Tatranska móka

Nagy tervekkel indultunk neki a mai túrának; rá is pihentünk rendesen. Láttunk sok hómezőt (seggre is ültünk rajta), sok patakot (bele is léptünk rendesen, combig, ahogy kell), végül aztán a Prielom hágó jól meg is szivatott minket. Az éjjel esett hó kásává olvadva csúszott mint állat, viszont nem lehetett látni az utat tőle. A felhőben amúgy sem láttunk volna túl messze. A helyzetet csak az orkánerejű szél javította kissé. Így aztán a hágó teteje alatt egy kicsivel visszafordultunk. És örvendezénk vala neki.
Kudarcélmény az nincs, széles vigyorral jöttünk visszafelé is (nem mi voltunk az egyetlenek); végül is amit lehetett, megtettünk, a Prielom ma nem volt járható. Az élmény viszont csodálatos, életre szóló volt. Nem utolsó sorban a Rabló menedékházban elköltött rántott sajt miatt...