Harmadik napja nem alszom, a testi-lelki szenvedés új dimenziói nyílnak meg ahogy szánalmas roncs testem esik szét körülöttem. Hihetetlen hogy ennyi minden mehet tönkre egy szervezetben, ennyi láthatatlan nyavalyát lehet nap mint nap hordozni. Egyetlen ép gondolatom sincs már, a szép dolgok élvezetéhez szükséges hormonokkal nem vagyok ellátva, csak valami olyan iszonyatos horror 0-24-ben, hogy ha tudnék, legszívesebben megállás nélkül üvöltenék, hogy valami töredékét kiadjam annak a keserűségnek, amit reménytelen tönkremenetelem felett érzek.
Erőtlenül botorkálva, a jégen tanyálva, vánszorogva újra küzdeni a semmivé vált erőnlétért, valami kicsi egyensúlyért megint, az már piskóta. Futok. Az életemért.
SZÁMLÁLÓ 35679 km
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése