A tegnap után akár vérszemet is kaphattam volna, de nem tettem. Ráadásul kevés és szar alvás után kicsit nyűgösen indultam el - nem a futás miatt, hanem úgy általában. A futást már vártam.
Könnyedebbre vettem a dolgot, de még így is nagyon helyre kis tempóban haladtam, ez így még biztatóbb, áttörés szaga van.
Az első körben egy 50 méteres szakaszon különösen magányosnak és védtelennek éreztem magam a karmaim nélkül. De a dupla leszúrt Rittbergerre a második körig várni kellett. Szerencsére a mozgásvektorok és a talaj vizuális elemzese alapján már másodpercekkel korábban tudtam, mi várható, és fel is készültem lelkileg. A trükk ilyenkor az, hogy ne próbáld elkerülni hadonászással az elkerülhetetlent, hanem öleld kebledre, fogadd el hogy esni fogsz, és próbáld a legtöbbet kihozni belőle. Szépen elfeküdtem a vállamra, és már hason csúszva álltam meg, be se ütöttem semmit. Bevallom, ilyenkor nem káromkodni szoktam, hanem vigyorogni, ami eleg ijeszto lehet.
Még csak azt sem mondhatom, kár hogy senki nem látta a produkciót, mert maga Cyccän ügynök nézett rám okosan, és jelenthette feletteseinek, hogy a jégcsapda bevált. A januárok száma pedig idokozben 6-ra nőtt, az állomás közelében még látni a tegnapi nyomokat is.
9.2 km 0.48
SZÁMLÁLÓ 24298 km
Your diary is very enjoyable.
VálaszTörlés