Kellemesen lendületes

Sokat gondolkoztam, hogy milyen tempó az, amikor nem agyatlanul elfutod az elejét, de nem is teljesen lájtosan totyogsz, önmagad kímélve. A cím egy ilyen gondolatkísérlet erre a jelenségre.
Szóval ismét Way of Knowledge, nagyon hiányoztatok. Verseny után nem is volt hangulatunk egy jó sörözésre, csak elhúztunk egyből. Majd talán jövőre...
Az előjelekről: nem voltak kedvezők, és akkor még finoman fogalmaztam. Persze a Way of Knowledge-en emlékeim szerint még sokkal inkább igaz volt, mint máskor, hogy mindenki sírt előtte, hogy itt fáj, meg ott fáj, aztán persze mindannyian mint akit puskából lőttek ki... :) De most tényleg: péntek este 7-től szombat este 7-ig könnyed 24 órás röplabda eseményen álltuk a sarat a tanári csapattal. Hát, mint akit kerékbe törtek; nem sok olyan testrészem van - AZT leszámítva - ahol ne sikerült volna kisebb-nagyobb húzódásokat-zúzódásokat szerezni. Még torkon is talált egy jó kis löket. Az egyetlen szerencse az volt, hogy annyira újkeletűek voltak sérüléseim a verseny előtt, hogy MÉG nem fájtak úgy igazán. Holnap reggel majd gondoljatok rám...
A teljes kialvatlanságot szerencsére egy jó alvással sikerült ellensúlyozni. Mikor odaértünk a Nagyvárad térre - ami nem ment könnyen, mert az elromlott metrószerelvények helyett a 22-es vonaláról irányították át a metrópótló buszokat (apropó, tudjátok, melyik az a lomposfarkú, vörös, szőrős, hatalmas állat, amelyik alagutakat ás? Bizony, a metróka!) - már örültem, hogy elmentünk. Bemelegítésnél már a futás is jól esett; most jó alaposan nyújtottam-melegítettem előtte, hogy a lábaimban lévő 18 db húzódást egy kissé közömbösítsem.
Rajtoltam a fentebb említett kellemesen lendületes tempóban; a múltkori edzés után azért úgy gondoltam, nem megy rosszul mostanában a futás, és megpróbálom széthajtani magam.
Hogy rövidre fogjam, ez sikerült. Az előjelek ellenére a sérüléseim nem akadályoztak, szépen beosztottam a kis erőmet, és végig gyorsulva abszolút sikerélményt begyűjtve beértem. Kicsit sajnáltam, hogy az időm nem lett jobb, azt hittem, tudok talán 1.45-ön belül is, de végül csak 1.48 lett. Közben úgy éreztem, gyorsabb vagyok, és furcsálltam, hogy csak ennyi jött ki belőle. Pedig az utolsó pillanatig hajtottam, és tényleg mindent beleadtam. A déli harangszót úgy 12 km-nél hallottam, és ahhoz képest a második felében inkább két lapáttal tettem rá, nem is eggyel, végig előztem és gyorsultam. Ezek szerint a kilométertáblák voltak viccesek. Sebaj.
Utána az 5 perc zombi-lét után már rendben volt minden, bár a levezető nyújtás már rendkívül fájdalmas volt. A derekam is kivan cseppet. Öregszem. Holnap meg durva lesz. No meg szülői fogadóóra.
Nem lesz még valami verseny az idén? Nyomnék még egy ilyet. Ez a hűvös, esős idő nagyon bejön. És végre DrSequence is az elemében volt, szarrá áztatott megint, jó szokásához híven. Lehet, hogy azért állt bosszút, mert még a bükki sár is rajta van itt-ott.
Hiányoztatok! Vagy mondtam már?

SZÁMLÁLÓ 2216,5 km