Azt kell mondjam, hogy az idei Pilisszentlászló totál ellenkezően sikerült, mint a legutóbbi. Najó, azért 1-2 hasonlóság volt, de lényegében minden megváltozott.
A tavalyi 12,7 km-es pálya helyett idén 15 km-el vártak minket. Az idő szép, esőnek nyoma sincs, így nem kell félni az anarchista futóktól, vagy a pályalezárásoktól sem. Az autó ugyanaz és Döme is. Az utasok viszont csak Tamara és Én. Hárman érkezünk. Nevezünk. Üldögélünk a napfényben és így jön el a rajt.
Tavaly eléggé izgultam a saras-csúszós pályán, most annyira nem. Nagy terveim nem voltak, mert tegnap kirándultunk Daviddal és Csabival, de azért elindultam az élbollyal. 8-9. helyen megyek, majd.....
....3 km-nél kicsúszik a talaj a lábam alól. Ez még földút (szerencsére), így csak a bal könyököm, jobb térdem horzsolódik le. Utána 4 km lejtő és frissítő pont. Mármint egy néni kosárkával. Lassan töltöget, osztogat. Én még jól jártam, mert sem előttem, sem mögöttem nem volt senki, de voltak akik rosszabbul jártak.
Itt még egész jó volt, egészen 11-ig. Követtem egy futót a távolban, majd kiderült, hogy eltévedtünk. Én visszafordultam, ő már nem hallotta, hogy kiabálok. Jött az utolsó emelkedő és a szenvedés. Látszik azért, hogy mostanában nem edzettem sokat (elég beteg is voltam még a múlt héten). Eléheztem, elfáradtam, lelassultam. Mögöttem sehol senki, már előttem sem. Így csoszogok be a célba. 1 óra 15 perc 00 mp. az idő. Kimostam a sebeket, próbáltam kaját szerezni, mert leesett a cukrom, remegtem. Majd az eredményhirdetést is megkellett várni, mert Tamara abszolút női 3. lett. Döme 14. én 9.
SZÁMLÁLÓ: 10896 km
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése