Végül tegnap elindultunk a Kinizsi 100 útvonalán és a második felét, Mogyorósbányától Tatáig szerettük volna teljesíteni. Az idő szépnek látszott és az első (egyben elég késői busszal) indultunk el Nyergesújfalu irányába. A dolog már ott félresiklott, hogy a 4 napos hétvége 1. napján mentünk és a buszról fürtökben lógtak az emberek, így a becsukott ablakokkal "száguldó" Ikaruson csak pihegtünk állva.
Igazi megváltás volt, mikor Tét határában leszálltunk és toronyiránt megcéloztuk Mogyorósbányát (4 km), ahonnan majd lesz jelzés. Ott még egy gyors sör is belefért a Kakukk kocsmában, majd irány az út. Eleinte igen jó tempót mentünk, amit csak a megállások lassítottak le kicsit és az sem volt túl zavaró, hogy belefutottunk a Nyergesújfalu 20/40 teljesítménytúra résztvevőibe, akik velünk végig szembe jöttek, vagy inkább poroszkáltak, így jó kedvben sétálgattunk keresztül a Gerecsén.
Aztán Pusztamarótra (18,5 km) teljesen elhagytuk a túrázókat, viszont épp tájfutás volt, aminek egyik pozitív hozadéka az volt, hogy az igencsak megfogyott víztartalékainkat feltudtuk tölteni (akkor még nem tudtuk, de utoljára). Itt bevágtunk gyorsan egy virslit, aztán rohantunk eltévedni. A Kis-Gerecsénél elb*sztuk az irányt, de +1-2n km-el megúsztuk és folytathattuk utunkat. Ekkor néztük meg az óránkat és rájöttünk, hogy nagyon nem jó az, amit látunk, úgyhogy nekilódultunk mint egy hülye és egészen Koldusszállásig nyomtuk a tempót. Talán ez volt az egész túra legtempósabb része, így még vigyorogva és büszkén értük el a 38 km körüli ellenőrzőpontot, ami valóban az volt, hiszen itt meg a Gerecse 50 túrázóiba futottunk bele, akiket a már említett tempónk miatt úgy hagytunk ott, hogy csak úgy lestek utánunk.
Ezután viszont nem volt annyira hálás a szakasz. Hosszú alattomos emelkedő jött, ami méreteiben igaz nem volt nagy, de itt kezdett megcsapni minket annak a szele, hogy talán elérhetjük az utolsó előtti vonatot és ezért neki is léptünk kicsit. 47-nél elértük a Gerecse végét és indult a lejtő, szerencsére itt mát a G50-es túrázók sem a mi útvonalunkat követték. Itt azért már eléggé fájt mindenem (ami részben a rossz cipő választásnak volt köszönhető), de a legfőbb hiba mégis inkább az volt, hogy megint elrontottunk egy kanyart mert a szürkületben lámpa nélkül kóboroltunk, aminek pozitív hozadéka az volt, hogy egész közelről láttunk 3 őzet, 4 muflont, 1 nyulat, valószínűleg egy rókát is, majd mikor az út, amin mentünk teljesen megszűnt, vettük észre vaddisznó papát, akinek esze ágában sem volt elfutni, csak röfögött felénk, majd szépen lassan elsétált. A távolból puskaropogás hallatszott és mi ott álltunk egy elfogyott út végén, a sötétben. Az egyetlen dolog, amiben biztosak voltunk, hogy ha előre van a jó irány, így végül úttalan utakon bolyongva (vagy inkább rohanva) értünk le a Baji Szőlősbe, ahonnan már nem volt nagy gond. Gyorsan megrohantuk az első közkutat és felkászálódtunk Tata-Tóvároskertnél a vonatra, majd 55 perc múlva már a Déli-PU peronján botorkáltunk, immár nem rohanva...
Összességében azt kell, hogy mondjam, hogy amikor a Kinizsi 100-asra gondoltam, mindig a táv volt a legriasztóbb. Ezen a túrán kiderült számomra, hogy ez nem feltétlenül igaz. Megállókkal, kis pihenőkkel nem biztos, hogy ettől kéne a legjobban tartani. Ekkor viszont feláldozod azt, amiből viszont elég keveset adnak egy teljesítménytúrán, az időt. Tehát leginkább fel kell tenned a kérdést, hogy vagy "kényelmesen" teljesíted a túrát és akkor okos taktikával könnyedebben túljutsz a 100 km-en, de akkor biztosra veszem, hogy inkább 30-32 órára van szükséged, vagy tartod a 24 órát, de akkor meg maga a 100 km lesz sokkal-sokkal durvább. Remélem DrF tudja a választ.
Végül azt hiszem ezt megérdemlem:
SZÁMLÁLÓ 7784 km
