Iszinik100 - Szavakban.

22-én, Pénteken kicsit sűrű volt a nap, mert Biró Zsolthoz vittem egy nagy táskát teli meleg pulóverekkel, pótzoknival, pótciővel. Ő készült depónak. Valahol Dorog és Kesztölc környékén terveztünk találkozni vele. Ittunk is előre erre egy jó szilvát. Utána egy régi barátom welcome bulijába mentem, mert épp akkor jött haza Angliából. Egy sör, meg egy pálinka itt is. Azért fontos ez, mert előtte egy hétig alkohol megvonáson voltunk Dömével, nem akartuk, hogy ezen menjen el a dolog (lásd: Tudás Útja), aznap viszont kicsit feszült voltam, jó lett volna, ha kicsit ellazít az alkohol és alszom utána. Onnan 5 perc alatt átsétáltam Döme lakásához, ott megittuk a jóéjt sört és ettünk is valami tésztát. 23:30-kor mentünk aludni, kelni 4:40-kor akartunk. Azt nem tudom mikor aludtam el, de annyira tele volt a fejem mindennel, hogy hajnal 1-kor még fenn voltam az biztos.

Reggel ettünk egy gyrost a Móriczon, majd Kelenföldre mentünk. Az állomás tele volt már túrázókkal, hátmég a vonat. Az út során tudtunk nevezni is, így kényelmesen leértünk Szárligetre 7:05-re. Azt mondták sokan, hogy ha a Kinizsi 100%, akkor az Iszinik 130-140%. Mit keresünk akkor mi itt? Odaérve újfent rá kellett eszmélnem, hogy háromféle teljesítménytúrázó van:

1. - A kissé zakkant, furi arcok. Én úgy hívom őket: Men of the Forest. Serkenő bajusz, karbonlámpa, vagy 4,5V-os elemlámpa, szimattáska, vagy vázas hátizsák. Szigorúan Csehszlovák bakancs és kötöttzokni.

2. - A futóházaspár. 35 évesek, együtt futnak. A legújabb Salomon terepcipőben és softshell kabátban. Csak iso-gélt visznek magukkal és Iphone-t, vagy profi Garmin terepi vevőt, amivel végig trackkelik a túrát.

3. - A lelkesebb amatőrök. Kiskatonák, diákok, tornacipős fiatalok. Kicsit látszik rajtuk, hogy félnek, de reménykednek. Nem kell őket sem lenézni, közülük is szoktak befutni sokan.

Ezen a versenyen szinte csak az 1-2-es kategóriából voltak, a menőbb Kinizsin meg túlsúlyban van az utolsó kategória. Ezt, a 3-as kört itt inkább mi képviseltük ketten. Kapásból le is akart minket tarhálni 2500 Ft-ra egy Man of the Forest, mert szárligeten az állomáson nem volt ATM. Kicsit pislogtunk majd adtunk neki 400-400 Ft-ot. Légy boldog barátom.

Az elején nem nagyon volt szükség sem térképre, sem túraleírásra. 370-en rajtoltunk, egyszerre, amiből 300-an indultunk a teljes távon. Somlyóvárig (10.7 km) 6 km/h-ával repültünk. Nem akartuk elfutni az elejét, ráérünk. Pihenni viszont nem álltunk meg. Ezt amúgy nem értem. Minden pontnál leülnek pihenni 30 percet. Az 3 km veszteség minden ponton... Koldusszálláson csak igazolókódot kellett felírni, de innen ismertem az utat, repültünk tovább Vértestolna felé (24.8 km), majd Bányahegyre (30,3 km). A sebesség még mindig 6 km/h körül mozog. Számolgatunk. Ez 8,5 órás tempó lenne féltávra, de a Pilis a nagyobb falat, ott legalább 2-3 órás lassulással kell számolni. Szép az idő. Süt a nap és egy szál hosszú-ujjúban megyünk. Eszünk sokat, iszunk rendesen.

Végig a BPR-es tanácsok cikáznak a fejemben. "Az ember nem gép","Egy maraton 4 óra alatt megvan, de 24 óráig szenvedni?","Nem azért jöttünk, hogy ne fájjon"....hopp! Valami már fáj is.

