Maraton, ahogy én láttam

Régi adósságot törlesztettem most. 8 évvel ezelőtt, 2005-ben, futottam az első félmaratonomat és egy ideig nem izgatott a maraton gondolata, de végül azért mégis megérintett a szele és Döme tavalyi futása után már hajtott a vágy, hogy legalább egyszer nekem is legyen ilyen. A cél viszont nekem (és kövezzetek meg nyugodtan ezért, de) nem csak a maraton teljesítése volt. Amit én szerettem volna, az a maraton teljesítése egy jó idővel. Erre az idei nyár tökéletes volt, mert sokat futottunk, jó formában voltam és így szeptemberben be is neveztem. Már nem volt visszaút. Persze maratoni tervek ide, vagy oda, az elmúlt két hétben jól megfáztam és ez nekem a tüdőmre szokott menni. Hiába minden, antibiotikum, vitamin az utolsó héten, csak nem akart múlni a köhögés, de nem érdekes, azért is megcsináljuk! 

Korán keltem, még senki nem volt ébren, kisurrantam a lakásból, hogy ne kelljen senkivel beszélgetni. Semmi kedvem nem volt hozzá. Idegesen sétálgattam fel-alá a Keletinél. Vártam Dömét. Nem késett, én érkeztem csak hamarabb sokkal. Kóválygok, közben DrF-el beszélek telefonon a tervekről. Hallom a hangján, hogy kicsit aggódik. Mi a terv? 3:20 és 3:40 között bármi. Titokban egy hete még a 3:15-öt számolgattam, de a tüdőm még nincs rendben, a B terv, hogy legalább Dömével beérjek. "Ha 1:40-en belül vagy a féltávnál, akkor már elfutottad"... Tudom-tudom.

Megjött Döme. Gyors McDonalds...szar kaját választottunk. Mostmár mindegy. Menjünk. Döme sem nyugodt, nem érzi a rock and roll-t. Öltözés, majd kis léleknyugtató beszélgetés a NIKE busznál. Hoppá. Lassan rajt. Menjünk. A 3-as rajt zónából indultunk. Ez a 3:30-as maratonos - fehér lufis - emberek mögött volt vagy 50 méterrel. "Kövesd a fehér lufit Döme! He-he.", majd rajt. 

Csak lassan, nyugodtan. Ez nem félmaraton. Ez járt a fejemben. Kicsit el is érzékenyültem, így a könnyek között csak annyit láttam, hogy elsuhan mellettem a fehér lufi.... Majd biztos utolér a 25-6-nál. Ott kell majd vigyázni nagyon, Pali is azt mondta. Opera. Deák-Ferenc tér. Pesti rakpart először. Ez volt 7 km. Még hatszor ennyi, de jól bírom. Vajon mennyi lehet az idő? Ott van elől a piros lufi... Az 3:00-s maraton.....Az nemjó.

12 km az ELTE-nél. Innen indulnak a 30-asok. Itt vannak még? Nincs senki. Mindenki elment már. Akkor mégis jó lesz ez a tempó? A Halász utca az jó, azt a részt szeretem, odáig jussunk el. 18 km. Kezdem érezni, hogy fáradok. Fáj a combom, nyom a jobb cipőm, keményednek az izmaim. Ezt az érzést csak 21 km fölött szerettem volna érezni. 3 km-el korábban jött. Majd féltávnál megnézem az időt. Nincs óra. Nem érdekel. 22-23. Ide terveztem az ISO-gélt. Még sosem próbáltam, most kéne kipróbálni. Nem kívánom. A gyomrom nem kér semmit. Végre látom Dömét! Megörülök, benyomom a gélt, leöblítem vízzel, nem is emlékszem rá. Hosszú a pesti rakpart. Ez a legrosszabb rész, Pali is mondta, itt kell okosnak lenni és ezután jön a Margitsziget, a magas Margit-híddal. Oda kell még tartalékolni. A hídon Kata vár, ő vesz észre engem, de mosolygok! A sziget párás, csúsznak a falevelek, keskeny a pálya. Innen már csak az emelkedőket számolom. Van még egy a hídnál, egy a nyugatinál egy pedig a Hősök-tere előtt. A híd előtt kólát iszom, megyünk le a hídról. 1 megvan. Harangoznak. 34 km. Dél van? Az 2,5 óra. 1 órám van beérni. Irány a nyugati felüljáró. Előtte kis lassítás, fel a hídra. Már nagyon fáj a lábam, de fejben meglepően ott vagyok. Ha valaki odakiabál, hogy "Allez", még odamosolygok, de belül szenvedek. Még egy utolsó emelkedő. Itt lettem rosszul a NIKE-n, szóval csak óvatosan. Már csak egy szigetkörnyi a táv. Ha a ligetben leszek, akkor már nincs sok.

A ligetben jött az első fordító. Ez hosszú lesz, de ha megvan, utána már csak egy fordító van. Itt már eléggé szétesett a mezőny. Néztem a szembejövők rajtzónáit, szinte csak 1-es volt, meg néhány 2-es. Hol lehetnek a lufisok? Furcsa mód a nyugatinál leelőztek páran, de itt már mindenki kivolt, így inkább együtt szenvedtünk, szinte senki nem hagyott le. Mindenki szurkolt, mikor egyedül voltam a környéken akkor is. Hajrá. Nagyon jó vagy! Jól csinálod! Itt már nem kell tartalékolni. Nincs is miből. 41,5 az utolsó méterek. Sorfal, taps, majd a célegyenes. Az óra: 3:11:24. Micsoda? Még 100 méter. "Botlik Áron. Micsoda mozgással jön!" Beérek. Kocsis Árpád velem is kezet fog. "Elégedett vagy az idővel?". Nekem ez az első. Persze, hogy elégedett! Megcsináltam. 

A nettó idő: 3:09:53. 140. férfi lettem a 4900 indulóból.

Leszenvedem a chip-et, lefekszem a fűbe. Nem jó. Állni jobb volt. Felülök. Lefekszem. Felülök. Lefekszem magzatpózba. Így jó. Csorognak a könnyeim 10 percig. Fél órával később már tudok inni. Enni nem kívánok semmit. Öltözés után mindenki haza vágyott, ahogy én is. Lefürödtem és a sörözést már csak este pótoltuk be. Furcsán járunk. Reggelre mindenem fáj.

SZÁMLÁLÓ: 10820 km