A gyógyszercsökkentés dührohamos fázisába léptem, de ez egyúttal arra utal, hogy több energia jut arra hogy dühös legyek, amit akár futásra is fordíthatok. Tegnap este megfordult a fejemben, milyen is lenne mozogni egy kicsit, és ez olyan kérdés, amire csak egyféle válasz létezik.
Test run üzemmódban indultam neki, nem óvatoskodni akartam, hanem megtudni, hogy rosszul leszek-e, ha terhelem magam. Igyekeztem nagyokat lépni és könnyedén mozogni.
Sajnos viszonylag hamar arra lettem figyelmes, hogy valaki mögöttem torkaszakadtából üvölt. Egy ideig tűrtem, de az istennek se akartak megelőzni, a csávó csak üvöltött folyamatosan. Ilyen az én formám: éppen láthatatlan, irtózatos küzdelem után próbálnék kivergődni az éjsötét gödörből, de máris ott terem egy fasz, akinek nem okoz gondot, hogy betöltse a teret maga körül, és azonnal elbassza.
Azt választottam, hogy nem verem pofán, és sprintelni kezdtem. Ez persze nem olyan jó ötlet, ha épp most hagytál ki egy hónapot. De a kísérlet végül sikerrel járt, még így sem lettem rosszul, hogy direkt kerestem a bajt. Valami lendület megmaradt, és sokkal jobb eredménnyel zárult a mai alkalom, mint gondoltam volna, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy ronggyá hajtottam magam.
Az egyetlen dolog, ami miatt örültem a kihagyásnak, hogy itt volt az alkalom, hogy a különféle sérüléseim végre meggyógyuljanak. Ez nem sikerült, minden sokkal jobban fáj, mint mikor még rendszeresen megtornáztattam. Sejtettem, hogy nem sportsérülésekről van szó, de kiábrándító volt így ronggyá ment testem újabb erőfeszítésekre késztetni. A holnapi izomláz mindenesetre garantált.
SZÁMLÁLÓ 26502 km
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése