Első teljes értékű futásom egy hónapja. Az abszurdan magas pulzusról és az éjsötét gondolatokról pedig ne beszéljünk.
SZÁMLÁLÓ 36872 km
Első teljes értékű futásom egy hónapja. Az abszurdan magas pulzusról és az éjsötét gondolatokról pedig ne beszéljünk.
SZÁMLÁLÓ 36872 km
Mivel leklkileg azt hiszem nem tudtam volna feldolgozni, hogy amikor egy év után összeszedem a bátorságomat hogy kimozduljak pár napra, végül sérülés miatt mégis le kell mondani az egészet, arra gondoltam, még mindig jobb ha legalább a felét lebotorkálom. Rosszul gondoltam.
Arról most nem is beszélek, hogy bőgve néztem a maratoni befutókat a busz ablakából amikor eljöttem: erre készültem egész nyáron, a kimerült idegrendszeremmel, a tönkrement, alig működő testemet megerőszakolva, ahelyett hogy döglöttem volna. Nem ez volt a fő baj.
Amitől rettegtem, már az első éjszaka a tuctuc, a váratlan zajok, a nem ideális környezet visszakapcsoltak valamit bennem, és visszarántottak a pokol legmélyebb bugyraiba. Azóta is működésképtelenül, a létező legsötétebb gondolatokkal birkózom azzal a pár dologgal amit még képes vagyok érezni: az extrém szorongással, a rettegéssel, és a teljes kétségbeeséssel kilátástalan és elviselhetetlen állapotommal kapcsolatban.
Ennyit nem ért meg, hogy életem legszánalmasabb idejével végigporoszkáljak 21 km-t. Legalább azt elmondhatom, hogy nem sérültem rá megint.
SZÁMLÁLÓ 36862 km
Ismét próbálkozom, a szimmetriát az teremtette meg, hogy a másik bokám alaposan kiment ma délelőtt, úgyhogy ahhoz képest a soleus végül piknik volt.
Még ez a kis kocogás is eszméletlenül jól esett, kezdtem megint becsavarodni teljesen.
SZÁMLÁLÓ 36835 km
Talán csak túlparázom, de meg kellett állnom közben, és a vége csak totyogás lett, valami még mindig nem az igazi.
SZÁMLÁLÓ 36830 km