37 km-nél vagyunk. A jobb achillesem fáj. Mi ez? Nyomja valami? Semmi. Nem jövünk rá, de ha az emelkedőn kocogok, akkor jobb. Dömének viszont lefele fáj, ő akkor kocog. Szar lenne feladni. Tudom, hogy nem a legjobb taktika, de együtt akartuk megcsinálni a 100-ast. Azért nem sokat lassulunk féltávig. 47,9 Mogyorósbánya. 71. helyen vagyunk a 100-ason. Közben mindenki biztat minket SMS-ben, telefonon. Estére esőt jósolnak, de Zsolt és David jönnek Dorogra az jó buli lesz. Dorogig még ott a Nagy-Gete. Tokodi pincéknél besötétedik. Itt van az első eltévedős szakasz. A Kék bemegy Tokodra, de az elég nagy szintveszteség, a K+ meg más úton megy, de nehéz észrevenni, ráadásul sötét lett. Utolér minket egy csoport (először a túrán leelőznek), őket követjük. Tudják az utat, megvan a Gete alja. Döme fölfele kicsit szétesik, de megvan a legnehezebb hegy (56,4 km), de lassultunk 4 km/h-ra. Lefele már jó a kedvünk, kocogunk. Dorogon elkavarunk kicsit, de beülünk a kocsmához. Itt ülünk le kb. először. 61,7 km és a legutolsó szakaszon visszagyorsultunk 4,5-re.

Döme hezitál, hogy mi legyen. Fél 8 van, tehát 38 km-re van 13 óránk. Ha 3 km/h-val megyünk, akkor is beérünk. Nem akarom otthagyni Dömét. Nekem az achillesem kicsit javult. Izomzatilag jól vagyok. Dumálok, ugrálok, mosolygok. Megyünk együtt a végsőkig, az idő nem számít, csak jussunk el odáig. A talpa ég. Nem bír ráállni, de a 6/10-ede megvan, így elindulunk.

Zsolttól elköszönünk. Megköszönjük a forró teát és David csatlakozik. Kesztölcig tart a lendület, majd ott fel kell kapaszkodni a Pilis gerincére. Lelassulunk, de nem baj, mert fent sík terep vár. A síkon sem tud jönni már Döme...iszonyatos fájdalmai vannak. 2 km/h-val sem megyünk. Beszélni sincs ereje. Biztatjuk, hogy időn túl is be lehet érni. Leülünk a Pilis-nyeregben. Szőlőcukor, tea, iso-ital, mazsola. Tömjük, amíg ki nem pukkad. David átveszi a táskáját én átkarolom és próbálok segíteni neki...legalább irányba tartsam. 0:15-kor érünk a szerpentinhez. Felhívja apukáját, hogy jöjjön ki a Pilisszentkereszti műúthoz. Lebotorkálunk az ellenőrzőponthoz és látjuk, ahogy éppen befordul a Peugeot a parkolóba. 81,15 km. Hajnal 1:22.

Könnyes búcsút veszünk és ketten maradunk Daviddal. 7 óránk van 19 kilométerre. Az elejét meghúzzuk 5-6 között megyünk, így 88-ig elég gyorsan elérünk. Korom sötét van és sehol senki az erdőben. A gyorsabbak már nagyon lehagytak minket, a lassúak (mivel rákapcsoltunk a tempóra) sosem érnek minket utol, így tökéletes magányban rohanunk. Félek a Kevélyektől. Csaknem 300 méter szint 90 km után. A nyereg előtt lassítunk, de felérünk. Innen már semmi gond nem lehet, mert nincs visszaút. Szó szerint felfutunk a Nagy-Kevélyre, majd a végeláthatatlan ereszkedés az Ezüst-Kevélyen és tovább a házak közé. Lefele kocogunk Daviddal, tartjuk a 4,5-5 km/h-t. Nagyon várom már a Gyöngyvirág utcát. Még egy utolsó ereszkedés és a házak között vagyunk. Itt egy kicsit zavaros volt a szalagozás és a leírás is, így nehezebben, de meglett az út. Megyünk le az utcákon, szinte beesünk a Sarok Presszóba. Hajnal 5:09 van. Meleg és emberszag fogad odabent. Gyorsan letudjuk a pecsétet, kitűzőt és oklevelet. David leül kint, kiviszem neki a teát és a virslit. Ülünk a hidegben, miközben elered az eső.

SZÁMLÁLÓ 11249 km