ki rendben lesz.
Kedélyállapotom és vérnyomásom megsínylette az egy hetes kényszerpihenőt, másfél éve nem hagytam ki ennyit. Annyira jól esett ma a kis kocogás, hogy nem is hittem el. Mint egy hűvös, nagy pohár víz a kánikulában, olyan érzés volt hogy újra mozoghatok.
SZÁMLÁLÓ 35305 km
Bár azt hiszem legkevésbé a sok ember hiányzik az életemből, ha valami hülyeség történik a városban, szarul érezném magam ha nem lennék ott. Ha Stockholm Halvmaraton, akkor nem maradhatok otthon.
Rettenetesen rosszul rendezett verseny. Sorok, tömeg mindenhol, összenyomorítva egy szűk területen. Ráadásul már a rajt előtt szarrá áztunk, a menedéket keresők és az utcán öltözők (nincs öltözősátor) pokoli egyveleget alkotnak.
Igyekeztem kimaradni amiből csak lehetett, és valahogy elkerülni a pánikot. Valahogy elintéztem mindent amit ilyenkor kell, leszámítva a ragtapaszokat a mellbimbóra, azt elfelejtettem.
Az órámat is elfelejtettem. Sebaj, úgyse akarok rekordokat dönteni.
Igyekeztem belőni egy olyan tempót, amitől nem leszek rosszul, de azért ki is hajtom magam. Elég jól sikerült, igazából nem volt gond. Feszegettem a határokat, amikor viszont azt éreztem hogy túl sok, még időben igyekeztem visszavenni.
Belül vigyorogva hagytam el azt a kultikus helyet, ahol 4 évvel ezelőtt orbitálisan nagyot tanyáltam egy nejlonzacskóban. Most nem volt zacskó.
Az eső és a hűvös igazán csodás volt. Mikor elállt, és esetleg a szél is, rögtön nehezebben ment, aztán amikor jött a víz meg a hűvös megint, akkor erőre kaptam.
15 körül éreztem komolyabban hogy ez így nem fog menni, egy kicsit visszább kell vegyek. Féltem hogy túltoltam, de végül sikerült összerakni magam a 17-19-ig tartó uccsó nagy emelkedőre.
Már kezdtem elégedett lenni magammal, órám ugyan nem volt de a Slussen-i óra alapján próbáltam számolgatni hogy akár meg is lehet 1.50-en belül. Ekkor történt a baj. Frissítettem még egyet - mi a fenének, nem tudom, de ekkor már nem volt nagyon tiszta a tudatom, csak mentem előre -, ez jól kizökkentett, a pulzus is felszaladt, és ezek szerint a mozgásom is széteshetett, mert irgalmatlan fájdalom hasított a bal vádlimba. A lábam alig tartott meg, én meg kétségbeesetten sántikálva próbáltam megállapítani, hogy mi a fasz. Nem törés, OK. Nem görcs. Nem szakadt el mert tudom mozgatni. Az achillesem fájt mint az istennyila. Ez bedurrant, nincs mese. Pedig próbáltam nyújtogatni verseny előtt. Igazából éreztem futás közben is már, hogy van ott valami.
Másfél km volt hátra, és meglehet az 1.50... Összeszorítottam a fogam, és mentem. Megpróbáltam nem sántítani. Kurvára nem sikerült. Rettenetesen sántítottam, alig bírtam rálépni. Bassza meg, akkor is megcsinálom.
Nem lehettem szép látvány, valahogy fogcsikorgatva araszoltam előre, csakazért is. Fájdalomtůrésem magas, de ez sok volt nekem is. Kurvára fájt.
Végeláthatatlan utolsó km, aztán csak besántikáltam a célba. Órám nem lévén csak sejtettem hogy 1.50-en belül, de a siker ízét elvette, hogy nem bírtam ráállni a bal lábamra.
Egy újabb közelharc után megszereztem a verseny előtt már átázott ruháimat, és egy autó mögött legalább felül átöltöztem, és hazasántikáltam.
Nos, ennyit nem ért meg a dolog. Remélem pár nap alatt kikúrálom, különben lőttek az őszi terveimnek.
SZÁMLÁLÓ 35302 km
Legalább a idő kellemes, és így nem olyan szenvedés.
Egy jó kis meeting következtében már délre elhasználtam az erre a napra összekuporgatott kis energiáimat, kellett egy kis break, de ez így még kemény lesz estig.
SZÁMLÁLÓ 35281 km
Esőben tényleg nehéz elindulni, ebben egyetértek Svennel. De ha sikerült, az első km után már csodás.
Rendkívül szarul ment persze, de az nem olyan nagy baj.
SZÁMLÁLÓ 35271 km
Egy Olyan éjszaka után emberek között lenni kínzás. Látszólag köztük járok-kelek, de valójában rácsok mögül figyelem ahogy esznek, pofáznak, vihognak, és majd este egy jól végzett nap után lepihennek. Rám akkor a kínzómester vár: én magam.
A kétségbeesést, hogy a hátralevő életemet teljesen reménytelenül tönkrement, visszafordíthatatlanul elszaródott roncsként kell leélnem, csak az enyhíti, hogy valószínűleg nem lesz túl hosszú.
Mikor a népünnepéllyé duzzadt közös ebédelés után még tündibündi kis kolléganőm tündibündi kis szülinapját tündibündi kis tortácskákkal is kezdtük volna megünnepelni, rögtön tudtam, hol a helyem: az erdőben, egyedül.
Ahhoz képest hogy szombaton 32 ment, ez nem volt rossz. Kár, hogy a gondolataimat nem tudom lehagyni.
SZÁMLÁLÓ 35261 km
Még mindig a leglassabb időket futom különösen a hosszabb pályáimon, de ebben az időben már nem az a tortúra minden egyes futás mint nyáron, hanem csak egy teljesíthető kihívás. A mait teljesítettem, komoly távon egy jóleső futást sikerült produkálnom, különösen a második fele volt pozitív. A végén komolyan gondolkodtam rajta hogy megtoldom pár km-rel, de aztán azt gondotam, jobb egy magabiztos 32, mint esetleg egy nyögve behúzott 35. Ez így jó móka volt mára.
SZÁMLÁLÓ 35252km
Egy kör az irodáből, elég rég volt már ilyen. Ez most kifejezetten jól esett, nagyon szép ez a pálya, jó volt kint lenni a 14 fokban, mikor már melegem lett volna, jött a friss, tiszta, hűvös szél, jobb volt mint egy pohár víz.
SZÁMLÁLÓ 35220km
De nem vagyok nyugodt.
Ma is egy 10-es, semmi különös. Egyformákat futok, volt már rosszabb.
SZÁMLÁLÓ 35211km
Sűrüsödnek a problémák éjjel, azt hiszem pár hónap haladék után újabb horror közelít. Mindenesetre az életfunkcióim már leálltak, csak a rettegés maradt meg. A futás tulajdonképpen jó volt, csak minek?
SZÁMLÁLÓ 35201km
13 fokban indultam neki, nem túl jó állapotban, a második éjszaka volt most megint amikor gond volt az elalvással, rettegek hogy megint kezdődik valami. Lassan kezdtem, beletörődtem, de persze meg kell küzdenem a gondolatokkal, mennyire szar vagyok. Maga a futás viszont nem volt rossz, pulzus lent maradt, a hidegben nem izzadtam totál szét magam, nem is fáradtam el csak amennyire kell. Kicsit tartottam a bazi erős naptól, de szerencsére ebben a kellemes hűvösben az se volt baj. Nem voltam túl jó passzban, mindenki rohadtul idegesített, szlalomoztam a babakocsik, kutyák és simán mozgásképtelen arcok között.
SZÁMLÁLÓ 35191km
Hát nem tudom leírni a különbséget a két héttel ezelőtti szenvedés és a mai mesés 13 fok között... Nem megy jól, de egész kellemes így az edzés.
Egyébként egy-két fokkal már gyorsabb is.
SZÁMLÁLÓ 35167km
