2017. február 12., vasárnap

Pali baba és a 40 rabló

Kicsit késve, de jön a beszámoló a 19. (első nem hivatalos) maratonomról.
Úgy látszik, a 40 közeledte engem is felkavart, és ezért akartam valamit durrantani a nagy napon. Kicsit készülgettem, elég minimálisan, de végül elég lett.
Nem sikerült volna természetesen nagyszerű segítőm, ZsóFIKA nélkül, aki az egész napját beáldozva elejétől végig frissített. Sokat ettem-ittam közben, mert az általános erőnlétet két hónapnyi futkosás azért nem hozza vissza teljesen.
Tökéletes idő is kellett a sikerhez: borult 1-2 fok, szemerke. A -6-ok után felüdülés volt egy gatyában futni.
Nyilván bazi lassan indultam, és igyekeztem türelmesen róni a köröket. Féltávig elvileg nem lehetett gond, és szerencsére nem is rontottam el semmit. Segítőmnek köszönhetően még köridőkkel is szolgálhatok: 34.13, 34.59, 34.51, 34.54, teljesen terv szerint. Eleinte azt gondoltam, az 5.-6, kör lesz kritikus, de nem így lett: 35.13, 35.00. A hetedik körben visszafelé zuhantam meg, enyhe rosszullét, hányinger, fal; itt kénytelen voltam lassítani kicsit. Én már úgy éreztem, hogy csak cammogok, de az óra csak minimális lassulást mutatott: 35.46. Az utolsó körre már elégé elkészültem, viszont tudtam, hogy innen már meglesz, és végül is a 36.55 se olyan vészes, nem panaszkodom, Ha könnyen adnák, nem futnék maratont, ez pont olyan nehéz volt, hogy megérje. A teljes távra az idő 4.44, de ugye ez 200 méterrel hosszabb... :) Pár perccel jobb időt is mentem, mint legutóbb a Budapest Maratonon.
Most pár nappal később már rendbe is jöttek a lábaim.

SZÁMLÁLÓ 17855 km
Rákészülés, avagy tanulnak a rákok


Rajt


6 kör már megvan


Már csak 1. Elszántság, némi aggodalommal fűszerezve


Ezt is túléltem

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése