Nem voltak nagy elvárásaim. A The Baar zenekar tagjaival készített interjú részlete jut eszembe a ma hajnali edzésről, ami a Baár Madas Underground című ismert lapban jelent meg:
- Eleinte úgy gondoltuk, nem lesz belőle semmi.
- Nem is lett.
A szombati hardcore után persze nem számítottam örömfutásra, úgyhogy baj egy szál se, de örülök hogy túl vagyok az átmozgatáson. "Aki átmozgat, az mozgasson bét is" (Lambi).
Az elvárt és természetes dolgokon kívül az éjjel beállt a derekam, ami miatt mozogni nem tudtam, és a hátam, ami miatt levegőt nem kaptam. Miközben az első körben próbáltam kimozgatni és lazítani, rájöttem, hogy ez a két dolog (mozgás és lélegzés) szinte elengedhetetlen feltételei egy futóedzésnek, és ráadásul fiatal korban nagyon kellenek.
Furcsa hétvége volt, örülök hogy azon is túl vagyok. Nagyszerű futással indult, szombat délelőtt 10-kor már meg is volt, minden adott volt egy jó kis aktív pihenéshez. Úgyhogy szépen lefeküdtem, és ma reggelig fel sem keltem. Problémák adódtak a külvilággal, és az onnan érkező ingerek feldolgozásával. A pozitív oldalon viszont megjelent egy újdonság, egyedül egy könyvvel vagy az internettel a kezemben jól el tudok lenni.
Belefáradtam, hogy megpróbáljam kideríteni, mi miért történik velem mostanában. Pl. két hét alatt elégettem magamról minden zsírt, amitől évekig nem tudtam megszabadulni. Ha egyáltalán felkelek, sokkal energikusabb vagyok. De semmi nincs a kontrollom alatt, úgyhogy arra jutottam, hogy hátradőlök, nem gondolkodom, és kivárom a végét. A kevés biztos dolog egyike, hogy a futás annyira jót tesz, hogy ha nem félteném az ízületeim, napi kétszer csinálnám.
Ma a pulzust sikerült mérni, a távot kevésbé, de sebaj. Mindent nem lehet.
9.2 km 0.50
SZÁMLÁLÓ 24335 km
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése