Úgy érkeztem egyik kedvenc versenyemre, hogy márpedig most jól kihajtom magam, ennek következtében az utóbbi évek talán legjobb idejét sikerült produkálni. Persze nem volt egyszerű. Az első körben erős hátszéllel kezdtünk, naná, hogy elmértem a tempót. Forduló után még egy kicsit próbáltam tartani, aztán a kör utolsó harmadában kénytelen voltam beismerni, hogy ez így nem fog menni végig. Úgy számoltam, hogy hatodik vagyok, ezt azért igyekeztem tartani, és nem látványosan lassulni. A második körben mindent beleadtam, ami csak maradt, szerencsére a rosszullét elkerült, a gyomrom csak kicsit rendetlenkedett, ennyi belefér. Úgy 19-nél beértem a korosztályos bronzérmest, de annyira csúnya vagyok, hogy csak rám nézett, és mint akit puskából lőttek ki... A vége szenvedős volt, de emelt fővel kocogtam gyök2-vel a viharos ellenszélben. Fincsi volt az utolsó emelkedő, attól majdnem beszartam, de aztán a célban 5-6 perc után már sikerült felállnom, és visszasétálni M elé.
Neki is nagy gratula: mindketten majdnem érmet hoztunk, és ráadásul ha 10-nél megálltunk volna, akkor annyi elég is lett volna azon a távon a dobogóhoz. Megállapítottuk, hogy lúzerek vagyunk, és hogy helyreálljon a lelkiállapotunk, gyorsan megittunk egy sört.
Célidőm 1.37.30.
SZÁMLÁLÓ 7543 km
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése