Az idei őszi - viszonylag kurtának ígérkező - versenyszezon első versenyének beszámolója holnap folytatódik...
Ha nem is másnap, de folytatom. A tavalyi verseny után nem volt kétséges az idei részvételem, nagyon a szívemhez nőtt a verseny. A városhoz is csupa jó élmény kötődik; ide mindig csak pihenni, nézelődni, kikapcsolódni jövünk, így érhető a dolog. Most sem volt ez másképp. Kezdem megszokni ezeket a szombat délutáni versenyeket. A közeli városoknál a futóverseny apropójára sok egyéb programot lehet ráépíteni. Az előnye az, hogy a verseny előtti parára, szokásos apátiára nem marad idő. A hátránya, hogy ha nem vigyáz az ember másra sem marad. Persze az, hogy nem kellett tömegközlekedni sokat könnyített.
Délelőtt már felvettem a rajtszámot, így azzal már nem volt dolgom és már csak egy kis bemelegítés maradt hátra. Felvágósan a Stockholm maratonos pólót vettem fel és alázatosan az utolsó harmadban helyezkedtem el. Ennyire tudatosan már régen nem versenyeztem. Nagyon visszafogottan a maratoni tempóban (6 perces ezrek) indultam és a 2. km után gyorsítottam egy kicsit ui. éreztem, hogy menni fog ez gyorsabban is. Lassan átragadt a többiek lelkesedése és a versenyszellem engem is elragadt. Jó volt versenyezni! Viszonylag hamar szétszakadozott a mezőny, így nem azzal kellett foglalkozni, hogy kerülgessem a többieket. A pálya nem változott tavaly óta, így nem voltak meglepetések, de legalább mindig tudtam hol járok és mennyi van még vissza. Az 5. km után már szinte csak én előztem, nagyon jót tett a lelkemnek.
A skanzen és a városi park mellett - ahol a családom játszóterezett - kétszer futottunk el.
Sikerült mind a kétszer látni őket, jó érzés a sok ismeretlen Johansson, Karlsson és Svensson között. A 17,5. km-nél a gyerek kitárt karral rohant felém, és kiabálta, hogy "Megölelni apát!". Az adrenalin viszont vitt tovább, amit nagyon zokon vett. (Utána büntetésben is voltam egy kicsit.) Viszont a vártnál jobb, egész vállalható idővel zártam: 1.53.11
Jövőre megint ugyanitt!
SZÁMLÁLÓ 3995 km
Ha nem is másnap, de folytatom. A tavalyi verseny után nem volt kétséges az idei részvételem, nagyon a szívemhez nőtt a verseny. A városhoz is csupa jó élmény kötődik; ide mindig csak pihenni, nézelődni, kikapcsolódni jövünk, így érhető a dolog. Most sem volt ez másképp. Kezdem megszokni ezeket a szombat délutáni versenyeket. A közeli városoknál a futóverseny apropójára sok egyéb programot lehet ráépíteni. Az előnye az, hogy a verseny előtti parára, szokásos apátiára nem marad idő. A hátránya, hogy ha nem vigyáz az ember másra sem marad. Persze az, hogy nem kellett tömegközlekedni sokat könnyített.
Délelőtt már felvettem a rajtszámot, így azzal már nem volt dolgom és már csak egy kis bemelegítés maradt hátra. Felvágósan a Stockholm maratonos pólót vettem fel és alázatosan az utolsó harmadban helyezkedtem el. Ennyire tudatosan már régen nem versenyeztem. Nagyon visszafogottan a maratoni tempóban (6 perces ezrek) indultam és a 2. km után gyorsítottam egy kicsit ui. éreztem, hogy menni fog ez gyorsabban is. Lassan átragadt a többiek lelkesedése és a versenyszellem engem is elragadt. Jó volt versenyezni! Viszonylag hamar szétszakadozott a mezőny, így nem azzal kellett foglalkozni, hogy kerülgessem a többieket. A pálya nem változott tavaly óta, így nem voltak meglepetések, de legalább mindig tudtam hol járok és mennyi van még vissza. Az 5. km után már szinte csak én előztem, nagyon jót tett a lelkemnek.
A skanzen és a városi park mellett - ahol a családom játszóterezett - kétszer futottunk el.
Sikerült mind a kétszer látni őket, jó érzés a sok ismeretlen Johansson, Karlsson és Svensson között. A 17,5. km-nél a gyerek kitárt karral rohant felém, és kiabálta, hogy "Megölelni apát!". Az adrenalin viszont vitt tovább, amit nagyon zokon vett. (Utána büntetésben is voltam egy kicsit.) Viszont a vártnál jobb, egész vállalható idővel zártam: 1.53.11
Jövőre megint ugyanitt!
SZÁMLÁLÓ 3995 km
Várjuk!
VálaszTörlésSzép volt, szívből gratulálok! Már nagyon rutinos vagy...
VálaszTörlés