Felmásztunk a Mátra

Gratulálunk Svennek, feltartóztathatatlan itthon is. Sajnos most ilyet nem tudok, de kilométerek azért voltak, még ha nem is könyvelhetőek. Hétfőn a Mátrában voltunk túrázni; Mátraházáig busszal, onnan Galyatető, Ágasvár és Mátraverebély. Márminthogy ez volt a terv. Közben kicsit módosult, és Nagybátonyba értünk le. Nem tévedtünk el, csak egy másik faluba érkeztünk, jó? Hagyjatok békén!
De, igazából eltévedtünk, mint az állat. Egy óra a susnyásban, extrém vizesen és sárosan; és mikor leértünk, meg kellett kérdeznem, hogy melyik faluban vagyunk... Utána hajrá a vonathoz; akciófilmekbe illő sprint után estünk be az ajtaján. 28 km után finom volt.
A Mátra viszont elképesztő.

Tegnap

SZÁMLÁLÓ 3848 km

Balaton

Még csütörtökön:
Boglár-Fonyódliget
SZÁMLÁLÓ 3834 km

Cseppfolyósítva

Nem is gondoltam, hogy ilyen sokáig nem fogok net-hez jutni. A sok védett wifi-kapcsolat az oka.
Még múlt pénteken futottam a tájfutó barátommal egy kicsit a Vértesben. Amolyan átmozgató, netunyuljunkelteljesen futás volt már éppen nem a dög melegben. Nagyon régen nem futottam már lombhullató erdőben, így igazán kedvemre való volt.
SZÁMLÁLÓ 3812 km
Hétfőn pedig a régi futóutamon menten egy kört. Itt semmi sem változott: meleg, unalmas, ronda, ahogy megszoktam.
SZÁMLÁLÓ 3823 km

Derék dolog volt

Már rohadtul elegem volt, hogy napok óta nem tudok aludni, enni és úgy általában koncentrálni a meleg miatt (éljen a nyár), úgyhogy fogtam magam, és sötétedés előtt még kipróbáltam a derekam egy rövid kocogással. Hát, mit mondjak, nincs minden rendben... Ez alatt a nyomorék 3 km alatt vagy négyszer álltam meg nyújtani. Bajt asszem nem okoztam, hiszek a lassan és óvatosan felépített mozgásterápiában. Ilyesmiből kellene több. De holnap maratont még nem vállalnék.

SZÁMLÁLÓ 3804 km

Ficc na Rysy

Miután tegnap vérré szopatott minket a hágó, ezen felbuzdulva úgy döntöttünk, teszünk még egy próbát. Szépen szabad csak búcsúzni. Azt gondoltuk, felmegyünk a Rysy alatti menedékházig, de ma sem sikerült tartani a tervet, csak a csúcsig jutottunk... :)
A képek tényleg ma készültek, és a tegnapiak is tényleg tegnap. Ja, és nem utaztunk több ezer kilométert a kettő között. Ma megint a szép és mosolygós arcát mutatták a kedvenc hegyek. 2498 m-ig jutottunk, és közben lesült a bőr a képünkről. A tegnapi után igazán büszkék lehetünk a mai újabb kemény menetre! Vagyunk is!

John Ramboson

Nem szívesen töröm meg a tátrai beszámolót, de számlálónknak is pörögnie kell. Igaz nem sokat teszek ma hozzá, bár több, mint másfél órát voltam terepen. A futásból bozótharc és sziklamászás lett, amit siker, sajnos nem koronázott. Az egyik pontot, ugyanis egyáltalán nem találtam meg. Vagy tréfás (új)svédek vicceltek, esetleg kidőlt vagy csak egyszerűen nem vettem észre egy 4x4 cm-es, egy méter magas lécet, aminek a teteje feltűnő fekete színre van festve, így minden különös keresgélés nélkül is megtalálható az erdőben.
SZÁMLÁLÓ 3801 km

Tatranska móka

Nagy tervekkel indultunk neki a mai túrának; rá is pihentünk rendesen. Láttunk sok hómezőt (seggre is ültünk rajta), sok patakot (bele is léptünk rendesen, combig, ahogy kell), végül aztán a Prielom hágó jól meg is szivatott minket. Az éjjel esett hó kásává olvadva csúszott mint állat, viszont nem lehetett látni az utat tőle. A felhőben amúgy sem láttunk volna túl messze. A helyzetet csak az orkánerejű szél javította kissé. Így aztán a hágó teteje alatt egy kicsivel visszafordultunk. És örvendezénk vala neki.
Kudarcélmény az nincs, széles vigyorral jöttünk visszafelé is (nem mi voltunk az egyetlenek); végül is amit lehetett, megtettünk, a Prielom ma nem volt járható. Az élmény viszont csodálatos, életre szóló volt. Nem utolsó sorban a Rabló menedékházban elköltött rántott sajt miatt...

Ha rövid a kardod, toldd meg egy lanovkával

Ma sem vittük túlzásba a dolgokat; az alábbi helyeket alig egy óra mászással értük el. Előtte ügyesen igénybe vettük a helyi libegőt.

Pihenő

A mai napon kis csámborgással pihentük ki a tegnapiakat a Nagy-Tar-patak völgyében. Tehát csak ilyen csokker dolgokat láttunk: