Első idei verseny letudva.
Nagy elvárásaim nem voltak, az előjelek nem voltak éppen kedvezőek, no és persze ha itt egy jó időt akartam volna futni, akkor nem nyomtam volna 32-t egy héttel előtte.
Találós kérdés: ha egész áprilisban egyetlen olyan nap van, amikor 20 fok fölött van, és egész áprilisban egyetlen versenyem van, akkor vajon milyen idő volt a versenyen?
A válasz: igen.
Korán odaértünk, mert még a rajtszámot is át kellett vennem. Kellemes piknik hangulat és idő várt, és még arra is maradt idő, hogy bevágjak egy jó retró hambit verseny előtt.
A rajt kissé kaotikusra sikerült, nem nagyon lehetett látni hogy akkor most melyik időzóna melyik, és éppen utolsóként sikerült még a szalag alatt beslisszolnom az enyémbe, mielőtt a morcos rendezők lezárták volna.
Mivel nem volt konkrét cél azon kívül, hogy 1.50 alatt jó lenne beérni, hagytam hogy elsodorjon a tömeg. Elkezdtem olyan tempóban menni mint tavaly, pedig pontosan tisztában voltam vele hogy nem fog menni így végig. Nem tudnám megmondani miért csináltam, talán egy kicsit dacból is, meg egyszerűen kíváncsi voltam, mi történik, hogyan reagálok egy verseny közbeni megzuhanásra. 21-en akkorát talán nem lehet bukni mint maratonon.
7-8-ig kifejezetten könnyedén tartottam az 5 perces ezreket, azt hiszem akkor kezdtem érezni a napot. Ahogy érzékeltem a környezetem, igen sokan voltunk így ezzel. Próbáltam megelőzni a bajt, és egy kicsit ésszerűbb tempóra váltottam a tűző napon, olyanra amit esetleg bírok is.
Nem sokáig bírtam persze. 13-nál már éreztem hogy nem olyan nagyon jó nekem, próbáltam frissíteni, de azzal igazából nem tudok mit kezdeni, hogy ha átlépem azt az elég alacsonyan levő határt, akkor a szervezetem kidőléssel válaszol, és nem fokozatos elfáradással.
13-17-ig próbáltam nyomni, de egyre kevesebb lendülettel, meglehetősen lelassultam. Nem volt hatalmas szenvedés, de azért kellemes sem volt, vigasztalt a tudat, hogy elég sok előnyöm volt, úgy éreztem az 1.50 még simán meglehet.
17-nél gyors számítást végeztem, úgy saccoltam hogy még legalább 22 percre lesz szükségem a jelen tempóban, hogy beérjek. Ránéztem az órára: 1.28 szinte másodpercre pontosan. Nem volt jó hír. Egyre melegebb lett, én egyre lassultam, és szinte láttam ahogy a csökkentett terv is szertefoszlik. Próbáltam volna gyorsítani, a lábam bírta is volna, de a keringés, a pulzus nem volt az igazi. Lélekben kezdtem elereszteni a tervemet.
A 19. nagyon nehéz volt. A rosszulléttel küzdve próbáltam tartani valami tempót, hátha valami csoda folytán a végén tudok hajrázni egyet. 20-nál egy botrányos emelkedő várt, azt tudtam, és csak vergődtem felfelé, már nem nagyon hittem az egészben de nem akartam feladni. Életem egyik legkeményebb hajrája volt, kibaszott cefetül voltam és nem jól, de az utolsó km majdnem végig lejtett, és mindent beleadtam. Alig láttam már ki a fejemből, szinte méterenként számoltam vissza hogy legyen már vége, legyen már vége, aztán beestem a célba. Az órámból csak annyit láttam, hogy a második számjegy 4-es. Megvan!
A hivatalos időm 1.49.59. Hehe. Megérte az a hajrá a végén.
Elég jó élmény volt összességében, és fontos kísérlet. Igaz a tavalyinak a közelében sem tudtam lenni, de a második felében sikerült felállni egy nem könnyű helyzetből, amit kontrolláltan én magam idéztem elő. Szép ez a pálya is a csupa zöldben, jövőre is jövök ha tudok.
SZÁMLÁLÓ 36225 km
