Hát nem volt egy könnyű menet.
A második antibiotikum kúrát kezdtem, hogy végre megszabaduljak a pofadagasztó foggyulladás kedves maradványaitól. De ez még piknik a leállást követő - meglepetést nem okozó - megvonási tünetekhez képest. Áramütés szerű szédülések, rossz közérzet, influenzához hasonlatos punnyadás és végtagfájdalom. Nyilván hülye ötletnek tűnik ilyenkor a futás, de sajnos a szakirodalom is a mozgást ajánlja mozgással. Egyébként is, ha koncentrálok valami tevékenységre, akkor kevésbé szédülök, a levegőn lenni is jó, kedvem is volt kimenni.
Megcsináltam, egyébként rosszabbra számítottam, nem panaszkodom, de kurva nehéz volt.
A negyedik körben egy pici egérre lettem figyelmes, amint átevickélt a jégen és hótorlaszon. Aztán felemeltem a fejem, és ott bámult egy nagyon kicsi őz. Nem szoktam a cuki szót gyakran alkalmazni, de erre nem lehet mást mondani. 50 méterre voltunk a nagy négyszintes házaktól, és ez a kis mafla ott álldigált a sétaút mellett a jövő-menő embereket nézegetve. De még ennél is mókásabb, hogy egy kör múlva ugyanott bóklászott, sőt, ekkorra már Mami is csatlakozott hozzá.
Kellettek is a jó élmények, mert egy 10 körös edzés nem egy leányálom. A sunyi kis combos emelkedőt tizedszerre már kifejezetten rühelltem. De nem volt más választásom az intenzív olvadás miatt.
A sok nehézség mellett az időjárás most az én pártomra állt: 6 fok, tavaszi illat, elő-előbukkanó nap, ez most nagyon sokat segített. Az öltözékkel még akár lehettem volna kevésbé óvatos is.
28 km 2.48
SZÁMLÁLÓ 24260 km
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése