Ekkora kalandokról nem számolhatok be mint Sven, de régen látott küzdelmet vívtam önmagammal hogy rá tudjam venni magam egy kissé havas edzésre. Nem tudom mi volt ez, már majdnem feladtam, de aztán mégse.
Kedden futás közben még nem éreztem, de szétcsaptam magam rendesen, muszáj volt egy nap szünet. Még ma is mindenem fájt, és fáradt voltam, pontosan éreztem hogy most nem szabad feszíteni a húrt. Könnyedén is 5 perces ezrek, és még élveztem is, így is bőven megvolt egy órán belül.
SZÁMLÁLÓ 27846 km
2020. február 27., csütörtök
2020. február 25., kedd
Lesz, ami lesz - Vasaloppet
Annyi élmény sűrűsödött egy napba, hogy muszáj súlyozni, különben szétfeszíti a kereteket.
A stressz már a verseny előtti éjszakán kezdődött és alig hagyott elaludni. Korán kellett kelni, annak ellenére, hogy a szállás viszonylag közel volt. A reggelbe még egy gyerekléc szerelés is bele kellett férjen, amit előző nap elgelejtettem. Emiatt aztán az egész még stresszesebb lett. Oly annyira, hogy a kapkodásban a telefonom a szálláson maradt. Mindennel együtt: a bilétával, amiért a lécem kaptam volna vissza a vaxolásból, a versenyt visszaigazoló dokumentummal és a Mora-Sälen buszjegyemmel. Azt tudtam, hogy vissza fordulni már nem tudok érte, így elengedtem a dolgot. Mondván lesz, ami lesz, legfeljebb hazastoppolok. Ez, a egész verenyem mottója is lehetne.
Az utat már lezárták, mire oda értem, így egy extra, bő kilométeres sétát kellett beiktatnom. Pont, így teveztem... Kicsit magyarázkodi kellett a léc miatt, keresgélni, de aztán csak kiadták. Tévelygés a versenyközpontban, több ezred magammal. Egy idősebb úr, megkérdezte, milyen vaxot választottam a verseny napjára. Majdnem felröhogtem, mert eszembe jutott az alkalom, ahogy a neten böngészve rájöttem, hogy könyvtárnyi anyag van a vaxolásról és egyesek szerint ez kész tudomány. Én meg kiválasztottam a nem annyira hihetetlenül drága opciót, amit a verseny szervezői dobnak fel a lécre. Szóval bevallottam, fogalmam sincs. Itt valahogy megszakadt a dumcsi. Nem is volt baj, mert rohannaom kellett a toi toi-os sorba. Maradt még annyi idő hogy beálljak egy nyomba, fölcsatoljak és gyakorlatilag idultunk is.
Az első kilométer után jött a sokat emlegetett hegy. Lépésben baktattunk fölfelé. Közben igyekeztem szokni a havat alattam - bármily hülyén is hangzik - a szezonban először. Igyekeztem nem belegonodolni, mert ki is állhattam volna a sorból. Majd csak lesz valahogy. Fönt a hegyen kezdtem ráérezni valami mozgásformára. Örültem, hogy a léc jól csúszott, legyen is a többiekéhez bármilyen ódivatú. A nap is feljött idő közben, a hó is egész jó állapotban volt. Eltaláltam az öltözékem is, szóval jó érzéssel faltam a kilométereket. Mondjuk nagyon fura volt látni: 89, 88, 87...
Idővel jöttek a lejtők is. Ez normális hóviszonyok között a legviccesebb rész és itt jöhetne ki az előnye a több évtizedes lesikó múltamnak. Normális hóvszonyok között. Most viszont olvadt-fagyott napokon keresztül és a kevés havat rögtön lekotorták az elsők, így nekünk a tükörjég maradt. Bármennyire is ügyeskedtem egy kisebbet és egy közepesen nagyot estem. A kisebbet fenékre ülve, a másikat sikerült a könyökömre, igen pont arra, amit pár hete egy hasonó alkalommal intéztem el. Azóta sem jött még rendbe.
Az esések margójára: fura egy ilyen verseny, mert senki sem áll meg segíteni, hanem mindenki a jégen egyensúlyozva fohászkodik, hogy az előttem esesett egyén minél előbb tápászkodjon fel, mert sem megállni, sem kikerülni nem fogom tudni. Regeteg csúnya bukás volt. Vézrő fejek, törött botok, sok feladott verseny.
Mindenesetre ellestem egy trükköt, ami sokat segített az út további részén.
30 km és az esések után kezdtem elfogyni. Százasával hagytak le, így a soron következő frissítőpontnál extra szünetet és kalóriabevitelt iktattam be. Féltávig kellett várni, de nagyon megtérült. Újra emberként toltam tovább. Nézelődni, rácsodálkozni is maradt energia, élvezni a versenyt. Erőt adott, hogy tudtam, be fogom tudni fejezni. Hiszen már csak 42 van hátra, ismerős táv.
Aztán jött a fáradtság, vízhólyagok, szétesés. Félmaraton még mindig volt hátra. Utána hol jobban, hol rosszabbul, de beküzdöttem magam a célba. A nap már lement, de még nem volt teljesen sötét. Az én szintemen, talán sosem fog számítani mennyi idő alatt lett meg. Megvan és kész. Ez a lényeg!
SZÁMLÁLÓ 27835 km
A stressz már a verseny előtti éjszakán kezdődött és alig hagyott elaludni. Korán kellett kelni, annak ellenére, hogy a szállás viszonylag közel volt. A reggelbe még egy gyerekléc szerelés is bele kellett férjen, amit előző nap elgelejtettem. Emiatt aztán az egész még stresszesebb lett. Oly annyira, hogy a kapkodásban a telefonom a szálláson maradt. Mindennel együtt: a bilétával, amiért a lécem kaptam volna vissza a vaxolásból, a versenyt visszaigazoló dokumentummal és a Mora-Sälen buszjegyemmel. Azt tudtam, hogy vissza fordulni már nem tudok érte, így elengedtem a dolgot. Mondván lesz, ami lesz, legfeljebb hazastoppolok. Ez, a egész verenyem mottója is lehetne.
Az utat már lezárták, mire oda értem, így egy extra, bő kilométeres sétát kellett beiktatnom. Pont, így teveztem... Kicsit magyarázkodi kellett a léc miatt, keresgélni, de aztán csak kiadták. Tévelygés a versenyközpontban, több ezred magammal. Egy idősebb úr, megkérdezte, milyen vaxot választottam a verseny napjára. Majdnem felröhogtem, mert eszembe jutott az alkalom, ahogy a neten böngészve rájöttem, hogy könyvtárnyi anyag van a vaxolásról és egyesek szerint ez kész tudomány. Én meg kiválasztottam a nem annyira hihetetlenül drága opciót, amit a verseny szervezői dobnak fel a lécre. Szóval bevallottam, fogalmam sincs. Itt valahogy megszakadt a dumcsi. Nem is volt baj, mert rohannaom kellett a toi toi-os sorba. Maradt még annyi idő hogy beálljak egy nyomba, fölcsatoljak és gyakorlatilag idultunk is.
Az első kilométer után jött a sokat emlegetett hegy. Lépésben baktattunk fölfelé. Közben igyekeztem szokni a havat alattam - bármily hülyén is hangzik - a szezonban először. Igyekeztem nem belegonodolni, mert ki is állhattam volna a sorból. Majd csak lesz valahogy. Fönt a hegyen kezdtem ráérezni valami mozgásformára. Örültem, hogy a léc jól csúszott, legyen is a többiekéhez bármilyen ódivatú. A nap is feljött idő közben, a hó is egész jó állapotban volt. Eltaláltam az öltözékem is, szóval jó érzéssel faltam a kilométereket. Mondjuk nagyon fura volt látni: 89, 88, 87...
Idővel jöttek a lejtők is. Ez normális hóviszonyok között a legviccesebb rész és itt jöhetne ki az előnye a több évtizedes lesikó múltamnak. Normális hóvszonyok között. Most viszont olvadt-fagyott napokon keresztül és a kevés havat rögtön lekotorták az elsők, így nekünk a tükörjég maradt. Bármennyire is ügyeskedtem egy kisebbet és egy közepesen nagyot estem. A kisebbet fenékre ülve, a másikat sikerült a könyökömre, igen pont arra, amit pár hete egy hasonó alkalommal intéztem el. Azóta sem jött még rendbe.
Az esések margójára: fura egy ilyen verseny, mert senki sem áll meg segíteni, hanem mindenki a jégen egyensúlyozva fohászkodik, hogy az előttem esesett egyén minél előbb tápászkodjon fel, mert sem megállni, sem kikerülni nem fogom tudni. Regeteg csúnya bukás volt. Vézrő fejek, törött botok, sok feladott verseny.
Mindenesetre ellestem egy trükköt, ami sokat segített az út további részén.
30 km és az esések után kezdtem elfogyni. Százasával hagytak le, így a soron következő frissítőpontnál extra szünetet és kalóriabevitelt iktattam be. Féltávig kellett várni, de nagyon megtérült. Újra emberként toltam tovább. Nézelődni, rácsodálkozni is maradt energia, élvezni a versenyt. Erőt adott, hogy tudtam, be fogom tudni fejezni. Hiszen már csak 42 van hátra, ismerős táv.
Aztán jött a fáradtság, vízhólyagok, szétesés. Félmaraton még mindig volt hátra. Utána hol jobban, hol rosszabbul, de beküzdöttem magam a célba. A nap már lement, de még nem volt teljesen sötét. Az én szintemen, talán sosem fog számítani mennyi idő alatt lett meg. Megvan és kész. Ez a lényeg!
SZÁMLÁLÓ 27835 km
Lazulás
Végre elérkezett az a nap, amikor már annyira fáradt voltam, annyira fájt mindenem és annyira nem volt kedvem az egészhez, hogy csak egy laza, de feszes kis edzés fért bele. Nem akartam szenvedni.
Így csak újabb 50 másodpercet faragtam a 11-es körrekordomból.
SZÁMLÁLÓ 27745 km
Így csak újabb 50 másodpercet faragtam a 11-es körrekordomból.
SZÁMLÁLÓ 27745 km
2020. február 22., szombat
Mentális készülődés
Ez a rész megy a legjobban. Most már minden mindegy. A pénteki futást is kihagytam és a szénhidrát feltöltésre koncentrálok.
Az app, pedig:
Vasaloppet vinter 😉
Az app, pedig:
Vasaloppet vinter 😉
2020. február 20., csütörtök
Aggódom
Hihetetlen, milyen nehézkesen ment tegnap. Nehéz volt elindulni, nehéz volt az összes rothadt kilométer. Az idő mondjuk tényleg szép volt, nem kimondott sífutóidő, de szép.
SZÁMLÁLÓ 27734 km
Ilávön
A fáradtságot és fájdalmakat még tetézte egy nemalvás és valami egészen fekete, különlegesen szar mélypont. Az előjelek nem voltak kedvezők, de megint egy olyat nyomtam mint tegnap, szinte másodpercre.
SZÁMLÁLÓ 27722 km
SZÁMLÁLÓ 27722 km
2020. február 19., szerda
Rutin
Fájt mindenem, fáradt is voltam, kedvem se volt hozzá, de végül nem lett sokkal rosszabb mint a tegnapi.
SZÁMLÁLÓ 27711 km
SZÁMLÁLÓ 27711 km
2020. február 18., kedd
Még 50 másodperc
A múltkori 4 perc után még 50 másodpercet faragtam a 11-es körömből. Jól megy, egyáltalán nem hajszolom az időt, nem is nézem közben, csak hajtok amennyi épp aznap belefér. Nyilván nem azért csinálom hogy nagyon dédelgessem magam, de a szervezetem hozzászokott a terheléshez, úgyhogy adhatok neki rendesen. Kedvenc időm, 6 fok, szél.
Érdekes hogy a lábam bírna még többet, a levegő hiányzik inkább mostanában.
SZÁMLÁLÓ 27700 km
Érdekes hogy a lábam bírna még többet, a levegő hiányzik inkább mostanában.
SZÁMLÁLÓ 27700 km
2020. február 13., csütörtök
Az utolsók egyike
Hosszas számolgatás, tervezgetés után arra jutottam, hogy ha akarok még egy hosszabbat menni a verseny előtt, akkor azt ma kell megtennem. Így kicsekkoltam egy órával korábban a cégtől és nekiindultam. Nspsütéses időben indultam, de eléggé lehült mire végeztem. Teljesen eseménytelenül telt, aminek nagyon örültem. Érdekes módon nem kellett a benti dolgokon rágódni. Még szoknom kell ezt.
SZÁMLÁLÓ 27689 km
SZÁMLÁLÓ 27689 km
Virgonckodás
A tegnapi virgonckodás után úgy gondoltam muszáj lesz kicsit visszavenni, cserébe a hosszabb körömnek indultam neki. A visszavétel nem sikerült, nem csak az elérhetetlennek tartott egy órás álomhatárt sikerült áttörni a kis könnyedebb tempómmal, de ha már ott voltam, akkor az 58 perceset is. 4 percet javítottam. WTF.
SZÁMLÁLÓ 27665 km
SZÁMLÁLÓ 27665 km
2020. február 12., szerda
A neheze
Az elmúlt héten, valahogy nagyon nehezemre esett nekiindulni a köreimnek. Ez ma sem volt másképp.
SZÁMLÁLÓ 27654 km
Közben megjött a levél: mégis megrendezik. A havat, helyenként ugyan teherautóval kell a helyszínre szállítani, de ez igazán nem okozhat problémát. A technikának hála és a befizetett 12 kr után, élőben lehet követni a szenvedéstörténetemet.
SZÁMLÁLÓ 27654 km
Közben megjött a levél: mégis megrendezik. A havat, helyenként ugyan teherautóval kell a helyszínre szállítani, de ez igazán nem okozhat problémát. A technikának hála és a befizetett 12 kr után, élőben lehet követni a szenvedéstörténetemet.
Körrekord
Tegnap csak érzésre, de ma le is mértem, vagy fél perccel lett jobb a dolog. Holnap fájni fog, de lehet már ma is.
SZÁMLÁLÓ 27642 km
SZÁMLÁLÓ 27642 km
2020. február 11., kedd
Tiszta hajjal
Tökéletes futóidő, kicsit szeles, kicsit napos, kicsit felhős, kicsit szemerkélős. Kár hogy órát elfelejtettem hozni, érzésre körrekord környékén lehetett, de persze ezek csak számok. Viszont ez a rövidke idő is bőven elég volt arra, hogy eltünődjek rajta, vajon mi a jó istennek mostam én hajat hajnalban. Hát kómásan ezt sikerült.
SZÁMLÁLÓ 27633 km
SZÁMLÁLÓ 27633 km
2020. február 8., szombat
Csapatépítés
Tegnap még összeszedtem magam és az utolsó erőm maradékát mozgósítva elmentem egy szöttyögős körre. Biztos kihagytam volna, ha az irodában nem most versenyeznénk a legtöbb hétköznapi lépést összegyüjtő csoport címéért.
SZÁMLÁLÓ 27624 km
SZÁMLÁLÓ 27624 km
2020. február 7., péntek
Csak most, csak Önöknek
Az első igazán hideg reggel akkor köszöntött be, amikor egy hajnali hosszabbat terveztem be. Tegnap még nem volt hideg, holnap már nem lesz.
Mindentől függetlenül a svéd napfelkelte a fagyos fenyők fölött nem utolsó látvány, és a 14 km 5.07-ekkel sem ad okot panaszra. Kicsit túltoltam persze, nem is én lennék, de egyszer élünk, akkor is minek.
SZÁMLÁLÓ 27612 km
Mindentől függetlenül a svéd napfelkelte a fagyos fenyők fölött nem utolsó látvány, és a 14 km 5.07-ekkel sem ad okot panaszra. Kicsit túltoltam persze, nem is én lennék, de egyszer élünk, akkor is minek.
SZÁMLÁLÓ 27612 km
2020. február 6., csütörtök
Utazósebesség
Azt hittem ma már tényleg gyógyfutás lesz a menü, de megint faragtam pár másodpercet a tegnapiból. Nyújtottam, elindultam, és valahogy a lábam vitt magától, 5 percen belüli utazósebességgel. Nem a csúcsdöntögetés a cél persze, kihajtom magam szívesen, de nem halok bele, jól esik a mozgás, lassan beérik az a munka amit a normális futóstílus visszaszerzésébe fektettem.
SZÁMLÁLÓ 27598 km
SZÁMLÁLÓ 27598 km
2020. február 5., szerda
Friskvård
A vasárnapi edzés után teljesen szétestem, persze az új munhahely is teljesen leszívott, így be kellett iktatnom 2 nap pihenőt is. Egész jót tett, így mára már volt kedvem újra mozogni. Tudtam, nem leszek gyors, nem is voltam. De most nem ez volt a cél, hanem élvezni az erdőt és hogy életemben először, munkaidőben mehettem el futni.
SZÁMLÁLÓ 27589 km
SZÁMLÁLÓ 27589 km
Forma megvan
Ha tegnap nem ész nélkül kezdtem volna neki ismét a dolgoknak, akkor nyilván kevésbé fájt volna mindenem. Nem baj, gondoltam legfeljebb tartok egy gyógykocogást, de nyújtás és bemelegedés után már nem sajogtam annyira, és kifejezetten jól esett a mozgás, végül 5 percen belüli ezrekkel. Agyaltam persze ezerrel a szép téli időben.
SZÁMLÁLÓ 27576 km
SZÁMLÁLÓ 27576 km
2020. február 4., kedd
11 óra munka, 0 óra pihenés, 3 óra utazás
2 hét kihagyás, de most kivételesen nem voltam annyira feszült miatta. Legutóbb odacsaptam egy durva felest, meg is lepődtem rajta, lustálkodtam hát egy kicsit utána, a pihenés nem ártott. Aztán egy hetet dr Takonnyal is eltöltöttem, úgyhogy a mai napig váratott magára az újrakezdés. Jobban ment mint vártam, de agyalós, mocskosul szar kedves, kétségbeesős kis edzés lett. Mondjuk ha legalább egy percet sikerült volna aludni, az biztos sokat dobott volna rajta.
SZÁMLÁLÓ 27567 km
SZÁMLÁLÓ 27567 km
2020. február 2., vasárnap
Bukás
Gyönyörű, napos idő, a város legszebb részei, nézelődős már-már eseménytelen edzés. Egészen a 13. km-ig, amikor akkorát estem, mint még soha. Páran megálltak, amikor konstatálták, hogy még mozgok, siettek tovább a dolgukra. Az első gondolatom, hogy vége a felkészülésnek, nem lesz verseny. Kicsit később, módosítottam, hogy csak a mai edzésnek lett annyi. Néhány perc sebnyalogatás és tömény önsajnálat után, már folytatni tudtam a párosbotozást is. Kicsit persze óvatosabb tempóban és nagyobb körültekintéssel.
SZÁMLÁLÓ 27558 km
SZÁMLÁLÓ 27558 km
2020. február 1., szombat
Levezetés
Tegnap még elmentem egy gyors tízesre a lányom edzése alatt. Nem tudtam, milyen ötlet lesz mert egész nap csak árnyéka voltam önmagamnak. Közvetlenül öltözés előtt talán még be is bólintottam. A körülményekhez képest nagyon jól ment és edzőbá meg is dícsért a legjobb 1, 5 és 10 km-ért. Még jó, hogy mindezt számon tartotta, mert ilysmire nem gondoltam volna.
SZÁMLÁLÓ 27527 km
SZÁMLÁLÓ 27527 km
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)