Szept 15 vasárnap ellátogattam Budakeszire, és míg a kis Boldizsár aludt, futottam egyet. A régi rövid körömet csak, mert nagyon meleg volt, a lábam totál dagadt, és dőlt a vérem, ráadásul tudtam, hogy Boldika nem fog sokáig aludni. Nagyon szenvedtem, és nagyon élveztem. Az nem segített, hogy a lovarda felé felfele futva vártam a finom kis árnyékos ösvényemet, de kivágták a fákat, így a tűző napon tempóztam... de ez a futás úgy kellett, mint egy falat kenyér. Az egyetlen fél óra volt, amit ezen a héten magammal töltöttem, és nem az amúgy állati édes-aranyos 9 hónapos gyerekével a tesómnak. Ezért bármilyen küzdelmes volt is, imádtam ezt a futást. :)
SZÁMLÁLÓ 26439 km
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése