Klarälvsloppet

Idén rendezték harmadjára, de én csak most először indultam rajta. Nem is tudom miért hagytam eddig ki, pedig nagyon meg kell becsülni a félmaratonokat, mert nem sokat rendeznek a környéken.
Új volt számomra az is, hogy nem körverseny volt, hanem a célból buszoztunk a rajthoz és Forshagá-ból futva mentünk Karlstadba. Új verseny lévén voltak még gyerekbetegségei: a kommunikációt nem vitték túlzásba, a hangosítás csak 2 perccel a rajt előtt lett kész és rajt ellövését sem sikerült teljesíteni. Persze a "rajt, menjetek, menjetek" is elégségesnek bizonyult. Kevesebb, mint 100-an voltunk. Se fitneszcsajok se semmi felesleges sallang csak egy ismerős a rajtnál. Aztán usgyi. Egy perccel erősebben kezdem, mint az elmúlt évben bármikor is. Ez sokat elárul, ami ezután következett:
Ha ebben megyek végig 2 órán belül leszek ha bírom tartani az iramot. Ha nem írtózatos nagy szenvedés lesz az összeomlás után. Persze túlöltöztem, de reggel még 4 fok volt, most keresem az árnyékot. Durva lesz ez így. Egy nagymama most előzött meg... nem baj én ennyit bírok. A pályát ismerem szuper, szinte folyamatosan lejt nem lesz gond. Az 5 megvan. Megpróbálom tartani a tempót 10-ig, aztán majd meglátjuk. Néhány lelkes ember áll a semmi közepén, tapsolnak, buzdítanak. Jól esik. Kezdek szomjas lenni, most jön frissítés, pont jókor. 10. Tartom, jó vagyok. Előzgetek. Gyorsulok. Korai ez még. Visszafogom. 15. Még mindig megy. Vajon kibírom a végéig? Lelkes csapat megint. Jé, a kollégám! Buzdít. Nagyon jól esik, szinte beleborzongok. Szárnyakat kapok. Gyorsulok. Nem baj, lesz, ami lesz. Lassulok. Most már akárhogy is, de beérek. 58 vagy 59 lesz? 58-hoz oda kéne lépnem, de most a hídra megyek fel, most még nem megy. Majd utána. Rákapcsolok. Majdnem sprintelek. 1:59:02. Leszarom. Nem vagyok jól, nagyon nem. De sikerült  boldog vagyok!
SZÁMLÁLÓ 26477 km